A jó ízlés határán túl

Reagálás a Szombat 1997/2. számában Törvényszegés pályázat után címmel megjelent írásra

Az egész cikkre, úgy ahogy van az a régi vicc illik, mely szerint Moszkvában Mercedeseket osz­togatnak, de aztán kiderül, hogy nem Moszkvában, hanem Kijevben, nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

Az iromány szinte minden mondata helytelen információt közöl. Sokoldalas tanulmányban lehetne csak részletesen cáfolni az összehordott adatokat, de most csak a lényegesebbekre szorítkozunk.

1. A címben szereplő és a cikkben vezérfonalként végigvonuló törvény­szegés egyszerűen nem igaz, mivel erre az iskolaépítésre nem vonatko­zik a közbeszerzési törvény.

Lehet dobálózni paragrafusokkal, cik­kelyekkel, milliókkal, de a szerző isme­retei az 1995. évi XL. törvényről (az ún. közbeszerzésiről) igen sok kívánnivalót sejtetnek. Ez viszont nem akadályozza abban, hogy véleményt mondjon.

Nagyon tetszetős az igazság bajno­kának a póza, népszerű dolog korrup­ciót sejtetni a nagyobb beruházások körül. Ám az ilyen támadásokkal előre számolva a BZSH vezetése úgy dön­tött, hogy quasi közbeszerzésszerűen jár el az építkezés ügyében annak ér­dekében, hogy az ellendrukkerek a másképpen érdekeltek, a kedvezmé­nyezett hibakeresők stb. ne támadhas­sák az építtetőt.

2. A pályázatokról

A szerző figyelmét elkerülte, hogy ed­dig csak az ún. építési engedélyezési terv készült, melynek pályázatán három gazdasági társaság vett részt. Az enge­délyezési terv annak érdekében készül, hogy az építési hatóság és a közművál­lalatok előzetesen elbírálhassák azt. Ez az engedélyezési terv módosítható, ha a kivitelezési tervben attól a megrendelő el kíván térni.

Most került kiírásra az ún. lebonyolí­tói pályázat, melynek a beadási határ­ideje körüli kérdésfeltevés is a szerző tájékozatlanságát bizonyítja. A lebonyo­lító feladata lesz, hogy pályázatot hir­dessen a kiviteli tervek elkészítésére, és pályáztassa a kivitelezőket. Ezért nem láthatta Berend Rózsa igazgatónő az is­kola terveit. Egyébként pedig az enge­délyezési tervet többször látta az igazga­tónő mielőtt beadásra került volna az önkormányzathoz.

3. Egyéb ún. hitközségi beruházá­sok (felvetés a műből)

A Centrál Szálló és a Révay utcai Bá­lint Közösségi Ház cseréje, illetve a Ré­vay utcai ingatlan felújítása tekinteté­ben nem a hitközség volt az építtető.

A hitközség készen, felújítva kapta birtokba az ingatlant, a szerződésnek megfelelően. A számlák ellenértéke nem a hitközséget terhelte, azokat a megrendelő fizette ki. Való igaz, hogy az építtető (megrendelő) megbízottja le­bonyolítóként a Kreatív 2000 Kft. volt.

A Kreatív 2000 Kft., a Zuglói Önkor­mányzat helyesen tette, hogy nem adott semmiféle felvilágosítást a cikk szerző­jének. Egyrészt valószínűleg üzleti titok tárgyát képezik a részletek, másrészt az államigazgatási eljárási törvény szerint egy sajtótermék nem érdekelt fél konk­rét építési hatósági ügyben, tehát nem kötelességszerű az informálása.

4. Megerősítve érezheti magát a hitközség, hogy jól végzi a munkáját.

A szerző felsorolja az ún. lebonyolító feladatait és kötelmeit azzal, hogy nem lehet sem személyi, sem gazdasági összefüggés az építtető képviseletében eljáró lebonyolító és a kivitelező között.

Egyetértünk.

Azért tesszük, amit teszünk, hogy ez ne így legyen. Nem kívánunk „függet­len” szakértőket felkérni, hanem egy anyagilag és erkölcsileg is felelős gazda­sági társaságot kívánunk, ellenérték fe­jében, megbízni e feladattal. Úgy gon­doljuk, nem szükséges tovább taglalni a tárgyi tévedések sorát és összevetni a feltételezésekkel anélkül, hogy magunk is feltételezésekre ragadtatnánk magun­kat az értelmi szerzők, súgók, szakértők érdekeltsége tekintetében.

A BZSH vezetőségének csak egyféle érdeke van: a tiszta, befolyásmentes, egyéni anyagi érdekektől mentes eljá­rás. Nyilvánvaló, hogy az építőipari be­ruházások terén is érdekcsoportok mo­zognak, de mindent meg kívánunk ten­ni annak érdekében, hogy személyek, érdekcsoportok és személyi kapcsola­tok „kijárói” ne kerülhessenek előnyös helyzetbe e (már eddig is) sokat táma­dott beruházás tekintetében.

A fentiek erkölcsi vonatkozásai­nak összegezése

Törvényszegéssel vádolni természe­tes vagy jogi személyt lehet, de ha nem igaz, akkor becsületsértés. Mindezt nagy nyilvánosság előtt elkövetni, bűncselekmény.

Tudatlannak lenni nem bűn csak kel­lemetlen. Rosszul tájékozottnak lenni egyéni probléma. Ezt nyilvánosságra hozni – minősíti a cikk (?) íróját.

Ha és amennyiben nem ismernénk a zsidó vallás e tárgyban kötelező eljárá­sát, magánváddal élnénk, és jelentős kártérítést követelnénk a BZSH javára.

Az iskolaépítés – mondhatni – megha­tározó jelentőségű közösségünk jövője szempontjából.

Ha a cikk erre akarta felhívni a figyel­met, akár fontosnak is tekinthetjük. De hát szerkesztő urak! A szónak (és ki tud­hatná ezt jobban önöknél) súlya van. Butaságot írni felesleges, hazudni pedig nem szabad!

Budapest, 1997. február 17.