A pályázat elbírálása jogsértő volt

Holokauszt Múzeum

A pályázat elbírálása jogsértő volt

Döntést hozott a Közbe­szerzési Döntőbizottság a Holokauszt Dokumentáci­ós Központ és Emlékhely (közkeletű nevén: a Holo­kauszt Múzeum) leendő ál­landó kiállítása ügyében. A döntés helyt adott a Rajk László nevével fémjelzett Ma­film Szcenika panaszának, amely az állandó kiállítás bírálóbizottsága eljárásának inkorrekt voltát kifogá­solta. A döntés ellen senki nem fel­lebbezett. A panaszos a benyújtott dokumentumokhoz csatolta a Szombat májusi számában megje­lent cikket, amely betekintést adott a döntési eljárás egyes részleteibe.

A közbeszerzési döntőbizottság harminc oldalnál is nagyobb terjedelmű (és lapzártán­kig nyilvánosságra nem hozott) hatá­rozatában számos helyen marasztalta el a pályázatot kiíró és elbíráló progra­mirodát, de új eljárás lefolytatására csupán egy pontban kötelezte: a láto­gatók tájékozódását szolgáló ún. audio-guide rendszerek terén módosít­hatja pályázatát a vesztes Mafilm Szcenika. Itt ugyanis a bírálóbizottság a másik pályázónak lehetővé tette, hogy ajánlatát menet közben megvál­toztassa, s erről a vetélytársat nem ér­tesítette. Ugyancsak nem megfe­lelőnek nyilvánította a Közbeszerzési Döntőbizottság a szakmai zsűri műkö­dését, amelynek négy tagja külön-külön értékelte a pályázatokat, de testü­letként nem funkcionáltak. (E tényt a Szombat májusi cikke dokumentálta, s a felperesek ezt terjesztették a döntőbizottság elé.)

A döntés után a programiroda köte­les az audio-guide rendszerrel kapcso­latban a Mafilm Szcenika számára le­hetővé tenni pályázata módosítását. Egyéb kötelezettséget a határozat nem ró a programirodára, így ennek értel­mezésétől függ, hogy a számos pon­ton kifogásolt döntési mechanizmusát mennyiben módosítja – ha egyáltalán szükségét érzi ennek.

A bírálóbizottság két – névtelenül nyilatkozó – tagja úgy tájékoztatott, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatáról csupán a sajtóból érte­sültek, a programirodától – lapzártán­kig, tehát két héttel a döntés után – nem kaptak tájékoztatást.

Molnár Judit, a programiroda ve­zetője nem kívánt nyilatkozni, de fel­hívta a figyelmet az MTI-hez eljutta­tott nyilatkozatra. Ebben a Magyar Nemzeti Múzeum közbeszerzési Bi­zottságának elnöke Szikossy Ferenc történész (a bírálóbizottság tagja) ar­ról értesíti a nagyközönséget, hogy az ügyben a törvénynek megfelelően döntést fognak hozni. (A Programiro­da képviseletében egyébként a Közbe­szerzési Döntőbizottság meghallgatá­sakor és a határozat kihirdetésekor senki sem volt jelen, a bizottság írás­ban kért választ egyes kérdésekre a felügyeleti szervként működő Nemze­ti Múzeumtól, és azokra írásban ka­pott választ.)

Ács Tamás, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, a bírálóbizottság tagja – aki e sorok írásakor szabadságon tar­tózkodott – az Index internetes folyói­ratnak május 12-én úgy nyilatkozott, hogy „nincs köze az ügyhöz… ő csak azért ült a testületben, hogy pénzügyi szempontból vizsgálja a beruházást, ’az ügy egyéb része nem érdekli’.”

Mint májusi cikkünkben megírtuk, a győztesnek nyilvánított Trifólium Kft. a maga terveiből semmit nem ho­zott nyilvánosságra. Rajk László úgy tájékoztatott, hogy e terveket – szerzői jogokra hivatkozva – a tárgy­aláson sem mutatta be a Trifólium, és csak hosszas küzdelem után nézhetett bele azokba képviselőjük. Egyáltalán nem nyílt módjuk arra, hogy a bíráló- bizottság jegyzőkönyveibe betekint­senek.

A Közbeszerzési Döntőbizottság egyáltalán nem foglalkozott az ügy egyik legszomorúbb részével, azzal, hogy a pályázaton indulni kívánó ne­ves angol céget a programiroda formai okokra hivatkozva kizárta – ez ügyben ugyanis senki nem tett panaszt. Május 18-án a Napkeltében Rajk László úgy nyilatkozott, hogy amennyiben az újabb fordulót megnyerik, az angol céget szakértőnek fogják felkérni.

jég