A nyolchuszonkilences frankfurti

 

Európa poros plüss

elsőosztályú vagonok

elsőosztályú porral.

És végigdíszlépdel a

folyosón a

kalauz aki egy

rózsaszín marcipán

malachoz hasonlatos.

FRӒULEIN!

Négy umlauttal ejti ki

és piros lakkbőrből készült

táskaszíja

mint elpattant gumiszalag

surrog a légben.

És a sapkája fölfelé mered

mint egy pápai korona

a mennyekbe szállván hirdeti

a B u n d e s b a h n-jegykezelők

égi hatalmát

az abszolút autoritást.

FRӒULEIN!

E pericoloso sporghersi.

N i c h t hinauslehnen.

II est dangereux…

ismétlik a kerekek.

De annyira néma nem vagyok.

(Tudom hol végződnek a sínek

a vonat hol gördül be a

csendbe.

Tudom az az állomás

nem lesz megjelölve.

A hajam épp oly árja

mint akármi más.

A nevem hangafű.

Az útlevelem a szemem

kékebb mint az

égbolt Bajorország fölött.

De ő láthatja a

Dávid-csillagot a

köldökömben.

Zökkenés. Csikorgás.

A legvégső sztriptízig

fogom viselni.

FRӒULEIN!

Oldalba löknek felriadok.

Kézalakú árulásom

majdnem szalutál ennek az

emberalakú

szúrós kis egyenruhának.

S c h ö n e s W e t t e r he u t e

mondja

biccentve

az ablakon túl

elúszó földek felé.

Buzgón kilyukasztja a

jegyemet aztán

nokedli-arcáról a

mosoly lefolyik a napsütésre

amely egyszerre csak

oly nyájas lett

mint a becsinált leves.

Erős Ferenc fordítása