A német jóvátételi jogszabályok és intézkedések

A jóvátételi törvények rövid áttekintése a Német Kor­mány hivatalos közleménye alapján (Brüg 1986. június 12.)

1952. szeptember 10-én írták alá a „Luxemburgi Egyezmény” néven ismert dokumentumot, mely rendelke­zik arról, hogy Izrael 1965 végéig 14 részletben 3 milliárd DM értékű kompenzációs áru és szolgáltatás-jellegű jóvátételben részesül. Ez az egyezmény rendelkezik továbbá a Claims Conference amerikai szervezet felállításáról, melynek feladata az Izraelen kívüli zsidóság jóvátételi ügyeinek intézésére. A Claims Conference ennek céljaira előbb 450 millió majd 900 millió DM-et kap. (A magyarországi jóvátétel példázza, hogy a nyugati világban élő zsidóság igényjogosultságának kizárólagossága csak később került a Claims Conference hatáskörének meghatározása közé, a Luxemburgi Egyezmény azt még nem tartalmazta.)

A németországi kártérítés lebonyolításának továbbra is elfogadott módja maradt, az államközi egyezmények kerete. Ennek folyamán a zsidó kártérítés céljaira Luxem­burg 18 millió DM-t, Norvégia 60 millió DM-t, Dánia 16 millió DM-t, Hollandia 125 millió DM-t, Franciaország 400 millió DM-t, Belgium 80 millió DM-t, Olaszország 40 millió DM-t, Svájc 10 millió DM-t, Nagy-Britannia 11 millió DM-t, Svédország 1 millió DM-t kapott.

Ezek a fizetségek kiterjedtek az anyagi- és személyes szenvedés jóvátételére is. 1965-ig történtek kifizetések.

Az egyéni szenvedések jóvátételére 1953. október 1-jén hozták meg az alaptörvényt (BErgG), melyet 1956. június 24-én módosítottak. Ez a törvény meghatározza a jóvátétel­ben résztvevők igényjogosultságának körét és a végrehajtás módját. Ennek értelmében jóvátételére jogosult az, aki a törvény végrehajtásának idején németországi lakos. Ők közvetlen helyhatósági végzéssel jóvátételben részesülhet­nek. Mindenki más a Claims Conference hatáskörébe tar­tozik. A CC (Claims Conference) csak később utalta a kelet-európai zsidók jóvátételét más hatáskörbe

*

1991-92 folyamán a keleti blokk megszűnésével Német­ország újabb államközi egyezményeket kötött Orosz­országgal, Lengyelországgal, Belorusziával és Ukrajnával a zsidók jóvátételéről. Ugyanakkor a CC 900 millió DM-et kapott azon nyugat-európai zsidók számára, akik még nem részesültek kárpótlásban. Ebben a kiutalásban magyarországi, romániai, bulgáriai zsidók, (a Párizsi Békeszerződések értelmében mindhárom ország hasonló megítélés alá esik) megint csak nem szerepelnek.

A magyarországi jóvátétel államközi egyezmény és a CC közbeavatkozása híján, a NÜB (korábban NÜÉSZ) úgynevezett zsidó érdekvédelmi szervezet közreműkö­désével zajlott, mint azt e számunk Magyarok miért nem című cikkünkben írjuk, s azt, hogy a német állam 97 millió DM-et utalt át egy összegben 1971-ben. Ez a keret az átu­talás évében (1971) kiegészült a korábban a CC-nek kiutalt 6,5 millió DM összeggel, melyet az orvosi kísérletek élet­ben maradott áldozatainak jóvátételére szántak, amit azon­ban hozzá csaptak az említett 97 millióhoz.

*

1991-93-as évek folyamán magyarországi zsidó polgári szervezetek beadványokkal folyamodtak a budapesti német konzulátushoz, illetve rajtuk keresztül német országi hivatalokhoz a jóvátételi ügyek rendezésére. Kérésüket az aláb­biakkal utasították el:

• a tragikus események már legalább 50 éve történtek és ma már mindenkinek a jövőbe kellene tekinteni;
• a zsidók meggyilkolásában a Horthy-kormány köz­vetett szerepet játszott. Miért kellene Németországnak fizetni a magyarok bűneiért?;
• a magyar kormány hivatalosan nem fordult hozzájuk.

*

A német elutasításhoz hozzájárulhatott, hogy a zsidó szervezetek folyamodványa (Nem tekintve a NÜESZ korábbi szerepét) semmiféle korábbi gyakorlatra nem támaszkodott Másrészt Németország a 1991 93 között kötött egyezményekkel szeretné letudni ilyen irányú terheit Németország eddig 90 milliárd DM-et fizetett ki az összes általa okozott kár megtérítése fejében.

Egy esetleges magyar igény kielégítése, aggodalmaik szerint, maga után vonná a múltban már kifizetett jóvá­tételek felülvizsgálatát, és újabb igények benyújtását a nyugati világban is, továbbá Romániát, Bulgáriát. Észtországot és Litvániát is hasonló államközi megke­resésekre ösztönözné.

*

A korábbi magyar kormány közbenjárása szorgal­mazását elutasította a Miniszterelnöki Hivatal említett le­vele, (lásd:… oldal) amely vagy tudatos porhintés és hamis álláspont képviselése, vagy nagyfokú tájékozatlanságra utal.

Németországban 1952 szeptemberében hozták azt az alaptörvényt (TAG Lastenansgleichgesetz), mely szerint a mindenhonnan Németországba áttelepített németek a szár­mazási országok helyett is jóvátételt kaptak a német ál­lamtól, így történetesen Magyarország helyett is. Magyarországon a III. kárpótlási törvény rendelkezik a magyarországi németek jóvátételről. A német követségnek a magyarországi németek németországi jóvátételével fog­lalkozó munkatársának közlése szerint – bár a német törvény előírja, hogy ha valaki a német államtól kap jóvátételt, a magyar államtól nem veheti fel és fordítva – az igénylők az illetékes minisztériumok nem megfelelő kapcsolata miatt többségükben mindkét helyről felveszik a jóvátételt.