A marokkói király kitüntetése

A londoni székhelyű Vallások Közötti Pár­beszéd Nemzetközi Tanácsának elnöke, Sir Sigmund Sternberg a tanács ara­nyérmét adta át Rabatban az uralkodó­nak, II. Hasszánnak a hazájában élő né­peknek biztosított egyenlőségért, a vallá­sok közötti békességért.

Marokkóba 1300 évvel korábban ér­keztek zsidók, mint arabok. Első töme­gük a babiloni fogság elől menekülve, az első szentély i. e. 587-es lerombolása utáni években érkezett, s a jeruzsálemi templom második elpusztítása idézte elő a következő bevándorlási hullámot a ke­resztény időszámítás első évszázadában. Legnagyobb számban az 1492-es spa­nyolországi kiűzetés után kerültek zsidók Marokkóba. Őket száz évvel később kö­vették a marranusok, akik Marokkóban visszatértek őseik hitére. Ábrahám hívei – ahogyan a zsidókat Marokkóban nevez­ték és nevezik – egyenrangú emberként vettek részt az ország életében, közülük sokan képviselték szultánjukat más feje­delmi udvarokban.

A francia protektorátus, az európaiasodás kedvező változást hozott számukra, jelentős szerephez jutottak az iparosítás­ban, a pénzvilágban, de a közhivatalok­ban is. Veszélybe egyedül a második vi­lágháború alatt kerültek, mikor a nácik bábja, a Vichy-kormány Európába akarta őket hurcoltatni, ám az uralkodó, V. Mo­hamed. a jelenlegi király apja, megtaga­dott minden zsidóellenes intézkedést, ami így már összeírásukra sem került sor.

Az 1940-es években érte el létszámuk a csúcsot: 300400 ezerre tehető akkori számuk. 1948-ban, Izrael Állam megala­kulása után, majd Izrael és az arab orszá­gok háborúi idején tömegesen hagyták el szülőföldjüket, s ma, bár az arab országok közül még mindig ott élnek a legtöbben, mindössze 10-15 ezren vannak. Azonban az eltávozottak sem szakították meg kap­csolataikat egykori hazájukkal: gyakran visszajárnak, mint ahogy más arab orszá­goktól eltérően a marokkói zsidók szaba­don utazhatnak a világban. Rabat, Casab­lanca, Tanger egyetemén, illetve főiskolá­ján héber nyelvet is lehet tanulni. A pári­zsi Marokkói Zsidók Nemzetközi Kutatóközpontja évente több ösztöndíjast küld az országba az ottani régi zsidó zene, nép­viselet és más vallási hagyományok felku­tatására és összegyűjtésére.