A magányos Gárda

2007. szeptember 1. A Magyar Gárda megalakulása miatt ismét a nemzetközi sajtó látóterébe kerültünk. A közép-európai országokban is vezető hír volt a szombati avatás. Cikkünkben áttekintjük, hogy északi és keleti szomszédunknál hogyan működnek a hasonló szervezetek.

Szlovákiában a Magyar Gárda megfelelője a Slovenská pospolitost’ (Szlovák testvériség) volt. Ők voltak, akik 2005-ben, Trianon évfordulóján Rozsnyón leköpdösték a Kossuth-szobrot, és velük került konfrontációba néhány magyar nacionalista fiatal Komáromban. 2003-tól egészen 2006-os betiltásukig a Hlinka-gárda egyenruhájában masíroztak végig Szlovákia városain. Ezt az egyenruhát a második világháború alatt hitleri bábállamnak tekinthető Szlovákia félkatonai militarista szervezete használta.

Egyértelmű ideológiai közelség

A nemzeti évfordulókon, katonás rendben megjelenő csoport ellen sokáig csak a szlovákiai főrabbi tiltakozott. Betiltásukat a szlovák főügyész végül alkotmányellenességgel indokolta, céljaik között szerepelt ugyanis a választójog korlátozása. A folyamatot vélhetőleg felgyorsította az egyetemista Daniel Tupý halála, akit azóta sem azonosított szélsőségesek vertek agyon 2005 végén Pozsonyban.

A Slovenská pospolitost’ 2006-ban választási szövetséget kötött egy szélsőséges törpepárttal, a Slovenská žudová stranával (Szlovák Néppárt), ám a “civil egyesület” és a párt közti kapcsolat nem olyan szoros, mint a Jobbik és a Magyar Gárda között. A szervezet egyik sajtóorgánuma a beszédes Prúty (Vesszők) címet kapta, egyértelművé téve a fasiszta ideológia közelségét (lásd fasces).

Alapszabályzatukban az áll, hogy “a Slovenská Pospolitost’ tiszteletben tartja az emberi jogokról szóló nemzetközi dokumentumokat”. A fő céljaik “Támogatni a tagok fizikai és lelki fejlődését, elmélyíteni a történelmi hagyományokról, valamint a szlovákok és a szlávok küldetéséről szóló ismereteiket”, propagálni az össz-szláv kölcsönösséget, küzdeni a drogok, az alkohol, a prostitúció, a pornográfia és az uzsora ellen. A Magyar Gárda alapító nyilatkozatában hasonló célokat tűzött ki maga elé “egy olyan pillanatban, amikor a magyarság fizikai, lelki és szellemi önvédelem híján maradt”.

Lövöldöznének az emberi jogokért

A Slovenská pospolitost’ lőgyakorlatokkal tartaná tiszteletben az emberi jogokat. Tagfelvételi nyomtatványuk hasonlóan a fentiekhez emlékeztet a Magyar Gárda jelentkezési lapjára. Az iránt érdeklődnek, hogy “van-e fegyverviselési engedélyed, saját fegyvered”, jártas vagy-e a harcművészetekben vagy legalább űzöl-e valami sportot, rendelkezel-e autóval? A magyar gárdisták csak a sorkatonai szolgálatról érdeklődnek, saját fegyver náluk nem jelent előnyt, a saját autó, a nyelvtudás, a fizikai állapot azonban náluk is fontos kritérium.

A Slovenská pospolitost’ betiltása óta is tart kisebb létszámú akciókat, ám már nem a többször előállított (és antifasiszták által néhányszor megvert) Marián Kotleba besztercebányai tanár vezetésével, és nem II. világháborús egyenruhában.

Magányos gárda

Egy valami van, amiben a Magyar Gárda semmilyen más nemzet hasonló szervezetéhez nem hasonlít, mégpedig a társtalanság. A szlovák, román szervezeteknek kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerük van. A különböző nemzetek egymás ellen fordulása helyett ideológiai alapon baráti viszonyban állnak egymással és cseh, szerb, lengyel, litván, orosz, spanyol, francia, olasz szervezetekkel.

