A sokarcú Isten

(Reinhard Neudecker: Az egy Isten sok arca. Magyar Keresztény-Zsidó Tanács és a Mérleg kiadása, 1992. Fordította: Kerényi Gábor, 128. oldal, 195 Ft.)

Sokat ígérő könyvsorozat első kötetét veheti kezébe az olvasó. A sorozat a Ke­resztény-Zsidó Párbeszéd Könyvtára ne­vet viseli, kiadója a Magyar Keresztény-Zsidó Tanács Mérleg.

A könyv címe „Az egy Isten sok ar­ca”; szerzőjéről, Reinhard Neudeckerről megtudhatjuk, hogy a jezsuita rend tag­ja, aki teológiai doktorátusa mellé, amit az innsbrucki egyetemen nyert, megsze­rezte a filozófiai doktorátust is, éspedig egy rabbiképző intézetben, az amerikai Cincinnatiban működő Hebrew Union College Jewish Institute of Religionben. Ilyen előzmények után nincs mit csodálkozni rajta, hogy Reinhard Neu­decker a római Pápai Bibliai Intézetben a rabbinikus irodalom professzora, mint ahogyan azon sem, hogy „Frührabbinisches Ehescheidungsrecht, Der ToseftaTraktat Gittin” címmel a korai rabbinikus válási jogról írt könyvet. Azt viszont már csupán mellesleg jegyezzük meg, hogy egyik szerkesztője a „Dialog der Religionen” „A vallások párbeszéde” című folyóiratnak.

A könyv, amelynek címe egyszers­mind az egyik, talán a legérdekesebb vagy legfontosabb fejezetének is címe, megnyerő olvasmány. Megnyerő, mert nem nagyképű, nem hangzatos, hanem bölcsen emberi vagy – játsszunk a sza­vakkal! – emberien bölcs.

A bevezető fejezet a II. Vatikáni Zsi­nattal foglalkozik, annak Nostra aetate kezdetű nyilatkozatát elemzi. Érdemes az elemzés egyik mondatát kiemelni: „Az antiszemitizmus elítélése. Az egy­ház, amely elítél minden üldözést, bárki ellen irányul is az, mélyen sajnálja mind­azt a gyűlöletet, üldözést és az antisze­mitizmusnak sokféle megnyilatkozását, amely bármikor és bárki részéről a zsi­dók ellen irányult.” (Említsük meg, hogy amikor ez év április 29-én a televí­zió beszélgetést kezdeményezett az „Ősi gyűlölet” című filmről, Nyíri Tamás pro­fesszor ugyanerre a passzusra hivatko­zott.) A szerző vizsgálja a nyilatkozat fo­gadtatását és idézi Elchinger strasbourgi püspök kijelentését: „Miért nem tudunk az evangéliumból annyi nagyvonalúságot meríteni, hogy oly sok keresztény nevében bocsánatot kérjünk az elkövetett sok és nagy igazságtalanságért?” Ám – jegyzi meg szerzőnk – mind ez idáig furcsa módon csak egyes országok püspöki konferen­ciái kértek bocsánatot a zsidó néptől. „Ez annál is meglepőbb írja -, mivel legfelsőbb szinten történtek már hasonló bocsánatkérések: II. János Pál pápa 1985-ben Yaoundéban (Kamerun): ‘Bocsána­tot kérünk afrikai barátainktól, akik oly sokat szenvedtek a rabszolga-kereskede­lemtől.’”

Neudecker zsidó véleményt is idéz, mégpedig fölöttébb nagyra becsült tanítómesterének, Samuel Sandmelnek a szava­it: „…A zsinagóga (…) Izrael kiválasztottsá­gát’ úgy értelmezi, hogy Isten súlyos köteles­séget bízott rá, és nem úgy, hogy alapjában véve jogtalanul előnyben részesíti. Mindenkit szívesen fogad köreiben, aki önként csatlako­zik hozzá. Nem törekszik arra, hogy felbom­lassza a keresztények belőle származó közössé­gét, és nem tekinti sem közeli, sem távoli cél­jának, hogy a keresztények eltávolodjanak a kereszténységtől. Inkább azt kívánja, hogy a keresztények a magas szellemi színvonalat, amelyről nemes módon sokszor tanúságot tet­tek, el is érjék és megtartsák.”

Így gondoljuk, hogy az eddig idézet­tek biztonságosan tükrözik Neudecker mélységesen emberi arculatát, s talán fel­keltettük az érdeklődést a kötet egészé­nek tanulmányozására, ama fejezetekére, amik például útmutatással kívánnak szolgálni a zsidók és a zsidóság helyes ábrázolásához a katolikus egyház igehir­detésében és hitoktatásában, vagy amik a keresztény-zsidó párbeszéd reményeiről szólnak.

Külön kiemelendőnek tartjuk „Az egy Isten sok arca” című részt már csak azért is, mert csodálatot kelt a szerző el­képesztő mélységű rabbinikus tudása iránt.

Szerencsésen egészíti ki a kötetet a rö­vidítések magyarázata; ebben a szerkesz­tő Endreffy Zoltán fölöttébb dicséretes mó­don igazítja el az olvasót egyebek kö­zött a bibliai könyvek vallástól függő elnevezéseinek bonyolultságában.

J. L.