A Molotov-koktél és környéke

“Bayer Zsolt, Bíró Zoltán és Széles Gábor nyilvánvalóan nem a szocialisták magányos agent provocateurjei”

Forrás: Népszava

2008. április 28. / Buda Péter A szélsőjobboldali agresszió 2008. április 1-jén hazai térnyerésének egyik mérföldköve tétetett le a Molotov-koktélos támadással. A demokratikus Magyarországon példa nélküli eset a huszadik század legtragikusabb időszakainak szokásos nyitányát idézte fel. Sokan ennek ellenére továbbra is úgy vélekednek, hogy a szélsőjobboldali radikalizmus a politikai fősodortól elszigetelt, perifériális jelenség.

Különös módon eközben feledésbe merül, hogy az irodagyújtogatással egy időben zajlott a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legbrutálisabb antiszemita kirohanása az úgynevezett mérsékelt jobboldali sajtóban. Avagy talán a véletlen műve volna, hogy Bayer Zsolt hírhedt írása és az ahhoz kapcsolódó polémia, illetve a Hollán Ernő utcai Molotov-koktélos támadás és az ahhoz kapcsolódó szélsőjobboldali demonstrációk szoros kronológiai folyamatba illeszkednek?

Nézzük csak a tényeket. Megjelenik 2008. március 19-én Bayer Zsoltnak – a legnagyobb ellenzéki párt elnökének közeli barátja, a jobboldali média egyik kulcsfigurája – írása („A medence és környéke”), amelyben a Magyar Hírlap főmunkatársa igazolhatónak tekinti az antiszemitizmust. (Bizonyos zsidó személyek „puszta létezése igazolja az antiszemitizmust”, fogalmaz, majd később módosít: e szerint bizonyos személyek „tettei” igazolják az antiszemitizmust.) A cikkel kiplakátolják a Lukács fürdő környékét, a szélsőjobboldali internetes portálok rávetik magukat a témára. Másnap, március 20-án a Hollán Ernő utcai jegyirodában konfliktus alakul ki egy radikális jobboldali együttes koncertjére jegyet kérő ügyfél és az iroda alkalmazottja között, ezt követően a szélsőjobboldali portálok a „zsidó” tulajdonban lévő jegyiroda móresre tanítására indítanak szervezkedést.

Március 27-én Széles Gábor, a Magyar Hírlap tulajdonosa, jobboldali médiamágnás is megszólal a Bayer cikke által kiváltott botrány során, s miközben válaszában általában elutasítja ugyan az antiszemitizmust, ám eközben kijelenti azt is, hogy nem lehet „hajtóvadászatot folytatni egyetlen szerző ellen sem”, és kifogásolja, hogy szerinte nem kerekedett botrány a „»liberális« értelmiség egyetlen magyarellenes, magyarságot gyalázó megnyilvánulásából sem”. Március 29-én Bíró Zoltán, a jobboldal szellemi holdudvarának egyik prominens figurája is megszólal, és elkezdi sorolni azokat a történelmi vagy irodalmi példákat, amelyekben zsidók negatív színben tűnnek föl, illetve izraeli politikusok viselt dolgaival példálózik, miközben feltűnően hallgat Bayer azon mondatáról, amely szerint az antiszemitizmus igazolható. Aki belülről ismeri a jobboldali szavazóbázis Bayer, Bíró és Széles által kijelölt részének gondolkodását, persze nem lepődhetett meg a fent említett írásokon.

A jobbos szubkultúra szerves részét képező antiszemitizmus lényegéhez hozzátartozik a jóformán a zsidóság szinonimájaként használt baloldalisággal és liberalizmussal szembeni szinte transzcendens gyűlölet és egyfajta szentimentális mélymagyar romantika is. „Az lenne az igazi, ha az ember elhatárolódna önmagától és minden magyar a maga magyarságától. Ez lenne a paradicsomi állapot neoliberális körökben!”, fogalmaz Bíró, betekintést engedve abba a reménytelen mélységű szakadékba, amely az úgynevezett jobboldalt a racionális demokratikus diskurzustól elválasztja. Nyilvánvaló, hogy Nyugat-Európában – ahogyan az a Bayer-cikk által kiváltott nemzetközi sajtóvisszhangból is kiderült – egy ilyen eset után felelős politikus mindent megtenne, hogy kerülje az efféle gondolatokat hangoztató „barátokat”. Nem így gondolkodnak erről a Fidesz köreiben, amelynek huszadik születésnapján, március 30-án Bayer Zsolt Orbán Viktor közvetlen közelében kap helyet. (A sorrend: Mádl Ferenc, Orbán Viktor, Szájer József, Deutsch-Für Tamás, Bayer Zsolt.) A rendezvényen Bayer beszédet is mond, Balog Zoltán – a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke, református lelkész – után.

De ez még nem elég: az index internetes portálra és Orbán Viktor honlapjára is felkerül az a videó, amely a rendezvényen készült, s amelyen Bayer – mintegy demonstratíve – gyakorlatilag végig a pártelnök közvetlen társaságában tartózkodik, egyebek mellett egy szűk asztaltársaság tagjaként „bensőséges” eszmecserét is folytat Orbán Viktorral és a fideszes belső körrel. Bayert – és az adott kontextusban főként az általa képviselt nézeteket – mindez a legmagasabb szinten legitimálja a nyilvánosság szemében.

Ne felejtsük: a Hollán Ernő utcai jegyiroda két nappal ezután, április 1-jén lobban lángra.

A jobboldal és sajtója eleddig előszeretettel kísérelte meg a szocialisták manipulációjaként beállíttatni a szélsőséges szervezetek, illetve a radikalizmus előretörését. Ám Bayer Zsolt, Bíró Zoltán és Széles Gábor nyilvánvalóan nem a szocialisták magányos agent provocateurjei. A baloldal e téren igazán nem is szorul taktikázásra: a jobboldal holdudvarában hagyományosnak tekinthető, antiszemitizmussal társuló politikai extrémizmus vészjósló szubkultúrája már eddig is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ország kibékíthetetlen hatalmi harcok terepévé zülljön. (Az európai jobboldalt megtestesíteni kívánó MDF méretei szemléletesen tanúskodnak arról, mekkora egy ilyen politikai irányvonalra az igény Magyarországon. Láthatjuk, a szükség ezzel szemben óriási volna.)

Tévedés ne essék: Polgár Tamás és a gárdisták önmagukban valóban egy nem túl bonyolult rendőrségi ügy volnának csupán. A Hollán Ernő utcai jegyirodát egy talán nem is létező szervezet támadása gyújtotta lángra. Ám ehhez a bátorságot az elkövetők egy nagyon is létező szervezet elnézéséből, illetve könnyen saját indulataik igazolására használható megnyilatkozásaiból, magatartásából merítik.

Szembe kell néznünk a szomorú ténnyel: Magyarországon a létező jobboldal és a szélsőjobboldal nem csupán összeér, hanem összetartozik.