A magyar Holocaust – végérvényes kiadásban

Írta: H. M. - Rovat: Archívum, Történelem

Noha Lévai Jenő, Karsai Elek, Ránki György és néhányan mások Magyarországon is sokat tettek az 1944-ben tetőző magyarországi zsidó katasztrófa politikatörté­netének feltárásáért, bátran mond­hatjuk, hogy a leghősiesebb összegző munka egy New York-i dolgozószobában folyt e tárgyról. A magyar nyelvterületről származó Randolph L. Braham, a City University of New York Graduate Centerjének politikatudományi pro­fesszora hallatlan kitartással és munkabírással 1981-re jelentette meg a Columbia University Pressnél két vaskos kötetben (The Politics of Genocide) mindazt, amit a nácik és magyar bérenceik zsidóüldözéséről fel lehetett tárni és „logikus” rendbe lehetett foglalni. Braham professzor emellett könyv- sorozatot (Holocaust Studies Series) és almanach-sorozatot (Hun­garian Jewish Studies) is szerkesztett, nemzetközi konferen­ciákat is szervezett az általa vezetett, ma a Rosenthal-házaspár támogatását élvező Institute for Holocaust Studies-ban.

Az angol nyelvű tanulmány azon­ban csak néhány szakember kezébe jutott el Magyarországon.

A mű magyar nyelvű kiadása 1989 első napjaiban jelent meg a budapesti Gondolat Kiadónál A magyar Holocaust címmel, jelentős eszméltető hatást téve mind a bon­takozó magyarországi zsidó mozgalmakra, mind pedig a rendszerváltás felé közeledő szellemi és közéletre. Néhány hét alatt csaknem 8000 példány kelt el a nem is olcsó, bár némileg rövidített fordításban kiadott könyv­ből, jelezve, hogy a vészkorszak óta eltelt idő éppen nem a vészkorszak adatainak, tanulságainak feldol­gozásával telt el, vagyis a mű sokaknak kínált sok új információt nem utolsó sorban névmutatójával, függelékeivel, még inkább a munkaszolgálatról, a zsidó tanács működéséről, a nemzetközi tétlen­ségről vagy a mentőakciókról közre­adott, merész elemzéseivel. De ma­guk az alapesemények is (a zsidótörvények háttere, a gettósítási rendeletekig elvezető s a későbbi kormány- és helyi in­tézkedések, a deportálások rész­letes, helységenkénti leírása stb.) a mégoly érdeklődő magyarok előtt is jórészt ismeretlenek voltak.

Az új, bővített és átdolgozott, te­hát végérvényes kiadást több szem­pont is messzemenően indokolttá teszi, túl azon, hogy megjelenése egybeesik Magyarország német megszállásának és a reá következő zsidó katasztrófának a fél évszá­zados évfordulójával. A jelentősen javított, bővített, korszerűsített, 1500 oldalas angol kiadást rövide­sen magyar nyelvű kiadás is követi. Ennek az angol nyelvűvel teljesen megegyező szövege már ki van szedve; várhatóan ez év őszén jut el az olvasókhoz. Mi tette szük­ségessé, hogy magyar nyelven is napvilágot lásson A magyar Holo­caust második kiadásának teljes szövege?

Mindenekelőtt az, hogy az elmúlt tíz évben – nem utolsósorban a The Politics of Genocide termékenyítő hatására – kibővült, és nemcsak Magyarországon, egyebütt is, a magyarországi zsidó katasztrófával foglalkozó kutatások köre, s egy sor új adat, új szempont jelentkezett. Ezeket Braham professzor lankadatlan szorgalommal figyelte, szemlézte, értékelte az évek során, s eredeti gondolatmenete az új kiadásban már az új kutatási ered­mények bevonásával lesz tanulmá­nyozható.

Az új, végérvényes magyar kiadás ki fogja küszöbölni azt a csorbát, amelyet az keltett, hogy az 1989-es magyar szöveg öt (!) fordító kezétől számlázott, és a szerkesztés során nem sikerült min­denütt egységesíteni, olykor még helyesen visszaadni sem számos közigazgatási, földrajzi vagy politi­kai terminust és fogalmat. Remél­hető, hogy ilyen botlások nem fogják megzavarni a készülő új szöveg tanulmányozását.

Nem kevésbé lényeges szem­pont azonban, hogy az 1989-es magyar kiadás részben terjedelmi kényszerűségből, részben a hazai használhatóságot félreismerve, olyan részleteket is mellőzött az eredeti szövegből, amelyek – noha más szerzőktől is feldolgozott eseményekről adnak számot – valójában éppen azért érdekesek, mert a magyarországi zsidóság szemszögéből szólnak az újkori Magyarország történetének egyik-­másik, ilyen szemszögből megíratlan fejezetéről. Elég például a Kommün vagy a Bethlen-korszak politi­katörténeti summájára, vagy Göm­bös, Teleki, Kállay, Szálasi és mások kimaradt, bár mesteri port­réira utalnom.

Az új magyar kiadás már tartal­mazni fogja azokat a levéltári ada­tokat, forrásismertetéseket is, ame­lyek Braham professzor első ku­tatókorszakában, a nyolcvanas évek derekáig „zárt anyagok” lévén, tanulmányozhatatlanok, megközelíthetetlenek voltak, szemben pl. a romániai levéltárak nagyobb nyi­tottságával, nem is szólva a New York-i YIVO vagy a jeruzsálemi, haifai archívumok nyilvános kutathatóságáról. Az új kiadás lapjain immár a budapesti Belügy­minisztérium és más minisztériu­mok irattárai, egyes megyei levéltárak, és a Magyar Országos Levéltár korábban megnyithatatlan fond-jai is hozzájárulnak majd a szöveg meggyőző és bizonyító ere­jéhez. Bizonyos németországi, sőt, szovjetunióbeli archívumok anyaga is új elem lesz a kibővített szöveg­ben.

Végezetül, szükség van erre az új kiadásra, amely egyidejűleg olcsóbb, kutatóknak szóló, és díszesebb, könyvgyűjtőknek szóló külsőben is megjelenik majd, mert a magyarországi rendszerváltás kissé előrelátható, mégis fájlalható módon busásan felszínre hozta a Holocaust lekicsinylésének, sőt, kerek tagadásának szószólóit is. Noha A magyar Holocaust-tói és szerzőjétől mi sem áll távolabb, mint a direkt politikai állásfoglalás mégoly nyomasztó, de végül is mú­landó napi-politikai ügyekben, ez az új kiadás bizonyára az előzőnél is csattanósabban fogja elhallgattatni, vagy legalábbis megszégyeníteni a Holocaust-tagadók kicsiny, de an­nál pimaszabb, mert magas jóváhagyást is remélő kompániáját.

Nekem, akinek kiváltságomul jutott az új kiadás sajtó alá ren­dezése, jókora örömömre szolgál az irdatlan feladat közepette, hogy hol személyesen, hol postai vagy telefoni úton, de huzamos kapcsolatban lehetek e monumentális mű szerzőjével, akit a nemzetközi történettudomány egyik legna­gyobb élő egyéniségének tartok. Az új kiadás immár teljes körű névmu­tatót fog adni a magyarországi Holocaust minden egyes dicstelen vagy dicső szereplőjéről. Nem merülhet nyomtalanul a múlt tavába egyetlen gazember, egyetlen hős neve sem. Talán ez a közeli elégtétel teszi, hogy miközben apáinkról, anyáink­ról szól ez a munka, olvastán folyton gyermekeink járnak, járhatnak az eszünkben.

H. M.

támogatás
Pop up banner1

Címkék:1994-03-Kommentár

[popup][/popup]