A rajzolóművész legszebb álmai

Forrás: Magyar Hírlap

2007. november 29. / Ferch Magda Kass János nyolcvanadik születésnapjára rendezett kiállítást a Koller Galéria a művész munkáiból. A tárlat december 10-ig látogatható. A nyolcvanéves Kass János munkakedve töretlen, gondolkodásra és a szépség élvezetére tanít

	Kass János munkája

Az Ószövetség, Az ember tragédiája, A kékszakállú herceg vára, a Psalmus Hungaricus, Shakespeare Hamletje, a Zsidó ünnepek – Magyarország és Európa közös kulturális kincseinek metszetekbe álmodott képei. Egyenfejek, fehér szobrok, “az uniformizált gondolatnélküliség szimbólumai”. A művészbarátok által ihletett, előttük tisztelgő alkotások: a portréként azonosítható Darvas Árpád grafikusművész; a zenei üzenetet a képzőművészet vizuális nyelvén megörökítő Kurtág György: Virág az ember; a képvers párhuzamaként megjelenő szoborvers, Juhász Ferenc: Mi van a fejben?, a Faludy-kollázsok.

Tiszteletadás Babits Mihálynak. A művész ars poeticáját kifejező alakok: Szent Ferenc, Szent György, Szent Antal, Noé, Mózes. Merthogy “olyan korban, amikor az ember nem lehet önmaga, akkor mások bőrébe bújik”. Olyan fogalommá lett alakokhoz fordul, akik “mind emberi példaképei egy olyan kornak, mikor az ember csak nehezen vállalhatta saját arcát és identitását”. Olyan személyek, “akik alapvető emberi tulajdonságok megszemélyesítői a múltban és jelenben egyaránt. Kitüntetett figurák, akikkel azonosulni, együtt gondolkodni és érezni lehetett, és lehet talán ma is.”

Kass János könyvek százait illusztrálta, és tíz- vagy százezreket tanított gondolkodásra és a szépség élvezetére. Életműve szorosan összefonódott az irodalommal, a könyvekkel, amelyeket képeivel életre keltett. “A laza kézzel megrajzolt, mintegy odavetett vonalak csak a felszínét karcolják valaminek, csupán a dimenziókat jelölik ki, összekötvén a látott valóság csillagrendszerének elemeit, azért, hogy sejtessék a látható világ mögötti tartomány sötét, álom-mély tömbjét” – írja róla találóan Orosz István, a fiatalabb pályatárs-tanítvány a katalógus előszavában. A Kass János által tervezett és illusztrált kötetet kétszer választották a világ legszebb könyvének. Lipcsében 1966-ban és Frankfurtban 1999-ben.

A Koller Galéria szűknek bizonyult a születésnapi kiállítás megnyitóján. A közönség ezért a szomszédban, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében hallgathatta meg a Londonból hazatérő Sárközi Mátyás és az itthoni barát, Lator László köszöntőjét. Sárközi Mátyás arra az időre emlékezett, amikor édesanyja, Márta, az irodalmi nagyasszony a Fővárosi Ruhanemű-javító Vállalat félszuterén helyiségében ülve műstoppolóként dolgozott, és a mellette álló üres székre hol Illyés Gyula, hol az olasz követ, hol az ifjú Kass János telepedett le eszmét cserélni. Bámulhattak a falak, hallván ezeket a beszélgetéseket.

A kétszeres Munkácsy-díjas művész, a pictor doctus és homo ludens ma is egyfolytában dolgozik. Rajzol, tipografál, könyveket tervez, és írja emlékezéseit. Ünnepeltetni nem akarja magát, de barátai, tisztelői megtalálják. A galériabeli mustra pedig szép áttekintést ad életművéből.