A modenai rabbinál

Modena csaknem 200 ezer lakosú város Milano és Bologna között. A XII. században épült hatalmas dóm közelében, a Mazzini téren áll az 1873-ban emelt zsinagóga. Aki megáll előtte, aligha gondol­ná, hogy olyan zsidó közösség számára épült, amely jelenleg mind­össze száz tagot számlál.

Dr. Raffaello Lattes (81 éves) 1946 óta a közösség rabbija:

• Persze ez nem mindig volt így. Még 50-60 évvel ezelőtt is tízszer ennyi zsidó élt Modenában, amikor pedig a zsinagóga épült, számuk mintegy 1600 volt. Ez tük­röződik a zsinagóga méretében.

Hogy mi lett a sorsuk a töb­bieknek? Szerencsénkre nem az, ami Magyarország vidéki zsidósá­gáé: innen igen sok zsidó fiatal a jobb kereseti lehetőség reményé­ben költözött az ország más tá­jaira vagy külföldre, az öregek pedig természetes halállal haltak ki. Közösségünk második világhá­borús vérvesztesége 25 személy, nevüket márványtábla örökíti meg a zsinagóga előterében. Modena ugyanis az olasz zsidótörvények ellenére is védelmet tudott nyújta­ni zsidó polgárainak, a környék­belieknek is. Igen gyakran elő­fordult, hogy a rendőr, akinek megparancsolták, hogy egy zsidót tartóztasson le, figyelmeztette az illetőt, hogy ti. sürgősen tűn­jön el…

• Modenában nyilván nagyon régóta élnek zsidók.
• Vannak adataink arról, hogy városunkban már a XI. században éltek zsidók, a modenai zsidó kö­zösség (kehila) a XV. század óta működik. IV. Pál pápa 1555-ben előírta, hogy a zsidókat gettókba kell telepíteni, de a város akkori ura. Este hercege – mivel a vá­ros zsidai igen hasznos munkát végeztek – e pápai rendelkezés végrehajtását húzta-halasztotta,

erre csak 1638-ban került sor. A gettó kis házai egyébként itt, a mai zsinagóga környékén állot­tak.

• Mielőtt a modenai zsidóság mai életéről érdeklődnék, a magya­rázatát kérem: a telefonkönyvben is, de a rabbinátus ajtaján a réz­táblán is ez a felirat: „Communita Israelitica”. Eddig úgy tudtam, hogy egyedül a magyar zsidóság nevezte magát a közelmúltig izra­elitának, izraelita vallásának.

– A névváltoztatásra nálunk – az állammal történt megállapo­dás alapján – alig két éve került sor, azóta hivatalosan is zsidó közösségnek („Comunita Ebraica”) nevezzük magunkat, mivel ez feje­zi ki igazán és egyértelműen, hogy a nagyvilágban hová is tartozunk.

Rátérve közösségünk mai hely­zetére: tagjaink száma alig száz; nem száz család, csupán ennyi ember. A „minjen” – ha nem is sokkal több tíz felnőtt férfinél – péntek esténként mindig együtt van, a szombat délelőtti istentisz­teleten a nőkkel együtt negyve­nen is vagyunk. Volt idő, amikor én láttam el a metszői feladatokat is, mostanában Milánóból hozatjuk a kóser húst, úgy, hogy a fuvar költséget a közösség fedezi.

Élnek persze városunkban jó néhányan, akik bár zsidók, nem tagjai közösségünknek (főképpen akiknek nem zsidó a házastársa), de az is előfordul, hogy a nem zsidó házastárs jelentkezik azzal, hogy közösségünk tagja akar len­ni és zsidónak nevelni gyermekei­ket. Mintegy húsz gyerek tanulja a héber nyelvet, mintegy fele a modern hébert, az ivritet. Közös­ségünk keretében egyébként mű­ködik zsidó ifjúsági egyesület, tagszervezete van a B’né Akivának, a cionista nőszervezetnek (WIZO), a Keren Kajemetnek és a Keren Hajeszodnak is. Ez utób­bi két szervezetnek én vagyok a titkára és beszámolhatok arról, hogy kis közösségünk a múlt évben 7-7 millió lírát (negyed-negyed millió forintot -V.S.) gyűjtött

össze és fizetett be. Az Olasz-Iz­raeli Baráti Társaságnak is mű­ködik szervezete Modenában, en­nek sok nem zsidó tagja is van.

• Ezek után felesleges is Izrael Államához fűződő kapasalá­táikról érdeklődnöm.
• Ezt csak azzal egészíteném ki, hogy nővérem a családjával és lányom a férjével (mindket­ten orvosok) és három gyerme­kükkel – az unokáimmal – ott élnek. De nem csak ezért figye­lem torokszorító izgalommal az onnan érkező híreket. Magam eddig tíz alkalommal jártam Izra­elben.

• A mai magyar zsidóság – az olasz zsidóságétól erősen eltérő történelmi előzmények következté­ben – keresi önmagát. Mit üzen a modenai rabbi a Szombat olva­sóinak?
• Nyilvánvaló, hogy ez az iden­titás-keresés sok testvérünk szá­mára konfliktusokkal terhes, és csak azt kívánom, hogy ki-ki ta­lálja meg önmagát minél előbb. Nekik azt üzenem, hogy bátran vegyék igénybe ehhez mindazt a segítséget, amit kapnak. Mert a legfontosabb: minden körülmé­nyek között megőrizni önmagun­kat. megőrizni zsidóságunkat…

Varga Sándor