„A kritikák egy része jogos” – Interjú Heisler Andrással, a Mazsihisz új elnökével
„A kritikák egy része jogos”
Heisler András 48 éves mérnök-közgazdász, üzletember. Nős, két gyermek édesapja. A kilencvenes évek elejétől a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alelnöke. Idén áprilisban a szervezet elnökévé választották.
Kezdjük az elején, megválasztásával. A négy évvel ezelőtti egyszavazatos választási győzelmet éles vita követte, többen csalást sejtettek, amiért egy szavazólappal több került az urnákba, mint a szavazatra jogosultak száma. Az Ön esetében nem került sor ilyen jellegű megjegyzésekre, feltételezésekre?
Az idei Mazsihisz-választás tisztaságának még a közelébe sem fér bármiféle kétség. A választás napjának reggelén egy másik jelölttársammal megkerestük a választási bizottságot. Kérésünk csak annyi volt, hogy a választási bizottság az egész eljárás során arra koncentráljon, minden korrektül és tisztán folyjék le. Ha bármelyikünk nyer, akkor annak legalitásához ne férhessen kétség az elkövetkezendő négy év alatt. A választási bizottság kérésünkre hozzájárult ahhoz, hogy a szavazóurnák kinyitásánál mind a négy jelölt jelen lehessen, és végigkövesse a számlálást.
Azt mondta, hogy elsősorban vallási és nem politikai szervezetként kívánja megőrizni a Mazsihiszt. Úgy érzi, túl sok politikai szerepet vállaltak az elmúlt időszakban? Máskor éppen az ellenkezőjét szokták a szemükre vetni.
– Amikor én azt mondtam, hogy vallási szervezetként szeretném megőrizni a Mazsihiszt, akkor ennek hangsúlyát szerettem volna kinyilvánítani. A Mazsihisz vallási szervezet, közjogilag egy történelmi egyház, azaz a zsidó felekezet. A Mazsihiszt kétfajta vád szokta érni a politikai szereplésével kapcsolatban. Az egyik szerint a Mazsihisz túlpolitizált, s minden antiszemita jelenségre azonnal és hisztérikusan reagál. A másik típusú vád szerint a Mazsihisz szó nélkül hagy fontos politikai és társadalmi jelenségeket, és nem reagál érdemben az antiszemita megnyilvánulásokra. Úgy gondolom, hogy e két elvárás között nekünk a középutat kell megtalálni.
Mások éppen azt hiányolják, hogy a Mazsihisz azokban a társadalmi kérdésekben, mint például az abortusz és az eutanázia, nem fogalmazott meg a többi egyházéhoz hasonló, határozott álláspontot.
Egyrészt a Mazsihisz megszólalt mindkét konkrét esetben, vitathatatlanul nem olyan markáns véleménnyel, mint a többi történelmi egyház. Kiadtunk egy nyilatkozatot az eutanáziával kapcsolatban, s véleményünk megjelent az abortusz vonatkozásában is. Látni kell azonban, hogy a zsidó felekezetnek ezekben a társadalmi kérdésekben sokkal nehezebb a helyzete, mint a többi történelmi egyháznak. A zsidó vallás nem dogmatikus. A zsidó embereket rengeteg törvény szabályozza, az étkezés, a ruházkodás, az egyéni és a társadalmi viselkedés területén. Egy dolgot azonban nem szabályoznak törvényeink, és ez a gondolkodás szabadsága. Az Ön által is említett társadalmi kérdésekre a zsidó vallásnak nincsenek dogmatikus válaszai. Ezekre a kérdésekre a különböző zsidó közösségek, rabbik esetleg egymástól eltérő módon reagálhatnak. Ezért ha ilyen kérdésekben a Mazsihiszt megkeresik, akkor nehéz helyzetben vagyunk.
