A Mazsike ügyvezetőjének távozásáról

Tudósítást szerettünk volna közölni a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület né­hány hónapja távozott ügyvezetője. Simonyi Péter korábbi tevékenységével kapcsolatos belső vizsgálatról, ezért nyilatkozatot kértünk a Mazsike Elnöksé­gének tagjaitól. Többségük elzárkózott a beszélgetéstől, és úgy döntöttek, hogy csupán egyeztetett véleményüket kívánják nyilvánosság elé tárni.

Az alábbiakban egyidejűleg közöljük a kommünikét, a volt ügyvezető ahhoz fűzött észrevételeit és az elnökségi viszontválaszt.

A Mazsike ügyvezetőjének távozásáról

Múlt év szeptember vége óta, mióta Simonyi Péter nem tölti már be a Mazsike ügyvezetői posztját, újra és újra fellángol a vita arról, hogy mi is történt Indulatos levelek szület­nek Simonyi Péter védelmében és ellenében.

Úgy véljük, hogy a Mazsike tagjainak, fo­lyóirata olvasóinak joga van ismerni a leg­fontosabb tényeket, ezért született az aláb­bi írás, ami a Mazsike elnökségének és volt gazdasági elnökhelyettesének a vélemé­nyét is tükrözi. Természetesen a tájékozta­tás csak úgy lehet korrekt, ha Simonyi Pé­ter véleménye is megjelenik, aminek a le­hetőségét a cikk írásakor még Simonyi Pé­ter nem fogadta el.

Az alábbiakban csak a bizonyítható té­nyekre szorítkozunk, de azért érzékeltetni szeretnénk a folyamatot is, ami idáig veze­tett.

Az elnökség többsége és Simonyi Péter között kiéleződött a viszony, aminek két fő tényezője volt: az elnökség nem tudta kont­rollálni a Simonyi Péter által kezelt pénz­ügyeket (amelyek dokumentálása szinte át­tekinthetetlen volt), és az Egyesület nem tu­dott olyan jövedelmet és munkafeltételeket biztosítani ügyvezető igazgatójának, amit ő elvárt volna.

Mit jelent ez kicsit konkrétabban?

• Simonyi Péter önhatalmúlag és a gaz­dasági elnökhelyettes és az elnök tiltakozá­sa ellenére megváltoztatta a banki aláírás rendjét és egyedüli aláíróvá tette meg ma­gát (ami egy egyesület esetén szabálytalan).

• Az ügyvezetőhöz készpénzben befolyt összegek többször nem kerültek elszámo­lásra, aminek súlyos példája volt a tavaszi, a Zsidó Kultúra Napja alkalmából tartott Radnóti Színházbeli előadás, ahol az ügy­vezető a pénztárból felvett pénzt a színház számlájának kiegyenlítésére fordította, de a jegyeladásból befolyt közel százezer forint­tal egészen október elejéig nem számolt el (ld. a következő pontot).

Munkaviszonya megszűnésekor az el­számolás negyedmillió forint nagyságrendű hiányt mutatott (ebben a legnagyobb tételt az éppen az előbb említett színházjegyek képviselték), bár az ügyvezető az elszámo­lás előtt írásba adta, hogy nincs tartozása a Mazsike felé. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a fenti hiányt annak bebizonyításakor azonnal megtérítette (1997. október 6-án).

• A Hírlevél hirdetéseinek elszámolása is teljesen zavaros volt, a legtöbbször barter ügyletként lebonyolított hirdetésekről gyak­ran nem lehetett kideríteni, hogy az Egyesü­let pontosan milyen előnyhöz is jutott.

• A készpénzben az ügyvezetőnek befi­zetett tagdíjakkal és adományokkal való el­számolás, illetve annak nyilvántartása sok hiányosságot mutatott.

A fentiekre vonatkozó jegyzőkönyv, vala­mint a munkaköri átadás-átvételt végül is rendben lezáró dokumentum a szerkesztő­ségben a Mazsike tagjai számára megtekint­hető, annak részleteit úgy gondoljuk, nem kell nyilvánosságra hozni. Ami a személyes jövedelemmel kapcsolatos megállapítást ille­ti, tudni kell, hogy a Mazsike évek óta súlyos anyagi nehézségekkel küzd: az állami támo­gatás reálértékben kb. a tizedére csökkent, az egyéb támogatások lényegében megszűn­tek, egyedül a tagdíjbevételek azok, amik észrevehető növekedést mutattak. (Amiért ezúton is köszönet illeti a tagságot!)

Ilyen körülmények között az elnökség múlt év tavaszán azt a javaslatot tette, hogy mivel nem tudja kielégíteni az ügyvezető jövedelmi igényeit, őt csak fél állásban al­kalmazná, és javasolja neki, hogy más jö­vedelem után is nézzen. Ez megindított egy folyamatot, amelynek során Simonyi Péter elkezdett más álláslehetőségek után nézni, tehát az Egyesülettől a munkaviszonyát is érintő eltávolodása már a végleges elválás előtt fél évvel elindult.

Természetesen a képhez hozzátartozik, hogy Simonyi Péter éveken át az Egyesület motorja és mozgatója volt, fáradhatatlanul szervezte a programokat és igyekezett meg­találni a szűkös anyagi lehetőségek között azokat a formákat, amelyek mégis lehetővé tették a működést, beleértve a csere-ügyle­teket és a más – nem pénzbeni támogatá­sok – megszerzését. Ugyanakkor ez a tevé­kenység néha olyan megoldásokhoz is ve­zetett, amelyek nem voltak összeegyeztethetők egy kulturális egyesület tevékenységével és a megkeresett potenciális támoga­tók némelyikénél visszatetszést keltett Si­monyi Péter sajnos arról is ismert volt, hogy az adminisztrációval nem sokat törődött

Tisztában vagyunk azzal, hogy sok ta­gunk számára Simonyi Péter egy személyben jelenítette meg az Egyesületet, és távo­zását pótolhatatlan veszteségként élték meg ugyanakkor a tagság egy másik része megkönnyebbüléssel vette tudomásul tá­vozását. Mi magunk azt gondoljuk, hogy munkáját és egyéniségének pozitív oldalait nem könnyű pótolni, ugyanakkor a leírtak alapján mindenkinek nyilvánvaló kell le­gyen, hogy az egyesületben Simonyi Péter ügyvezető igazgatói munkája nem folytatódhatott. Végül is 1997. szeptember 11-én a fentiekről szóló heves vitában Simonyi Péter lemondott ügyvezető igazgatói tisztségéről, amit másnap sem vont vissza, és így azt az elnökség elfogadta.

Reméljük, hogy ezzel a cikkel a találgatá­soknak véget tudunk vetni és a mindenki számára áldatlan és kínos helyzet lezárha­tó. A magunk részéről mindenesetre annak tekintjük. Az Egyesület egysége érdekében jó lenne, ha a későbbiekben Simonyi Péter ismét tevékenykedne önkéntesen a Mazsikében, és lelkesedésével segítené az egye­sület megújulását.

A Mazsike Elnöksége