A Holocaust tagadása: jogi következmények

A Holocaust tagadása az antiszemitizmus egyik legalat­tomosabb formája s a neonáci arzenál egyik leghaté­konyabb fegyvere. A Holocaust tagadásának elítélése nemcsak a zsidóság számára fontos, hanem minden olyan demokratikus erő alapvető kérdése is kell legyen, mely a szélsőjobb megerősödésében potenciális fenyegetést, vagy legalábbis komoly politikai izgatóerőt lát. A történelem meghamisítóival szemben az intellektuális vita nem helyes fegyver, mert legitimálja őket, annak sincs elég hatása, ha a történelmi tények meghamisítását egyszerűen elítélik, még ha a legnagyobb erkölcsi vagy politikai tőkével rendelkező személyek teszik is ezt.

Ezért egyre nő azoknak az államoknak a száma, amelyek a kérdést a jog segítségével kívánják megközelíteni.

A jogi megközelítés nehézségei

A Holocaustot tagadó történelemhamisítás erkölcsi értelem­ben vett bűn, mert aláaknázza az igazságba és jogba vetett hitet. Ezen túlmenően mélyen sérti a Holocaust túlélőit, a zsidóságot és azokat a csoportokat, amelyeknek tagjai a nácik áldozatai voltak. A Holocaust tagadása ugyanakkor politikai bűn is, mert az újnáci mozgalmakat támogatja. A helyzet azonban jóval bonyolultabb, ha azt vizsgáljuk, hogy a történelmi igazság tagadása jogi szempontból bűnténynek tekinthető-e.

Az antiszemita propaganda vagy tevékenység elleni törvényhozás általában a faji, etnikai vagy vallási alapon gyűlöletre, diszkriminációra vagy erőszak elkövetésére történő izgatást bünteti; némely esetben a törvényhozás szin­tén tiltja a népesség egy csoportjának a másik fölötti faji felsőbbrendűségéről vallott nézeteinek terjesztését, vagy a megvetés kifejezését egy csoport iránt, mely e csoport faji alsóbbrendűségére utal.

A neonácik és a Holocaustot tagadó publicisták és történészek általában nemcsak azt tagadják, hogy az úgynevezett ,,Holocaust” megtörtént; hogy közel hat millió zsidó meghalt; hogy voltak gázkamrák és szisztematikus emberirtás. Legtöbbjük azt is hozzáteszi, hogy mindezt a zsidók vagy a cionisták találták ki, az egész egy nagy „átverés”, mely mögött az a hátsó szándék húzódik, hogy kárpótlást csikarjanak ki Németországtól, s felébresszék a világ rokonszenvét, különösen Izrael iránt. Nyilvánvaló, hogy a járulékos állítás, mely a zsidóságot a leg- megvetendőbb csalás elkövetésével vádolja, egyenértékű a zsidók iránti megvetésre vagy gyűlöletre uszítással. Ilyen esetben a hozott ítélet alapja nem a Holocaust tagadása, hanem a zsidó aljasságról szóló kísérő állítás.

Természetesen azoknak a kijelentéseknek az antiszemi­tizmusa, melyek kizárólag a Holocaustot tagadják, saját poli­tikai kontextusukban bárki számára világos. Ilyen esetekben a döntés, hogy a gyanúsított ellen eljárást kell-e indítani, azon múlik, hogy a vádhatóság vagy a bírák helyesen ítélik-e meg a vádat tagadó személy hátsó gondolatait. Ez azonban túl gyenge jogi alap a Holocaust-tagadás veszélyes bűnének visszaszorítására.

Törvények, melyek megtiltják a Holocaust tagadását

FRANCIAORSZÁG

Francia Jog 90-615. sz. (1990.július 13.) az összes rasszista, antiszemita vagy idegengyűlölő cselekedet megtiltá­sára.

9. cikkely; A sajtó szabadságáról 1881. július 29-én ho­zott

24. cikkely után az alább következő 24b cikkely kerül beiktatásra:

24b cikkely; a 24. cikkely hatodik §.¹ által törvénybe foglalt büntetés bárkire kirovandó, aki a 23. cikkelyben le­fektetett bármely módon² kétségbe vonja a Nemzetközi Ka­tonai Bíróság az 1945. augusztus 8-i Londoni Egyezményhez csatolt törvénye 6. cikkelye alakján az emberiség ellen elkövetett bűnként meghatározott³ egy vagy több bűntény létezését, s melyet a mondott törvény 9. cikkelyében bűnös­nek nyilvánított szervezet tagjai, vagy az ilyen bűntettek elkövetésében francia vagy nemzetközi bíróság által bűnös­nek nyilvánított személy követett el.