Szomszédaink szélsőségesei számára egyfajta összekötő kapocsként szolgál – az egyéb ordas eszmék mellett – a magyarellenesség, azaz a “magyar veszély” elleni védekezés. Persze nem is annyira egy Magyarország elleni akcióra kell gondolni, hanem inkább a “magyar szeparatizmus” elleni küzdelemre. Ilyen irányú együttműködésben állapodott meg nemrég Temesváron a Slovenská pospolitos küldöttsége a romániai Noua Dreaptă (Új Jobboldal) nevű szervezet helyi tagozatával. De közös fellépésekre volt már példa azelőtt is – 2005. június 4-én Szlovákiában, Szerbiában és Romániában összehangoltan emlékeztek meg a trianoni békekötésről, mintegy válaszként a “soviniszta és revizionista jellegű” magyar akciókra.

A Romániában 2000 elején alakult Noua Dreaptă az 1920-as évek végén létrehozott legionárius mozgalom (Mihály Arkangyal Légiója, más néven Vasgárda) eszmei utódaként működik. A legionáriusok erkölcsi megújulást hirdetettek, elvetették a demokráciát, mozgalmuk ideológiai alapját pedig az antiszemitizmus, az antikommunizmus, valamint a román paraszti életmód kultuszával vegyített ortodox miszticizmus képezte. Mai utódaik nyíltan vállalják a legionárius örökséget, mind a külsőségek, mind pedig az eszmék terén.

Legalább miniszterelnököket nem ölnek

A Noua Dreaptă a legionárius hagyományokhoz híven felvonulásokat, nyári táborokat és “munkatáborokat” szervez, vezetőségüket 25-30 év körüli fiatalok alkotják – menedzserek, vállalkozók, alkalmazottak, újságírók. Szimbólumuk a “kelta kereszt”, tagjaik pedig büszkén viselik pólóikon a legionárius mozgalom alapítójának és mártírjának, Corneliu Zelea Codreanunak a képmását (Codreanut 1938-ban letartóztatták, majd “menekülés közben” meggyilkolták). 2003-ban részt vettek az Európai Nemzeti Front megalapításában, amely a hasonszőrű spanyol, olasz, német és görög szervezeteket tömöríti.

A Noua Dreaptă céljai közé tartozik a két román állam (azaz Románia és Moldova) egyesítése, a Székelyföldön “szisztematikus elnemzetietlenítésnek kitett románok” támogatása, a határon túli románok segítése, a román fiatalság nacionalista és keresztény szellemiségű nevelése, a hagyományos családmodell védelme az azt veszélyeztető jelenségekkel (abortusz, homoszexualitás) szemben és a Román Ortodox Egyház támogatása az új szekták ellenében. A Noua Dreaptă továbbá élesen elutasítja a kapitalizmust és a fogyasztói társadalmat, a nemzeti érdekek és értékek védelmére törekszik, szembeszállva az “amerikai imperializmussal”, a “radikális iszlámmal”, valamint a “totalitárius és bürokratikus európai szuper-állammal”. Napjaink legionáriusai azonban legális úton küzdenek eszméikért, eltérően vasgárdista elődeiktől, akik több politikust – többek közt két hivatalban lévő miniszterelnököt – is meggyilkoltak.

Magyarországi elvbarátaikhoz hasonlóan a Noua Dreaptă is rendszeresen kifejezi tiltakozását a homoszexuálisok felvonulása ellen, ami idén is megtörtént – “Románia nem Szodoma” jelszóval, és amely kisebb incidensekkel is járt. Magyar ügyekben a szervezet nemrég felszólalt a Székelyföldet jelölő tábla kihelyezése kapcsán. “Székelyföld – román föld” című közleményükben kijelentették, hogy “mivel a hatóságok tolerálják az ún. Székelyföld elkülönülését”, kampányt terveznek annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a magyar szeparatizmus veszélyére. Moldovában (azaz Besszarábiában) idén nyáron “munkatábort” szerveztek abból a célból, hogy felépítsék Szent Mihály Arkangyal kápolnáját egy román katonai temetőben. Az akciók mellett rendszeresen megemlékeznek a legionárius panteon nagyjairól is.

Demel József, Zahorán Csaba

(Forrás: Index)