A magyar demokrácia különös szálláscsinálói

1989. novemberi számunkban – Randolph L. Braham professzor Midstream-beli tanulmánya alap­ján – már portrét adtunk Pásztor Lászlóról, aki úgy vergődött jelen­tékeny rangra a republikánus ame­rikai elnökök kelet-európai döntései­nek előkészítésében, hogy a negyve­nes években a magyar nyilaskeresztes párt ifjúsági szervezetének ve­zetője, majd a Szálasi-puccs után az ország berlini nagykövetségének munkatársa volt. 1946-ban nyilas múltjáért börtönbüntetésre is ítélték.

Tudvalevő, hogy a fasizmus euró­pai veresége után a CIA (illetve jogelődje, az OSS) Európából elmenekült nácik és kollaboránsok ezreit fedezte, szervezte be a maga kom­munizmus elleni harcának jegyében. De a jóval áttetszőbb kormányszer­vek, alapítványok stb. sem idegen­kedtek effajta munkatársak félfoga­dásától, hiszen a volt nácik kipró­bált kommunistaellenessége kapóra jöhetett a kelet-európai államkom­munizmusok fellazítására irányuló akciókban. Ennek a gárdának a fajgyűlölete kevés főnek okozott gondot egészen a Pásztor személye körül ki­robbant botrányig, 1988 októberéig, amikor is Pásztort a köztársaságpár­ti kormányzat állítólag elmozdította tanácsadói munkaköréből.

A Nation, ez a tekintélyes ameri­kai hetilap 1990. április 2-i számában azonban arról számol be, hogy az 1957-ben Amerikába települt Pásztor továbbra is jelentős befolyással van az Egyesült Államok kelet-európai politikájára, mi több, legújabban már – közvetve – a magyar belpo­litikára is. A Nation szerint ez az utóbbi fejlemény része annak a bűn­bocsánati folyamatnak, amelynek jegyében – természetesen némi ke­mény valuta reményében is – a ke­let-európai szervezetek mind hajla­mosabbak fátylat borítani a nácik­kal rokonszenvező vagy akár velük együttműködő mozgalmak sötét múltjára. A kommunizmus befeketítése ezúttal is a kommunizmus előt­ti, mégoly destruktív szervezetek nosztalgikus fehérre mosdatásával jár együtt. Különösen Magyarorszá­gon és Jugoszláviában szaporodnak az ilyen példák.

1989. január 27-én Pásztort is meg­hívták arra a külügyminisztériumi értekezletre, amelyen az akkori bu­dapesti nagykövet, Mark Palmer adott tájékoztatót a magyarországi politikai fejleményekről. Áprilisban Pásztor közreműködhetett egy ma­gyar tárgyú, Fehér Ház-beli konfe­rencia megszervezésében, s rajta kis­híján maga is részt vett. A mai na­pig együttműködik Paul Weyrich-csel utóbbi Free Congress Foundati­on nevű szervezetében. A neo-konzervatív politikus, amikor Magyarországon járt és politikai tanácsokkal látta el több itteni szervezet vezető­ségét, ideutazása előtt Pásztortól kapta meg azoknak a személyeknek a listáját, akiket érdemes megkeres­nie.

Pásztor László a National Endow­ment for Democracy nevű alapítvány alkalmazásában rendszeresen for­dítja és minősíti a magyarországi és csehszlovákiai szervezetektől beérke­ző segélykérelmeket. Nemrégiben Magyarországon járt, és maga is „nem hivatalos” találkozókat bo­nyolított le több új politikai párttal, köztük a Magyar Demokrata Fórum­mal. Visszaérkezésekor azt nyilat­kozta, hogy „sohasem ítélték el há­borús bűnök miatt”, ami szorosan véve igaz, de nem ad számot nyilas múltjáról és kollaboránsként való elítéltetéséről.

Ma, amikor Európán a nacionaliz­mus hullámai söpörnek végig, na­gyon fontos – írja a Nation -, hogy a fasiszta erők lelepleződjenek, mert különben az önrendelkezés szép álma egykönnyen rémálomba csap­hat át.

H. M.