A nagy előadás, amit jövőnek hívnak
Emberek, akiket már soha többé nem fogok látni,
velem együtt ülnek, velem együtt esznek.
Agyában a kisgyermek azt álmodja,
hogy búvár lesz, vagy pilóta.
És mindnyájukat ugyanaz a fésű fésülte,
mindnyájukat egy irányban. És a halottak
hallelujáznak, porral teli szájukból
hallatszik az ének
A nappalok elrejtőznek az éjszaka irgalmában.
Egy nő a rádió híreiben elmondja
– hangja lágy, behízelgő –
hogy mit tesznek egymással a férfiak
a háborúban.
A nagy előadás, amit jövőnek neveznek,
elkezdődik.
Éjn Gedi – „védett terület”
Jegyet kell váltanom, hogy beléphessek
arra a helyre, ahol emlékeim vannak
a csodákról, amik velem estek
meg itt, a múltban:
távolodó évek, vágy a szülőföld után,
egész életem,
az öröm belezuhanása a szomorúság kútjába,
oly igen egyszerű és könnyű: csobbanás és hab.
A nagy kő, ami mellett tábortüzünk lobogott,
megmaradt feketének – ö így emlékezik,
emlékezésének ilyen a színe.
Elhajítottam a belépőjegyet,
és a helyet így neveztem el: szobák.
Jólesz László fordításai
Címkék:1992-12