A közgyűlés elé

A MAZSIKE megalakulásakor anyagilag nulláról indult, semmiféle anyagi bázissal nem rendelkezett, első bevételeit az alakuló közgyűlésen beszedett tagdíjak jelentették, ugyanakkor fennállása alatt számos olyan feladatot oldott meg, amely anyagi erővel (forintban) mérve sem jelentéktelen.

Programokat szervezett (köztük számos nagy rendezvényt), klubhelyiséget üzemeltet, a havi programokról tájékoztatást készít, postáz, a SZOMBAT c. folyóirat kiadójaként anyagilag segíti az újságot stb.

Forrásaink jelentős részét (mintegy 80-95%-át) a támogatások tették ki. Ezek között pénzbeli támogatáshoz különféle pályázatok megnyerésével, szponzorok adományából jutottunk, és igen jelentős a nem pénzbeli adományok súlya; a mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, lelkesedéből, tiszteletből, szeretetből vállalt programszervezés, az előadók, művészek ingyenes vagy jelképes tiszteletdíjért való fellépése, a rendezvényeinkhez ingyen vagy kedvezményesen biztosított helyiség, hangosítás, az adományozott berendezés (szék, asztal) stb. Kisebb, mondhatni elenyésző része a forrásainknak a tagdíjból befolyt összeg, és gyakorlatilag nem működik semmiféle vállalkozási tevékenység.

A források megszerzése soha nem volt könnyű, de 1992-ben ez már különösen nehéz volt, ami már a programok összetételében éreztette a hatását; nem volt anyagi forrásunk arra, hogy költségesebb programot szervezzünk és már-már azzal fenyegetett, hogy működésünket a már működő programokban is jelentősen korlátozni kell. Nem illik „dicsekedni” vele, hogy rendezetlen tartozásaink keletkeztek.

Nem várható, hogy a jövőben könnyebbé váljon a helyzet, könnyebben juthassunk pénzhez, ezért úgy vélem, saját házunk táján kell megtalálnunk a további működés feltételeit. Támogatókat találni egyre nehezebb. Akik pedig hajlandók rá, azok meghatározott programok megvalósításához nyújtanak támogatást, bizonyos célok elérésében kívánnak közreműködni, és nem nagyon érdeklik őket mindennapi „létezésünk” nagyon is földhözragadt gondjai (pl. a villanyszámla).

Nem hiszem azonban, hogy egy ekkora szervezet, amely olyan sok családhoz szól, amely ma már rangot vívott ki a közéletben, s amelynek jó néhány színvonalas műsora élénk visszhangra talált, ne tudna megoldást erre a problémára. Az én javaslatom igazából nagyon egyszerű, nem is lehet javaslatnak nevezni, inkább figyelemfelkeltő, gondolkodásra, cselekvésre hívó szónak. Azt gondolom, hogy meg kell kísérelnünk önfenntartónak lenni, legalább is a legalapvetőbb működési feltételek költségei szintjén, és támogatókat keresni színvonalas, jó programok szervezéséhez. Másképpen fogalmazva: azon programjainkat, amelyek széles körben érdeklődésre és anyagi támogatókra is találnak, ne nyomják a mindennapi feszítő anyagi gondok, hanem azokat oldjuk meg magunk.

Ehhez a javaslathoz egy kis számítás elvégzésére kérem a tisztelt olvasót. A MAZSIKE nyilvántartott taglétszáma cca 2500 fő. Valójában az igazán érdeklődő, a rendezvények valamelyikén alkalomszerűen résztvevők létszáma ennél kevesebb, cca 1000-1500 fő, a tagdíjat fizetők száma cca 500 fő. Jelenleg a tagdíj 400,Ft, a nyugdíjasoké és a fiataloké 200,Ft/év.

1992-ben a befolyt tagdíj 140 000,Ft volt, a klubhelyiségünk (irodánk, titkárságunk, diszpécserközpontunk, szerkesztőségünk) működtetésének költsége (üzemeltetés, munkabérek, programnyomtatás, postázás stb.) mintegy 1 800 000,Ft, a tagdíjaknak több mint tízszerese, és akkor ebben nincs benne még egyetlen szekció működése és egyetlen program sem!

De meg is fordíthatjuk ezt a számsort! Ahhoz, hogy a legelemibb működési feltételeket meg tudjuk teremteni, ahhoz a tagoknak elő kellene teremteni 1 800 000Ft-ot. Ha 2500 fő taglétszámra számítjuk, akkor fejenként (családonként) évente 720Ft-ot, ha 1000 főre számítjuk, akkor 1800Ft-ot (havi: 150Ft-ot), és 500 főre nem is számítom, mert azt feltétlenül szükségesnek látom, hogy akik tagjaink, és érdeklődnek a programjaink iránt, a fenntartásunkhoz feltétlenül hozzájáruljanak.

Lehetőséget látok arra is, bár néhány kezdemény hamvába holt, hogy a MAZSIKE segítségével, és természetesen a hasznára is, vállalkozást indítsunk, azzal a szándékkal, hogy programjainkat magunk támogassuk.

Amikor a MAZSIKE tagságához azzal a kéréssel fordulok, hogy mérlegelje, képes-e, akarja-e nagyobb anyagi erőfeszítéssel támogatni ezt az egyesületet, akkor azt is el kell mondani, hogy sok mindent másképpen kell csinálnunk.

Joga van tudni minden tagnak, aki eltartja az egyesületet, hogy mire költöttük a pénzt, a felhasználásról joggal vár részletes elszámolást. Adminisztrációnk gyengesége miatt előfordult, hogy jelentősebb magánadományra nem figyeltünk fel, illetve nem jeleztük az adományozónak (köszönettel), hogy megérkezett az adománya stb.

A gazdálkodásban fokozott fegyelmet és az elszámolás nyitottságát kell biztosítanunk. Javaslom, hogy felvetésemet a MAZSIKE közgyűlésén vitassuk meg, és sürgősen döntsünk, mert késésben vagyunk!

Hajósné dr. Vértes Antónia

a MAZSIKE elnökségi tagja, gazdasági ügyvezető