A Jeruzsálem Duó

A tradicionális dallamoktól a kortárs zenéig

Az évről évre megrendezésre kerülő őszi ״Korunk zenéje” sorozat minden alkalommal tartogat meglepetést az érdeklődők számára. Az idei kortárs zenei fesztivál október 7-i hangversenye minden szempontból ebbe a kategóriába sorolható. Talán nem túlzás azt állítanom, hogy a hazai közönség számára teljesen ismeretlen zenei világot interpretált két izraeli művész a Zeneakadémia pódiumán. Előadásukban tudatosan megszerkesztett programot hallhatunk, amelyben keresztmetszetét adták a kortárs izraeli zenei életnek.

Az avatottak számára ismerősnek mondható a két előadóművész, hiszen néhány évvel ezelőtt már nagysikerű koncertet adtak a Goldmark teremben.

A budapesti koncertjüket megelőző beszélgetésen többek között elmondták, hogy az 1967-es jóm kippuri háború késztette őket szolidaritásból az Izraelben való letelepedésre.

Rendszeresen tizenöt éve dolgoznak együtt, és elsősorban a kortárs kompozíciók bemutatására vállalkoznak.

Megkérdeztem tőlük, az izraeli zeneszerzőkre mennyire jellemző a hagyományos dallamok feldolgozása?

Válaszuk így hangzott: ״Mindkét esetre számos példát mondhatnánk, például Joseph Tal ״Keleti szél” című művében nyomát sem találhatjuk a tradicionális elemeknek, ugyanakkor Max Stern ״Szefárd fantázia” című darabja kifejezetten a hagyományra épül. Műsorunk összeállításánál határozottan törekedtünk a mai Izrael sokszínű zenei világát bemutatni, hogy keresztmetszetét adjuk zenéjének. Az est folyamán többször hallható lesz a térség mediterrán zenei vetületének felhasználása is, reprezentálva a kultúrák egymásra hatását.”

A koncert Paul Ben-Hajim ״Három dal szöveg nélkül” című romantikus, lágy kompozíciójával vette kezdetét. Ezután két szóló darab következett fuvolára és zongorára, amelyekben ugyan felsorakoztatták a szerzők a modern zene eszköztárának szinte valamennyi szokatlan megoldását, az előadók expresszív interpretációja sem tudta azonban a művészi élmény rangjára emelni a kísérleti hangarzenálnak minősíthető ״műveket”. Itt kell megjegyeznem, hogy szerkesztési szempontból nem túl szerencsés megoldás egymás után két szóló darabot előadni.

Igazi meglepetésnek, zenei ajándéknak számított Jacob Gilboa ״ Virágok a sivatagban” című darabja, amely kifejezetten a fesztivál számára íródott. Változatos, invenciózus kamaraművet szólaltattak meg.

A szünet után az egykori Kodály-tanítvány, Pártos Ödön ״Prelűd” című darabja hangzott el, amely tömörségével, lényegre törő mondanivalójával kvinteszenciáját adta a művész zenei világának.

Feltétlen említést érdemel Max Stern ״Szefárd fantáziá”-ja, mely megítélésem szerint az est igazi csemegéjének számított. A szerző kifejezetten Wendy Eisler- Kashy számára komponálta a darabot. Olyan szefárd vallási énekek (Pijjútim) képezik az alapját, amelyeket a ״Sabbat-asztal”-nál énekelnek évszázadok óta a keleti zsidók. Legismertebb szövegét Ábrahám Ibn Ezra középkori szövegmagyarázó írta. Jellegzetes, közel-keleti, melizmatikus díszítésekkel ékesített melódiáit az improvizatív tolmácsolás tette az est fénypontjává. A mű voltaképpen a tradicionális dallamok és a modem világ közti összeütközés feletti ironikus tűnődés zenei megfogalmazása.

A kiadott program záró darabjaként Aharon Harlap ״Jeruzsálemi képek” című művét hallhattuk, amely leginkább Igor Stravinszki szerzői stílusjegyeit idézte fel bennem.

A nagysikerű előadást újabb és újabb ráadás-számok követték a klezmermuzsika és a haszid dallamok világát megelevenítve.

A Magyar Rádió hangfelvételeket készített, így remélhetőleg hamarosan a nagyközönség is megismerheti a Jeruzsálem Duó egyedülálló munkásságát.

Babits Antal