A náci pénzhamisító akció túlélőjéről szól egy új film
2007. május 29. Berlinben mutatták be Stefan Ruzowitzky osztrák rendező A hamisító című filmjét, amely Adolf Burger történetét dolgozta fel. A bemutató után a Corriere della Sera című olasz napilap készített interjút a média által is felfedezett történelmi szemtanúval.
Adolf Burger pozsonyi zsidó származású nyomdászt 1942-ben tartóztatták le a nácik. A férfi az ellenállásnak dolgozott, hamis keresztleveleket készített üldözött szlovákiai sorstársainak. Feleségével együtt vitték az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborba, ahol az asszonyt pár hét után meggyilkolták.
Burger két évig raboskodott Auschwitzban, amikor is sorsa váratlanul megváltozott. A nácik még egy utolsó próbálkozással destabilizálni akarták a szövetségesek gazdaságát azzal, hogy hamis font- és dollármilliókkal árasztják el Európát és Amerikát. Száznegyvenkét zsidó foglyot vittek titokban különböző táborokból a Berlin mellett lévő Sachsenhausbe. Itt elkülönítették őket a többi fogolytól, a csoportban nyomdaipari szakmunkások, festők, grafikusok, banktisztviselők voltak.
Egy jól felszerelt műhelyben ők készítették a hamis pénzeket, gyökeresen megváltozott körülmények között. “Igazi, lepedős ágyban aludtunk. Hetente egyszer tussoltunk, még pingpong-asztalt is felállítottak nekünk az udvarban. Hathetenként ünnepséget rendezhettünk. Összeállt egy kis nemzetközi színházi csoportunk, mi voltunk a színészek, az SS-ek a közönség. A legnagyszerűbb három francia volt, akik a saját nyelvükön adtak elő, a németeket szapulták, de ők nem értették és megtapsolták őket” – mesélte Burger a milánói lapnak. Mindez azonban nem zárta ki, hogy a csoport vezetője ne lője agyon sajátkezűleg azt, akinek a munkájával nem volt megelégedve.
A munka jól haladt, már ami a fontot illeti, a dollárral azonban problémák voltak annak ellenére, hogy a németek még egy Szalamon Szmoljanov nevű igazi orosz pénzhamisítót is előkerítettek. Vele kapcsolatban mondta el Burger, hogy a film eltért a valóságtól, amikor úgy állította be, mint akinek lelkifurdalása volt az akcióban való részvétel miatt. “Élni akart, akárcsak én” – tette hozzá.
1945 áprilisában, amikor a szovjetek már 150 kilométerre voltak Berlintől, leszerelték a műhelyt és a hamisítókat Mauthausenbe vitték. A biztos haláltól az amerikaiak megérkezése mentette meg őket. A hamis pénzeket a nácik a valódiakkal és az aranytömbökkel együtt a Toplitzi-tóba dobták, ahol 2000-ben találtak rájuk. “A hamis bankjegyek még akkor is épek voltak” – mondta némi szakmai büszkeséggel Burger.
A nyomdász “felfedezettségét” arra használta fel, hogy az általa összegyűjtött korabeli dokumentumok és saját tapasztalatok alapján minél szélesebb körben megismertesse az emberekkel a Holokauszt történetét, mert az utóbbi évtizedekben azt látja, hogy “határozott próbálkozások vannak Auschwitz tagadására.”
(Forrás: MTI, www.hvg.hu)
