A pajeszos kobold

Jeruzsálem

A múlt évi jeruzsálemi filmfesztiválon mutatták be, napjainkban pedig az amerikai földrész és Nyugat-Európa számos mozijában vetítik a Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer galíciai történetein és meséin alapuló rajzfilmet. Az egész estét betöltő pro­dukció nem kevésbé jó ajánlólevele az alkotóközösség: szüzséjét a Hegedűs a háztetőn forgatókönyvírója, Sheldon Harnick készítette, zeneszerzője az Oscar-díjas Yentl komponistája, Michel Legrand, rendezője pedig a lengyelországi zsi­dóktól származó Albert Hanan Kaminski. Címének magyarosítása hitelesen csak Kópéházi kópék lehet, ez azonban közel sem olyan kifejező, mint a jiddis vagy a német: Die Schelme fin/von Schelm, mert ezekben a nyelvekben a kópék (die Schelme) a szójátékkal a képzeletbeli város neve, mely az egykori lengyel stetlre, a többségében zsidók lakta Chelmre utal.

A film elején ebbe a városba igyekszik a szőrmekalapot viselő, pajeszos árva, a furfangos, tizenegy éves Áron. Viszi őt bölcs – és „természetesen” beszélő – kecs­kéje Schelmbe, oda, ahol rogyadoznak a házak falai, összeroskadni készülnek ge­rendái, a tetők beengedik a jeges szelet. (Számos rajz eredeti gettóépületek fotói­ról készült.) Mindezt tetézi az eredendő balszerencse: amikor a Jóisten a világot megteremtette, három angyalt azzal a feladattal bízott meg, hogy zsákjaikból szór­ják szét az észt, a tudást és a butaságot. Az utóbbit tartalmazó zsák azonban ép­pen Schelm felett kiszakadt, ezért váltak polgárai ügyefogyottá, lassú észjárásúvá.

Áron nagybátyja, a jámbor, de kicsit szintén ütődött samesz, Schlemil és három, a házasságért mindenre kész lánya: Dana, Dona és Dina házába kerül. Szerepel még az első zsidó témájú rajzfilmben a város sok lakója között „Teddide-teddoda”, „Keljfeljancsi”, „Egyiklábaditt-amásikottlegyen”, megjelenik a vásznon egy szemte­len ponty, a gonosz varázsló s teremtménye, Gólem. Nem marad azonban magá­ra Áron sem, mert kecskéje mellett még egy segítője akad: a 412 éves, ugyancsak pajeszos, cidáklis kobold.

Az előadás végére a gyereknézők hite megerősödik abban, hogy érdemes bátor­nak, önzetlennek lenni, kiállni az igazságért; sőt a film azt sugallja, pedig ez csak a mesében következik be, hogy a jóság mindig legyőzi a gonoszt. A felnőttek pe­dig azzal a felismeréssel hagyják el a nézőteret, hogy a schelmi történetek egyikét-másikát nagyapjuktól, mint a valóságban megesettet, már hallották…