A szefárdok kárpótlása viharokat kavar
Az izraeli kormány igénye az, hogy írják össze az arab országokból kivándorolt szefárdok vagyontárgyait, hogy ellentételezzék a palesztin menekültek anyagi követelését.
Szefárd aktivisták szerint az izraeli kormány ezen törekvése erkölcstelen, rosszindulatú, és a holocaust kárpótlására hivatkoznak.
Az izraeli Kormány utasítására a szefárd zsidók képviseletére létrejött néhány szervezet (a Zsidó Világkongresszussal együtt) egy olyan listát állít össze, amely az egykor az arab országok zsidói tulajdonában lévő vagyontárgyak tételes felsorolását tartalmazza. A regisztrációs formanyomtatvány neve: „Az arab országokban maradt zsidó tulajdon.” A listát – nem is különösebben titkoltan – arra akarják használni, hogy az Izrael és az arab országok között folyó tárgyalásokon ellentételezze az arab anyagi igényeket. A munka még a Netanjahu-kabinet alatt elkezdődött és a Barak-kormány alatt is folytatódik. Már százezer regisztrációs nyomtatványt osztottak szét Izraelben, az Egyesült Államokban, Kanadában és Nyugat- Európában. Leon Levy, az Amerikai Szefárd Szövetség elnöke Izraelnek nyújtott szolgálatról beszélt.
Ugyanakkor mind szefárd aktivisták, mind a palesztinok képviselői ellenzik a tervet. Daud Erakat, a menekültekről folytatott tárgyalások palesztin koordinátora szerint Izraelnek közvetlenül az érintett államokkal, azaz – többek között – Libanonnal, Marokkóval és Egyiptommal kell tárgyalnia. Ezzel ellentétben az amerikai Bobby Brown szerint, aki Netanjahu alatt a diaszpóra-ügyekért felelős hivatalt vezette, eljött az idő, hogy rendezzék ezeket az ügyeket.
Izraeli szefárdok – például az iraki származású szociológus, Jehuda Senhav – szerint a közel-keleti zsidók vagyona nem tartozik Izraelre, és – szerinte – Izrael „manipulál”. Mose Karif, egy szefárd mozgalom vezetőségi tagja szerint „El a kezekkel a vagyontól!”. Az Izraelen kívüli szefárd szervezetek és fontosabb személyiségek egy része szintén ellenzi a tervet. Heskel Haddad amerikai szemészprofesszor, aki iraki zsidó eredetű, vitatja Izrael jogát az ő érdekeik képviseletére.
A szefárd vagyon sorsát jól példázza az iraki zsidók sorsa. 1951. március 10-én egy új törvény hirdette ki, hogy akik lemondtak állampolgárságukról és Izraelbe kívánnak távozni, azok vagyonát az állam lefoglalja. Hogy a zsidók ne tudják kihasználni a törvény meghozatala és életbeléptetése közti időszakot, az iraki kormány háromnapos bankzárlatot rendelt el. A zsidók boltjait lezárták, vagyonukat elkobozták. Többek szerint az iraki zsidóság, amely a leggazdagabb és legurbanizáltabb keleti zsidó közösség volt, 100 milliárd dollárt, míg az egyiptomiak 60 milliárd dollárt vesztettek.
Mindenesetre a törekvés, hogy a szefárd igényekkel ellentételezzék a palesztinokat, kiélezte az izraeli szefárd-askenázi ellentétet. A Sasz-párti David Tal nyíltan „közéleti következményekkel” fenyegetőzött. Egy, a Munkapárthoz közel álló szefárd politikus szerint a szefárdok úgy érzik, hogy Izrael, megérkezésük után, nem akarta őket a kirakatba tenni, ezért átmeneti táborokba, majd fejlesztési városokba „dugta őket”, most pedig üzleti tételként számol velük. „Ez robbanást okozhat!” – figyelmeztetett.
A konfliktus valószínűleg csak nehezen lesz feloldható, mert az izraeli kormány – amely egyébként annak idején dollár-milliárdokat költött az arab világból az országba érkező szefárdok integrációjára – nem fogja egykönnyen beadni a derekát, és a Palesztin Hatóság sem fog kompromisszumot kötni. Az Izraelen kívüli szefárdok viszont joggal követelnek egyéni kárpótlást.
Címkék:1999-11