– A magyar társadalom felé is a korábbitól eltérő üzenetet kíván megfogalmazni? Hiszen a Mazsihiszt sokan a holokauszttal, a kárpótlással és az antiszemitizmussal foglalkozó szervezettel szokták azonosítani.
Ha a Mazsihiszt Ön is a holokauszttal, a kárpótlással és az antiszemitizmussal foglalkozó szervezetként kívánja definiálni, akkor feltétlenül. Munkám során mindenképpen az építkezésre szeretném helyezni a hangsúlyt, rengeteg fejlődnivalónk van. Fejleszteni kell nemzetközi kapcsolatainkat, fejleszteni kell PR-munkánkat, fejleszteni kell intézményeink működési színvonalát. Ha az iskolákra gondolunk, akkor legyen mélyebb a zsidó identitású oktatás, ha az idősek otthonára, ott legyen még humánusabb a gondozás, legyen még színvonalasabb az ellátás, de van fejlődnivalója az egyetemünknek is, a kórházunknak, és a központunk munkájának is. Van tehát feladat és hangsúly a holokausztról való megemlékezésen, az antiszemitizmus elleni fellépésen és a kárpótlási ügyekben történő eljáráson túl is.
Felmerült az is, hogy a magyar zsidóság nem a számarányának megfelelő befolyással van jelen a nemzetközi zsidó szervezetekben. Létezik már valamilyen konkrét terv ennek megváltoztatására?
A nemzetközi kapcsolatainkat és a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartást sokkal tervezettebbé és strukturáltabbá szeretném tenni. Olyan munkatársakkal kell dolgoznunk, akik jól beszélnek nyelveket, professzionálisan dolgoznak számítógépen, illetve akiknek az összefüggések felismerése sem okoz gondot. Nagyon sok nemzetközi zsidó szervezet van, amelyekkel ma is kapcsolatban van a szervezetünk, de ügy gondolom, ez a kapcsolattartás nem elég összefogott és nem elég célirányos ahhoz, hogy megfelelően profitáljunk belőle.
Gyakoribb kritika, hogy a hitközségnek rendkívül kevés tagja van, nem látni a fiatalokat, a zsidó értelmiséget pedig képtelen megszólítani a Mazsihisz.
– Ezeknek a kritikáknak egy része jogos. A Mazsihisz évek óta próbál nyitni a nem hitközségekbe tömörült zsidók irányába, próbál utat találni a zsidó értelmiség felé. Próbálkozásaink azonban nem voltak átütőek. Végig kell gondolnunk sikertelenségünk okait. Meggyőződésem, ha a már korábban említett témákban eredményeket fogunk elérni, akkor több zsidó fordul majd a Mazsihisz felé.
A különböző zsidó szervezetek hegemóniával vádolják a Mazsihiszt – mondván: egyedül a Mazsihisz partnere a politikának, a Mazsihisz kapja kizárólag az állami támogatást stb. -, miközben Ön a többi zsidó szervezet egyoldalú kritikáját emlegette. Voltak olyan próbálkozások, hogy ezeket a szervezeteket bevonják a döntéshozatalba?
– A Mazsihisz közjogilag valóban hegemón helyzetben van a magyarországi zsidó társadalomban. De ez a hegemón helyzet abból is következik, hogy ma csak a Mazsihisz képes olyan feladatokat ellátni, amelyeket más zsidó szervezetek nem. Szociális hálót, kórházat, zsinagógákat és temetőket a Mazsihisz működtet. Ezért ha a Mazsihisz forrásairól akarunk beszélni, akkor a funkciókat és feladatokat is számba kell venni. Az viszont természetes, hogy a nem hitközségi zsidó szervezetekkel a Mazsihisznek a kapcsolatokat kiépíteni, és nem magát a szervezeteket, hanem fontos projektjeiket támogatnia kell. Érdekes kimutatást néztem meg nem olyan régen a könyvelésünkben. Az adatok szerint, ha végignézzük mindazon támogatásokat, amelyeket a Mazsihisz nem hitközségi célokra fordít, jelentős az összeg. A Mazsihisz belső életének döntéshozatalába azonban úgy gondolom, ezeket a szervezeteket bevonni nem kell. Ha felmerülnek olyan kérdések, melyek az egész magyarországi zsidóságot érintik, akkor kívánatos a zsidó szervezetekkel való konzultáció, együttműködés. Ilyen együttműködésre volt már sikeres példa, de hozzá kell tennem, hogy ezek a próbálkozások többnyire csekély eredménnyel végződtek.
