A járadék több mint 4 milliárd
A holocaust-túlélők járadékának alapjául szánt 4 milliárd forint – az egyetlen tétel, amelyről a kárpótlási csomag kapcsán már egyezség született a zsidó tárgyaló fél és a kormány között – valójában több lesz, mint 4 milliárd. Az 1997-es évre a költségvetés 1,2 milliárd forintot különített el a fent említett járadék céljaira, és várható, hogy az elkövetkező években is hasonló nagyságrendű (az inflációt valamelyest nyomon követő) összegről fog gondoskodni.
A 4 milliárdnyi kárpótlási jegy tehát, amelyet külön e célra bocsátanak ki, csupán jogi, pénzügytechnikai konstrukció lesz. Ha nem ezt az utat választanák, a holocaust-túlélők járadékáról külön törvényt kellene hozni. Az 1992/XXI. törvény viszont bejáratott utat kínál az ügy lebonyolítására, és még az az előnye is megvan, hogy gondoskodik az összeg értékállóságáról. A fentieknek megfelelően természetesen az érintettek nem kárpótlási jegyet, hanem készpénzt kapnak majd járadékként, mivel kárpótlási jegyet ténylegesen nem is nyomtatnak – eltekintve attól az egyetlen, 4 milliárd forint névértékű darabtól, amelyet a kárpótlási hivatalban őriznek majd – tájékoztatott Molnár Zoltán, a Pénzügyminisztérium jogi főosztályának vezetője. Az említett törvény meghatározza a kárpótlási jegy és a ténylegesen kifizetendő járadék átváltási arányát is – ám ennek is csupán annyi jelentősége lesz, hogy amikor a teoretikusan megítélt kárpótlási jegyek volumene elérte a 4 milliárdot, a fent említett egyetlen darab bonuszt megsemmisítik. Ennél fogva füstbe mennek azon brókercégek vérmes reményei, akik a „kárpótlási jegy” varázsszót meghallva a jól jövedelmező kezelési jog megszerzésében reménykedtek.
A jogosultság megítélésénél a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriuma – illetve az általa fölállítandó titkárság – teljesen szabad kezet kap, az állam az érdemi döntéshozatalba nem szól bele, ezt csupán az Állami Számvevőszéken keresztül ellenőrizheti. A titkárság (vagy bármely más néven nevezett adminisztratív testület) döntése ellen a kuratóriumhoz lehet majd föllebbezni – tájékoztatott az elképzelésekről dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke. Maga a tényleges pénzösszeg nem áll majd az alapítvány rendelkezésére: a technikai részletek tisztázása után a költségvetés a Nyugdíjfolyósító Intézeten keresztül utalja majd át azt a jogosultaknak.
Amennyiben az 1,2 milliárdos összegből számolgatni kezdünk, 30 ezer jogosultat véve alapul, havi 3333 forintos illetményt kapunk eredményül. Ez azonban természetesen csak nagyságrendjét tekintve igaz. Tervek szerint az életkor függvényében nő a járadék összege – tájékoztatott ugyancsak dr. Feldmájer Péter. Kilencvenéves ember jóval több (de azért tízezer forintot meg nem haladó) juttatásban reménykedhet, mint egy hatvanéves. A jogosultság alsó határa ötven év lenne, mert az 1945. április 4. (esetleg május 9.?) előtt születettek még beletartoznak a „holocaust-túlélő” kategóriájába. Hatvan év alattiakra ugyan nem tervezik a juttatás kiterjesztését, ám dönthet a kuratórium akképpen is, hogy a túlélők a hatodik X-be lépve szintén a jogosultak sorát gyarapítják.
Hogy a jogosultak miként jelezhetik igényüket az alapítvány felé, az még nem dőlt el, ahogy még semmilyen más technikai kérdésben nem született döntés, hiszen (lapzártáig) hivatalosan még az alapítvány sem áll fel. Az is nyitott kérdés, miként fog fölállni az alapítvány ügyeit ténylegesen intéző titkárság, hisz a kuratórium negyedévenkénti ülésein csak stratégiai kérdésekben dönthet. Feldmájer Péter elképzelései szerint a járadékra való jogosultság dolgában széleskörű tájékoztatással, a napilapokban hívnák föl az érdekeltek figyelmét, míg a titkárságról zártkörű pályázat keretében kéne dönteni. Ám e kérdésekről az alapítvány befolyásos személyei még nem tárgyaltak.
Megoldandó kérdés még a jogosultság igazolása. Mindazok, akik az 1989 óta zajló kárpótlások valamelyike során üldözöttségük okán már részesültek jóvátételben, ezekkel a dokumentumokkal igazolhatják jogosultságukat. A probléma azzal a fennmaradó – feltehetőleg 10-20 százaléknyi – igénylővel lesz, akik most először jelentkeztek ilyen igényükkel, de üldözöttségüket dokumentummal nem tudják igazolni. (Az 1945 óta eltelt ötven év során bizonyára sokan hajították el vagy vesztették el ilyen jellegű irataikat, akár mint a gyűlölt múlt emlékét, akár mint érdektelen, többé semmire sem jó kacatot.) Az ő esetükben talán két tanú vallomása pótolhatja a dokumentumot. Mindezek eldöntése a kuratórium vagy a titkárság hatáskörébe tartozik majd, de miután ezek hivatalosan még nem is léteznek, a kérdésekre érdemi válasz legjobb esetben 1997 első negyedévében várható. A tényleges kifizetések megkezdésére pedig – a fentiek tükrében – 1997 nyara előtt aligha lehet számítani.
Címkék:1997-01