A svéd zsidóság: kisebbség

A svéd zsidóság: kisebbség

A svédországi zsidó kisebbség öntudatos nemzeti etnokulturális csoportnak tartja magát, amely 1999 decembere óta különleges státust élvez a skandináv királyságban. Az egykamarás svéd parlament, a Riksdag ebben az évben fogadta el az Európa Tanács „Nemzeti kisebbségek védel­mének keretegyezményé”-t. Ennek értelmében öt úgyne­vezett „történelmi nemzeti kisebbséget” tartanak számon Svédországban: a zsidó, a roma, a lapp (számi), a tornedáli és a svédországi finnek a skandináv nemzet alapvető ré­szét képezik. A történelmi nemzeti kisebbségeknek saját külön nyelvük is van: a mintegy 18 ezres svéd zsidóság hivatalos nyelve a jiddis. A stockholmi zsidó hitközség ve­zetője, Tommy Bab számos előnyét sorolta fel a kivétele­zett státusnak: „Elsősorban elismerés, hiszen immár tör­vénybe is foglalták, hogy a zsidóság az állam szerves ré­sze, s jelentős történelmi múlttal rendelkezünk. Külön ta­nórán foglalkoznak a zsidósággal az általános iskolákban, Lund nemzetközi hírű egyetemén pedig judaisztika tan­széket működtetnek. Nem utolsósorban körülbelül három­négyszázezer korona éves állami támogatást is kapunk, a pénzt a stockholmi Judaica Ház fenntartására, valamint kulturális projektekre fordítjuk” – mondta a vezető.

A történelmi zsidó kisebbség hivatalos képviselője a leg­nagyobb zsidó érdekképviseleti szervezet, a Svédországi Zsidó Központi Bizottság (Central Committee) elnöke, Lena Posner Körösi. A vezetésről háromévente szavaznak a négy svédországi – a stokcholmi, malmöi, göteborgi és a borasi – hitközség regisztrált tagjai. A Zsidó Központi Bi­zottság vezetője ugyan nem tagja a svéd parlamentnek, de meghívást kap egyes törvény-előkészítésekre, ahol a zsidó kisebbség érdekeit érvényesíti. Noha a törvény szerint a jiddis a svéd zsidók nemzeti nyelve, szinte senki nem be- széli, ráadásul egyetlen állami intézményben sem tanulhat­nak jiddisül az érdeklődők. Tommy Bab ugyanakkor arról győződött meg, hogy „divatba jött” a jiddis kultúra: Stock­holmban megalakult a Jiddis Szövetség, számos klezmerestet rendeznek, továbbá egyes színdarabokat is bemu­tatnak jiddisül. A hitközség vezetője kifejtette, hogy kisebb vita előzte meg a zsidó társadalom keretein belül a Riksdag döntését, ugyanakkor szerinte a döntő többség egye­tért azzal, hogy nem vallási, hanem nemzeti kisebbségként tartják őket számon. „A vallás csupán egy adott szegmen­se a zsidó létnek, ennyi erővel például a katolikusokat is ki­sebbségnek lehetne nevezni. Külön nemzet vagyunk, kol­lektív történelmi emlékezettel, sajátos öntudattal és kultú­rával. Azért, mert valaki nem gyakorolja a vallást, vagy nem hisz Istenben, még zsidónak született, mindegy, hogy tag- ja-e a hitközségnek, vagy sem, a zsidó kisebbséghez tarto­zik.” Hasonló eredményre jutott dr. Lars Dencik, a dániai Roskilde Egyetem szociálpszichológiai tanszékének pro­fesszora is, aki 1999-ben közvélemény-kutatást végzett a hitközségek regisztrált tagjai között. A megkérdezettek mindössze 5 százaléka nevezte „vallási alapú közösség­nek” a helyi zsidóságot, leginkább az idősebb generáció tagjai vélekedtek így. A válaszadók kétharmada úgy érez­te, hogy „a zsidó nemzethez tartozik, sajátos kapcsolatot ápol Izraellel, különleges, zsidó szemszögből szemléli a vi­lágot, a svéd zsidóság pedig szimbolikus etnikum”.

A stockholmi gyülekezet elnöke ugyanakkor hangsú­lyozta: kizárólag kollektívumokról, nem pedig individuu­mokról van szó. Svédország ugyanis 1951 óta sem a val­lási, sem az etnikai hovatartozást nem regisztrálja, ennél­fogva a svéd állampolgársággal rendelkező zsidó közösség nagyságáról is csupán becslések léteznek. Lars Den­cik szerint a különleges státus az első lépés volt a svédor­szági zsidóság emancipációjában.

Beszterczey Judit

Stockholm