Leginkább a kulturális célokra fordított összeget keveslik, ami az elmúlt időben, ha jól tudom, évi 20 millió forint volt, ám erre az alapra a hitközségi szervezetek is pályázhattak, és nemegyszer nyertek is…
– A Mazsihisz új vezetősége első ülésén határozatot hozott arról, hogy az idei pályázatok elbírálásánál – ami a napokban lesz, és amiben én még nem veszek részt – a nem hitközségi szervezetek által benyújtott pályázatokat előnyben fogja részesíteni. E mellett döntés született arról is, hogy 2004-ben e 20 milliós pályázati alapnál már kizárólag a nem hitközségi szervezetek pályázatait fogadják majd, s indul egy olyan külön pályázati alap is, ahol kimondottan hitközségi szervezetek részére kívánunk pályázati lehetőséget biztosítani – olyan hitéleti és hitközségi célú feladatokra, amelyek a Mazsihisz költségvetésében nem szerepelnek.
– Milyen új céljai vannak a Mazsihisznak a holokauszttagadást tiltó és a gyűlöletbeszédet szankcionáló törvény előmozdításával kapcsolatban? Többen úgy vélik, nem szerencsés, ha a szigorítást éppen a zsidó szervezetek kezdeményezik. Önnek mi ebben az álláspontja?
– Véleményem szerint nem a Mazsihisznek kell elsősorban fellépnie ezekben a kérdésekben. A Mazsihisznek katalizálni kell a társadalmat az ilyen jelenségek elítélésében. Kőszeg egy jellemző példa volt erre. A hírhedtté vált kiállítással kapcsolatban a Mazsihisz először kifejtette mélységes felháborodását egy közleményben és egy nyilatkozatban, majd utána tudatosan elzárkózott a nyilatkozatoktól. Szakértők véleményét kértük, majd felhívtuk a társadalom, a civil és állami szervek figyelmét arra, hogy ez a kiállítás milyen történelemhamisításokat tartalmaz, és mennyire sértő nemcsak a zsidó közösségnek, hanem a teljes magyar társadalomnak. A történet végét már mindenki ismeri, a kiállítást bezárták.
Programjának talán egyik legfontosabb célkitűzése az egy éven belül elkészülő új alapszabály volt. Mely pontokban érzi szükségesnek a változtatást?
– Az új Alapszabályban mindent át kell alakítani, ami elavult az elmúlt tizenkét év alatt. Hangsúlyozom, alapszabályunk közvetlenül a rendszerváltás után született, s születése pillanatában történelmi jelentőségű volt. Ez volt a háborút követően az első olyan alapszabálya a magyarországi zsidóságnak, amely már valóban demokratikus elvek szerint épült fel. Az, hogy mára elavult, természetes dolog. Gondoljunk csak a tizenhárom évvel ezelőtti körülményekre. Más élethelyzetben voltunk. Környezetünk is sokat változott, nem beszélve intézményrendszerünk fejlődéséről. Alapszabályunkban két súlyponti dolgot tervezek megváltoztatni. Át szeretném strukturálni a társadalmi vezetés és az adminisztráció közötti felelősség- és hatásköröket, s szeretnék kialakítani egy olyan, az adminisztrációtól független, belső ellenőrzési rendszert, vagy szervezetet, amelyik képes arra, hogy a különböző vélt vagy valós problémákat objektíven és függetlenül ki tudja vizsgálni.
