A keresztény-zsidó társaság első éve

Az első évről számvetést készítő közgyűlésre mindössze néhány tucatnyian jöttek el. Mégis szívet melengető, hogy Isten tisztelete, vallásaik tanításának szelleme szeretetteljes megértésben ülteti egymás mellé a püspököket és rabbikat, különféle felekezethez tartozó tudóst, művészt, háziasszonyt és közéleti személyt, a másikban embertársukat tisztelőket. A Társaság arra törekszik, hogy tudatosítsa a zsidó és keresztény vallásoknak a mózesi tanokból következő közös eredetét. A párbeszédet, egymás megismerését tűzte ki célul, s mindezek segítségével az antiszemitizmus visszaszorítására törekszik. Néhány, szerény anyagi helyzetű felekezeti szervezet segítsége mellett, anyagi létét a kicsiny tagsági díj adja, ezért is volt megható a szó szerint fillérekkel is elszámoló pénzügyi referátum.

Előadások, ankétok

Dr. SZENTÁGOTHAI JÁNOS, akadémikus, társelnök üdvözlete után a megnyitót REVICZKY ÁDÁM mérnök, a Társaság ügyvezető elnöke tartotta, akit a közgyűlés előtti napokban érdemrenddel tüntetett ki az osztrák kormány, többek között a magyarországi zsidóság érdekében kifejtett humanitárius tevékenységéért. Beszédéből a tagságot méltató szavait idézzük: „Ők inspirálnak munkára, ők vihetik el hírét, jó hírét a békés együttműködésünknek. Ők népesíthetik be egyre jobban előadótermeinket és templomainkat. Ők szoktathatják rá az embereket, hogy egymásra mosolyogjanak!”

A beszámolót a Társaság létrejöttének egyik inspirátora, a főtitkár, dr. SZÉCSI JÓZSEF, római katolikus világi teológus tartotta.

Felidézte 1991 rendezvényeit, megemlékezett a rabbik, a katolikus, protestáns lelkészek által tartott előadásokról, közte az idén is folytatódó Biblia-élet-család címűről, a Keresztény-Zsidó Teológiai Hétről, vezető államférfiak részvételével rendezett Az egyházi és társadalmi tolerancia a jövő Európájában című nemzetközi konferenciáról.

Emlékeztetett II. János Pál pápa újévi megnyilatkozására, amely szerint nem lehetnek politikai pártok vitáinak csataterévé olyan fontos területek, amelyeken például a megjelentek is dolgoznak. „Isten mindannyiunkat vár, hívőket és nem-hívőket, így és úgy politizálókat…”

A mélyebb megismerés és elismerés felé

Az egyházak és a zsidóság kapcsolatáról címmel dr. DANKÓ LÁSZLÓ kalocsai érsek tartott, fokozott érdeklődéssel várt és kísért előadást. Bevezetőül elmagyarázta, hogy a szinódust a pápa 1990-ben, az európai vasfüggöny leomlása után jelentette be, s olyan tanácskozásokra gondolt, amelyek az egész egyházat és a konkrét lelkipásztori feladatokat érintik. Az érsek úr először ismertette magyarul a szinódus határozatának 8. pontját, amely szó szerint a következőket tartalmazza:

„Európa és a világ új rendjének felépítésében igen nagy a jelentősége a vallások közötti dialógusnak, elsősorban idősebb testvéreinkkel, a zsidókkal folytatott párbeszédnek, akiknek hite és kultúrája az európai civilizáció fejlődésének szerves része. A XX. századi szörnyűséges holocaust után, amelynek fájdalmában az Egyház teljes szívvel osztozik a zsidósággal, erőfeszítéseket kell tenni a mélyebb megismerés és elismerés érdekében… Nyomatékkal ajánljuk mindazokat a módszereket, amelyek az Egyház igehirdetése és nevelőmunkája révén a II. Vatikáni Zsinat szellemének megfelelően segítik a jó kapcsolatok ápolását a zsidó néppel. Az egyház nagyra becsüli a kérészténység és a zsidó nép közös gyökereit. Maga Jézus a zsidó közösségben rakta le az egyház alapjait. Az egyház emlékezik spirituális örökségére, elsősorban a Szentírás örökségére, mely összeköti őt a zsidósággal. Európa mostani helyzetében azon kíván fáradozni, hogy a kölcsönös kapcsolatok újra felvirágozzanak. A keresztények és a zsidók különféle szinteken folyó együttműködése, a két vallás különbözőségének és tanításbeli jellegzetességeinek megtartása mellett, igen nagy jelentőségű lehet Európa vallási és politikai jövője szempontjából…”

Közös felelősség

Az érsek úr, saját szavaival, a közös felelősségről így fogalmazott:

„Ahhoz,hogy az egymás iránti szolidaritás őszinte szándékú legyen, a kapcsolatokban elengedhetetlen a kölcsönösség, különösen ami a vallásszabadság ügyét illeti; mivel ennek a jognak az emberi személy méltósága az alapja, ezért a világ minden pontján érvényesülnie kell! A népességmozgás ténye nap mint nap ama követelmény elé állít bennünket, hogy jobban megismerjünk más vallásokat, hogy baráti párbeszédet alakítsunk ki azokkal, akik e vallások hívei. Velük együtt kívánjuk védelmezni és elősegíteni a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, valamint a békét és a szabadságot mindenki számára; közösen kell megőriznünk a teremtett világot, amelyet Isten ajándékba adott mindenkinek, utódainknak is…”

Úgy legyen.

(várai)