A kalandor-főrabbi
Nagy érdeme a Szombatnak, hogy folytatásokban közöl anyagokat a volt kommunista ügynökség (álneve: Állami Egyházügyi Hivatal, vagyis ÁEH) viselt dolgairól és – főleg – szervilis zsidó ügynökeiről. Ezen a téren sajnos nem volt átvilágítás.
Az egyik legutóbbi számban Sós Endre, a debilségében megdicsőült elnök elvtárs került terítékre, amint egyik, „Bizalmas feljegyzéseként jelzett denunciálásában (1965. november 2.) a néhai dr. Mose Rosent becsmérli és nevezi „kalandor-rabbi”-nak, amiért amaz közbenjárt és együttműködött a romániai zsidóság Izraelbe menekítésében.
Rosen doktor, az évtizedekig sikeresen működő romániai főrabbi, nem szórni az én védelmemre. Izraelben is voltak, akik bírálták, mert nem ismerték működésének titkos rugóit, de mind szerte a zsidó világban, mind Izrael legmagasabb köreiben osztatlan elismerésnek örvendett úgy tevékenysége, mint személyisége. Az, hogy S. E. kikezdte, mószerolta és becsmérelte, ez érthető, mivel a kettő egész más karaktert képviselt, merőben más fajsúlyú zsidóságot jelenített meg. Dr. Rosen is kiszolgálta a román kommunista rendszert – különben nem lehetett volna főrabbi -, de a legelső, sötét sztálinista évek kivételével, soha nem szájait Izrael és a cionizmus ellen, nem teljesítette túl, lihegve az előírt normákat, és nem idézte, mint Sós, a „lenini nemzetiségi politika” elveit.
Dr. Rosen bármelyik nemzetközi zsidó fórumon megállta a helyét, jó szónok volt, kitűnően beszélt héberül, jiddisül és angolul, és minden izraeli látogatása eseményszámba ment. Amíg Sós mószerolásában arról „jelent”, hogy Izraelben a kapitalisták olcsó munkaerőként használják a kivándorlásra kényszerített (!!!) zsidó tömegeket, addig Rosen Amerikát mozgósítja, és a Joint messzemenő támogatását biztosítja a koldusszegény román zsidó tömegeknek, akiknek egyetlen vágya, reménye és életlehetősége elhagyni a már akkor is a „legszomorúbb barakk” néven ismert bolsevista diktatúrát. Fölösleges mondani, hogy Romániában nem vásároltak Joint pénzen banánt és narancsot Pauker Annának és társainak…
Tartozom az igazságnak: dr. Rosen véleménye sem volt jobb a magyar zsidó vezetőkről. Többször panaszkodott beszélgetéseink során a magyar kollégákra, akik „olyan nagy magyar patrióták, hogy az Erdély körüli történelmi viszályt kiterjesztik a zsidó vallásközi kapcsolatokra is”.
Az ember nem hisz a szemének, amikor Sós bolhacsípéshez hasonlítható elmélkedéseit olvassa. Mit gondolhatott ez az egykori harmadrangú leib-zsurnalista, akinek a zsidósághoz annyi köze sem volt, mint, teszem fel, Füst Milánnak, amikor denunciáló levelét megírta? Talán azt, hogy ez „szigorúan bizalmas”, és soha nem derül fény rá?
És mit gondolhattak megbízói róla? Nem tudjuk, de tény, hogy egyhamar leváltották, és dr. Seifert Géza került a helyére. Róla és arról, amit néhai Scheiber Sándor mesélt róla e sorok írójának, majd legközelebb.
Naftali Kraus
Tel-Aviv
Címkék:2001-02