Ez főleg gazdasági ügyekre vonatkozik?
Alapvetően a gazdasági munkára. A strukturális döntések a vezetőség feladatát képezik.
Mi a véleménye a külső auditálásról, melyet már sokan sürgettek?
A külső audit egy reális alternatíva lehet. De azt látni kell, hogy az új alapszabály nem Heisler András fejéből fog kipattanni, hanem egy közösségi munkának lesz a végeredménye, ahol folyamatos iteráción keresztül, az elnökség, az alelnökök, a vidéki elnökök és a budapesti hitközség elnöke folyamatosan adja-kapja az információkat, az észrevételeket. Az iteráció végére pedig el kell jutnunk a megfelelő alapszabályhoz.
Mint mondta, további decentralizációt szeretne megvalósítani. Felmerül a kérdés, vajon az ügyvezető igazgató jogkörét is korlátozni szeretné? Őt például semmiféle összeghatár nem köti az aláírások terén.
– Amikor az előbb a felelősség- és hatáskörök új megosztásáról beszéltem, az nyilván erre is vonatkozik. Ami azonban legalább ennyire fontos: túl sok vád érte ügyvezetőnket azért, hogy ő egy személyben jogosult és egy személyben diszponál a hitközség teljes, mintegy kétmilliárdos bevételéről. A mára elavult alapszabályunk valóban így rendelkezik, de a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy igazgatónk a tizenkét év alatt ezzel a jogával nem élt. Tizenkét év óta igyekszik a közösségi állásfoglalások alapján, több aláírással biztosítottan, mindig megfelelő szakmai döntéseket hozni.
A választások óta már eltelt egy hónap, amely idő alatt az új vezetőségi tagoknak meg kellett szüntetniük esetlegesen fennálló összeférhetetlenségeiket. Megtörtént?
A jogi osztályunk ismereteim szerint kiküldte ezeket a papírokat, bár nem követtem a visszaküldésüket. Magam is megkaptam az én összeférhetetlenségemre vonatkozó felhívást. Mint Mazsihisz-elnök, nem lehetek egyben a BZSH elöljáróságának és választási bizottságának a tagja, de édesapám sem maradhatott a választási bizottságban. Mindketten írásban mondtunk le ezekről a tisztségekről. Tehát konkrét lépések történtek. A jogi osztály megtette a szükséges intézkedéseket.
– A megelőző években több botrány is kirobbant, az egyik a temetőügy, a másik pedig az ingatlan-felújítások és a hitközségi ingatlanok bérlésével volt kapcsolatos. Különböző baráti, családi vagy üzleti szálak fűzték össze a pályázókat és a pályázatok elbírálóit. Ez a bizonyos belső ellenőrzési rendszer alkalmas lesz az ilyen visszaélések kiküszöbölésére is?
A belső ellenőrzési rendszert úgy kellene kialakítanunk, hogy alkalmas legyen ezeknek a vélt vagy valós eseteknek a kivizsgálására. Azt szeretném, ha a felállítandó független szervezet ezeket kontrollálná és vizsgálódásának eredményéről a vezetőséget tájékoztatná. Amennyiben valótlannak bizonyul a hír, akkor a lehető leggyorsabban el kell felejteni azt, ha valós, akkor pedig le kell vonni a konzekvenciákat. Az azonban semmiképpen nem megoldás, hogy folyamatosan folyosói suttogások és híresztelések kérdőjelezhessék meg a szövetségünk munkájának hitelét.
A fent említett esetekben indult vizsgálat?
A temetőügy legalább két-három éves. Én nem szeretnék foglalkozni sem ezzel, sem a múlt más eseteivel, nem azért választottak meg, hogy a múltban megtörtént hibákat vizsgálgassam. Az elvárás – velem és a Mazsihisz teljes vezetőségével szemben – sokkal inkább az, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő hasonló híresztelésekre alkalmat adó esetek.
Csáki Márton
Címkék:2003-06