A szefárdok kárpótlása viharokat kavar

Az izraeli kormány igénye az, hogy írják össze az arab országokból kivándorolt szefárdok vagyontárgyait, hogy ellentételezzék a palesztin menekültek anyagi követelését.

Szefárd aktivisták szerint az izraeli kormány ezen törekvése erkölcstelen, rossz­indulatú, és a holocaust kárpótlására hivatkoznak.

Az izraeli Kormány utasítására a sze­fárd zsidók képviseletére létrejött né­hány szervezet (a Zsidó Világkongresszussal együtt) egy olyan listát állít össze, amely az egykor az arab országok zsidói tulajdonában lévő vagyontárgyak tételes felsorolását tartalmazza. A regisztrációs formanyomtatvány neve: „Az arab országokban maradt zsidó tu­lajdon.” A listát – nem is különösebben titkoltan – arra akarják használni, hogy az Izrael és az arab országok között folyó tárgyalásokon ellentételezze az arab anyagi igényeket. A munka még a Netanjahu-kabinet alatt elkezdődött és a Barak-kormány alatt is folytatódik. Már százezer regisztrációs nyomtat­ványt osztottak szét Izraelben, az Egye­sült Államokban, Kanadában és Nyugat- Európában. Leon Levy, az Amerikai Szefárd Szövetség elnöke Izraelnek nyújtott szolgálatról beszélt.

Ugyanakkor mind szefárd aktivisták, mind a palesztinok képviselői ellenzik a tervet. Daud Erakat, a menekültekről folytatott tárgyalások palesztin koordi­nátora szerint Izraelnek közvetlenül az érintett államokkal, azaz – többek kö­zött – Libanonnal, Marokkóval és Egyiptommal kell tárgyalnia. Ezzel ellentét­ben az amerikai Bobby Brown szerint, aki Netanjahu alatt a diaszpóra-ügyekért felelős hivatalt vezette, eljött az idő, hogy rendezzék ezeket az ügyeket.

Izraeli szefárdok – például az iraki származású szociológus, Jehuda Senhav – szerint a közel-keleti zsidók va­gyona nem tartozik Izraelre, és – szerin­te – Izrael „manipulál”. Mose Karif, egy szefárd mozgalom vezetőségi tagja sze­rint „El a kezekkel a vagyontól!”. Az Iz­raelen kívüli szefárd szervezetek és fontosabb személyiségek egy része szintén ellenzi a tervet. Heskel Had­dad amerikai szemészprofesszor, aki iraki zsidó eredetű, vitatja Izrael jogát az ő érdekeik képviseletére.

A szefárd vagyon sorsát jól példázza az iraki zsidók sorsa. 1951. március 10-én egy új törvény hirdette ki, hogy akik lemondtak állampolgárságukról és Izraelbe kívánnak távozni, azok vagyonát az állam lefoglalja. Hogy a zsidók ne tudják kihasználni a törvény megho­zatala és életbeléptetése közti idősza­kot, az iraki kormány háromnapos bankzárlatot rendelt el. A zsidók bolt­jait lezárták, vagyonukat elkobozták. Többek szerint az iraki zsidóság, amely a leggazdagabb és legurbanizáltabb ke­leti zsidó közösség volt, 100 milliárd dollárt, míg az egyiptomiak 60 milliárd dollárt vesztettek.

Mindenesetre a törekvés, hogy a sze­fárd igényekkel ellentételezzék a pa­lesztinokat, kiélezte az izraeli szefárd-askenázi ellentétet. A Sasz-párti David Tal nyíltan „közéleti következmények­kel” fenyegetőzött. Egy, a Munkapárt­hoz közel álló szefárd politikus szerint a szefárdok úgy érzik, hogy Izrael, meg­érkezésük után, nem akarta őket a kira­katba tenni, ezért átmeneti táborokba, majd fejlesztési városokba „dugta őket”, most pedig üzleti tételként szá­mol velük. „Ez robbanást okozhat!” – figyelmeztetett.

A konfliktus valószínűleg csak nehe­zen lesz feloldható, mert az izraeli kor­mány – amely egyébként annak idején dollár-milliárdokat költött az arab világ­ból az országba érkező szefárdok integ­rációjára – nem fogja egykönnyen be­adni a derekát, és a Palesztin Hatóság sem fog kompromisszumot kötni. Az Izraelen kívüli szefárdok viszont joggal követelnek egyéni kárpótlást.