A svájci széfek titka

Mekkora a zsidó hagyaték?

Két hónapja nyilatkozatháborút folytat a New York-i székhelyű Zsidó Világ- kongresszus (WJC) és a Svájci Izraelita Hitközség (SIG) a svájci bankárok ellen.

Amikor évekkel ezelőtt a zsidóság és a Schweizerischen Bankiervereinigung kép­viselői tárgyalásokat kezdtek a bankok­ban elhelyezett és feltehetően elárvult zsidó értékekről, akkor mindenekelőtt abban egyeztek meg, hogy vizsgálódá­saik idején tapasztalataikat egyoldalúan nem hozzák nyilvánosságra. Ezt a megál­lapodást megszegve a bankárszövetség szokásos félévenkénti sajtókonferenciá­ján, február 7-én bejelentették, hogy

38,7 millió frank

van birtokukban, amely tulajdonos és örökös nélkül maradt zsidóktól ered, ezért a zsidó közösségeket megillető letétnek nyilvánítják. (Erről az összeg­ről Magyarországon először Israel Singer, a WJC főtitkára szólt a Mazsihisz legutóbbi közgyűlésén. Lásd a Szombat 1996. márciusi számát.)

Szinte a II. világháború befejezésé­nek napjától folyik a találgatás, hogy mekkora vagyonok heverhetnek a sváj­ci bankokban, amelyekért már soha­sem jelentkeznek tulajdonosaik, mert elpusztultak a holocaustban. A bankok évtizedeken át elzárkóztak még a fen­tiek feltételezésétől is, majd működé­si szabályzatukra, hagyományaikra, a mindenkori betéteseik érdekeire hivat­kozva széfjeikről semmilyen információt nem voltak hajlandók adni. Az 1980-as években ez a merevség oldódni lát­szott, akkor létesített a Világkong­resszus kapcsolatot a bankárokkal, és kiterjesztették a zsidó közösség igényét az olyanok vagyonára is, akik túlélték ugyan a nácizmust, de örökös nélkül haltak el legalább tíz éve.

A bankszövetség váratlanul és egyol­dalúan tett nyilatkozatára hevesen rea­gáltak a zsidó szervezetek és szemé­lyek. A WJC elnöke, Edgar Bronfman azzal fenyegetőzött, hogy az amerikai szenátus illetékes bizottságához fordul azzal a kéréssel, hogy az ügy rendezé­séig fagyasszák be az USA-ban jelentke­ző svájci bankköveteléseket. Megfigye­lők azonban reálisnak csak azt a köve­telést tartják, hogy semleges szakértők vizsgálják felül a napvilágra került összeg realitását.

Rolf Blocht, a SIG elnökét is meglep­te a sajtókonferencián közölt 38,7 mil­lió frank, mert tárgyalásaik alatt semmi­lyen értékről nem esett még szó. „Elvár­tuk volna – jelentette ki -, hogy a párbe­széd során közöljék velünk javaslatu­kat, annak ellenére, hogy az utóbbi idő­ben nem haladtunk a megegyezés felé.

A bankszövetség visszakozott

a már-már hozzájárulásnak vélhető rea­gálásaitól, amelytől mi betekintést re­méltünk az 1945. május 8. előtt betett és elárvult letétekbe. Mégis úgy vélem, hogy ’üzemi balesetnek’ kell tekinte­nünk a sajtótájékoztatón elhangzotta­kat, és azon vagyunk, hogy folytassuk a dialógust…”

Michael Kohn, az Európai Zsidók Kongresszusának (EJC) alelnöke na­gyobb megértést kér a bankoktól a tra­gikus történtek ismeretében. A zsidó szervezeteket pedig arra kéri, hogy értékeljék a bankok magatartását, és ad­dig ne kételkedjenek adataikban, míg a közöltek ellenkezője nem bizonyos.

Bekapcsolódott a vitába Sylvia Matile, a bankszövetség szóvivője. Közölte, hogy 400 bankot, köztük a liechtenstei­ni főhercegségben működő öt pénzinté­zetet kérdeztek meg az adott ügyben. Ezek közül csupán ötvenegytől érkezett igenlő válasz. Tucatnyi nem ismeri teljes biztonsággal a letétek eredetét. A szóvi­vőnő azt is hangsúlyozta, hogy a 38,7 millió frank a fél évszázad kamatait, illet­ve kamatos kamatait is tartalmazza, mai frankban értendő, ugyanis ez negyedét sem éri az akkori svájci pénznek.

A Jüdische Rundschau, Svájc né­met-francia nyelvű zsidó hetilapja a feb­ruári sajtókonferencia után megjelenő számában Meglepetten című vezércikké­ben a többi között ezt írja: „A történtek kellemetlen utóérzést keltettek, mintha a bankoknak még mindig valami takargatnivalójuk lenne! Számos kérdés maradt megválaszolatlan…”