A mélyből

A mélyből

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke „magánember­ként” jegyzett írásában súlyos problé­mára hívta fel a figyelmet az Új Élet hasábjain. A Bét Din (a vallási bíró­ság) hatálya alá tartozik többek kö­zött a zsidó vallásjog által megkötött házasságok felbontása is. A válásra (get) vonatkozó törvények megtartása komoly szakértelmet igénylő feladat. Az utolsó háború előtt képzett, Ma­gyarországon élő és tevékenykedő személy, aki kisebb szóferi (írnoki) teendőket is végzett, néhány éve hunyt el, ezért azóta a neológ hitkö­zségben nem készül válólevél, a „vá­lóperek” szünetelnek, s míg nincs vá­lólevél, a mi szokásaink szerint érte­lemszerűen az érintettek egyike sem köthet új házasságot.

Feldmájer Péter igen fájdalmas mű­ködési zavarra hívta fel a figyelmet immár nyilvánosan. Csak a hitközségi belviszonyokat ismerők sejthetik, hányszor kerülhettek napirendre – hi­ába – a Bét Din tevékenységének hiá­nyosságai a Síp u. 12. komor falai kö­zött, ha a Mazsihisz elnöke a nyilvá­nosságot választotta, hogy hangot ad­jon az elkeserítő helyzet feletti elke­seredésének.

A neológ hitközség rabbikara – tisz­telet az alá nem-írónak – elszomorító nyilatkozatban reagált a kritikára. Ahelyett, hogy híveikhez fordulva ér­zékeltették volna a probléma súlyosságát, és azt, hogy az elmúlt években talán valóban nem tett meg mindent a hitközség vallási vezetése a hiá­nyosságok pótlására, homályba bur­kolózva, durva politikai publicisztikát művelve utasították vissza az érdemi észrevételt.

A rabbikar doyenjétől és az orszá­gos főrabbitól (a Bét Din fejétől) a rabbiság igazgatóján át a tanítványok tanítványaiig, a legfiatalabb rabbikig, széles koalíció ködösít az országos elnökkel szemben. A halachában va­ló járatlanságot vetik szemére, de kí­nosan óvakodnak, hogy nevén nevez­zék, miben is áll e tudatlanság. A „szakmai” gőg mögött sehol a válasz, sehol egy igazi érv, miért is nem vál­hat el törvényeink szerint itt és ma immár évek óta, aki törvényeink sze­rint kötött házasságot.

Nemcsak valótlant állítanak, de megszégyeníteni próbálják kritikusu­kat, súlyosan vétve a zsidó erkölcs el­len.

A rabbikar a halacha jelszavát han­goztatva lődöz tüzes nyilakat ahe­lyett, hogy közzétenné: a háború előtt még kiváló tudósokat felvonul­tató neológ rabbiság is rendre orto­dox közreműködéssel, azon belül is specialistákkal intézte a válólevelek kiadását, hasonlóképpen más, ko­moly vallási ismereteket igénylő ügyek intézéséhez.

A rabbikar vádaskodik, miközben tagjai tudják: a vallási élet a liturgi­kus alapszolgáltatásokra korlátozó­dik, külföldön képzett szakemberek híján nem teszi, nem teheti dolgát a Bét Din intézménye sem, mert immár a hazai ortodoxia maradékának mara­déka sincs a feladatok végzéséhez elegendő tudás birtokában, másrészt e kérdés a rabbikar státusáról is szól, mint ahogy anyagiakról is. Mert ha lennének mértékadó ortodox szak­emberek, akik a neológ Bét Dint res­pektálva, azzal együttműködnének, akár Bécsben (sőt a november óta Budapesten tartózkodó szófér jóvol­tából akár helyben) megírathatóak lennének ezek a válólevelek. Ily módon azonban az is nyilvánosságra ke­rülne, hogy Magyarország már (le­gyünk optimisták: és még) nem ren­delkezik saját szellemi erőforrással a vallási élet igényeinek kielégítésére; hogy az egész „zsidó reneszánsz” val­lási aspektusból értékelhetetlen: a hétköznapi zsidó életben működés­képtelen, vagy méltatlanul működő vallási intézmények kiszolgáltatottjai vagyunk bölcsőtől a koporsóig. A Hit­község elnökének éveket késett, ám ezúttal határozott mondatai, költői kérdései is erről szólnak.

Az önvizsgálat ideje lehetne ez, nem a szakszervezeti melldöngetésé. Tekintsen végig önmagán a rabbikar, nekik maguknak van-e halachikus kompetenciájuk a zsidó élet szükségleteinek megfelelni, vagy hasonló­képpen a háború előtti példákhoz, a neológián (és szükségből az ország­határon) kívülről kell szófert, dájánt (bíró), sóchetet (metsző) szerződtetni, hogy végre valóban megkezdőd­hessen a vallási élet újjászervezése, aminek anyagi alapjául az egyházi in­gatlanok megváltása fejében fizetett örökjáradék szolgálhat.