A pápa Magyarországon

Amikor Straub F. Brunó, a Magyar Népköztársaság elnöke meghívta II. János Pált, az akkori vezetés nem sejthette, milyen gyökeres fordulatok játszódnak le Kelet-Európában, mire a látogatásra sor kerül. Szabad választásokra, a Varsói Szerződés felbomlására, széleskörű privatizációra senki sem gondolt, bár már akkor, 1988-ban is érezhető volt, hogy a hivatalos ideológia bálványai, az antik istenekhez hasonlóan, szétporladtak, s a lelkekben tátongó űr betöltésre vár.

A katolikus egyház fejének látogatásától egyesek a nyugat-európai típusú, korszerű hitélet meghonosodását, a tagadhatatlanul provinciális magyar katolicizmus modernizációját várják, mások viszont a keresztény kurzus és a kirekesztő szellem feltámadásától, a teológiai antiszemitizmus újjászületésétől tartanak.

Mint várható volt, II. János Pál Budapesten találkozni kívánt a magyar vallásos zsidóság képviselőivel, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége vezetőivel. A pápai nunciatúrán lezajlott audiencia, a rasszizmus, és antiszemitizmus elítélése nagy jelentőségű, ugyanakkor körülményei t. i. hogy a pápa, más államfőktől eltérően, nem talált módot, hogy lerója kegyeletét a 600 000 magyar zsidó mártír emlékműve előtt – ugyanazt a kétértelműséget tükrözik, mely a Vatikán részéről XXIII. János és VI. Pál uralkodása és a Nostra aetate enciklika kiadása után is tetten érhető az Izraelhez és a zsidósághoz való viszonyban.

Krisztus földi helytartója, az apostolok utóda továbbra sem ismeri el a zsidó államot, a hivatalos vatikáni indoklás szerint azért, nehogy az arab államokban élő keresztényeknek ártson vele. Ámde mindannyian tudjuk, hogy a végleges közel-keleti rendezés feltételének kikötése csak ürügy. Többről van szó: arról, hogy beteljesedhet-e az újszövetségi prófécia, azaz rá lehet-e bírni Krisztus Messiásként való elfogadására a zsidókat. Mint tudjuk, kétezer éven át folyt békés és erőszakos eszközökkel a térítés, eredmény nélkül.

Lehetséges, hogy a pápa magyarországi látogatása némileg közelebb hozta az egyetemes zsidó-keresztény viszony nyitott kérdéseinek megválaszolását. Abban bízhatunk, hogy e lelkipásztori út megerősítette, egyszersmind a korszerű mintákhoz közelítette a magyar hívőket és az egyházat, s nem ellentéteket teremtett, hanem hozzájárult a keresztények és zsidók között ma is meglévő bizalmatlanság eloszlatásához. S talán nincs messze az az idő sem, amikor a korunkban oly sokat utazó pápák egyike, talán már II. János Pál, rászánja magát, hogy elzarándokoljon Izrael fővárosába, Jeruzsálembe, a szent városba is. Attól a látogatástól talán tényleg remélni lehet, hogy új, s az eddiginél remélhetőleg kevésbé tragikus fejezetet nyit a zsidók és keresztények történetében.