A bíróság elrendelheti:

1. A büntető törvénykönyv 51. cikkelye alapján döntése falragaszon kifüggesztését;
2. A büntető törvénykönyv 51. cikkelye alapján dön­tésének nyilvánosságra hozatalát vagy sajtóban közzétételét, de a nyilvánosságra hozatal illetve sajtóközlés költsége nem haladhatja meg a kirótt büntetés maximális összegét.

AUSZTRIA

Osztrák Jog, 148. sz.: Szövetségi Törvény – a Tilalmi Törvény 1992. évi módosítása⁴

4. Az új 3g §. után az alábbi 3h § illesztendő: 3h §. Egy személy a 3g §-ban meghatározottak szerint is büntetendő⁵, ha nyomtatásban, rádión vagy bármely más médiumon ke­resztül vagy bármely módon, mely nyilvánosan hozzáfér­hető, tagadja, durván jelentéktelennek tünteti föl (gröblich verharmlost), helyesli vagy igazolni igyekszik a nemzeti szocialista genocídiumot vagy más, az emberiség ellen elkövetett nemzeti szocialista bűntettet.

NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

Német Szövetségi Büntető Törvénykönyve⁶

§ 185. Sértés

A sértés egy évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénz­bírósággal büntetendő

§ 194. Hivatalos panasztétel

(1) A sértés csak hivatalos panasztétel alapján vizsgálható ki bűnvádi eljárás során.

Nincs szükség hivatalos panasztételre, ha a bűntényt írás­ban terjesztés során, ilyen írásoknak vagy egy nyilvános eseményen, vagy rádióprogramban sugározva a nyil­vánosság számára elérhetővé tételével követik el, s ha az áldozat, egy csoport tagjaként, a nemzeti szocializmus vagy a despotizmus és zsarnokság bármely más formája alatt üldöztetést szenvedett, ha az illető csoport a népesség része, s ha a sértés az üldöztetéssel kapcsolatos.

Nem lehet azonban hivatalos feljelentés alapján bűnvádi eljárást indítani, ha az áldozat ellenzi a perbefogást. Az ellenvetést nem lehet visszavonni. Ha az áldozat elhalálozik, joga, hogy hivatalos panasztételt tegyen, valamint joga, hogy a perbefogást ellenezze, a 77(2)-ben meghatározott rokonaira száll. (2) Ha egy elhalálozott személy emlékét befeketítik, a túlélő rokonoknak a 77(2) alapján joguk van hivatalos panasztételt tenni. Ha a bűntényt írásban terjesztés során, az ilyen írásoknak a nyilvánosság számára elérhetővé tételével, vagy egy nyilvános eseményen, vagy rádióprogramban való sugárzással követik el, nincs szükség hivatalos panasztételre, amennyiben az elhalt a nemzeti szocializmus vagy a de­spotizmus és zsarnokság bármely más formája áldozataként vesztette életét, és a becsületsértés ehhez kapcsolódik. Nem lehet azonban hivatalos feljelentés alapján bűnvádi eljárást indítani, ha a felhatalmazott személy ellenzi a perbefogást. Az ellenvetést nem lehet visszavonni.

Ezáltal a német jog a többi igazságszolgáltatásétól eltérő megközelítésmódot alkalmaz. Nem a tagadásról hozott spe­ciális törvényt, hanem törvénybe foglalta a „sértést”, mely ha az üldöztetéssel kapcsolatos, és annak áldozata ellen irányul, olyan bűntény, melyet ex officio (Offizialdelikt) kell büntető eljárás során kivizsgálni. így ez jelzi, hogy az állam „külön­leges közérdeknek” tekinti az ilyen sértés orvoslását. Sőt, az új törvényi rendelkezés a korábbi német esetjoggal együtt olvasandó, amely több ízben kijelentette, hogy a náci rezsim tagadása támadás (azaz sértés) minden németországi zsidó becsülete ellen, függetlenül attól, hogy az illető személy szerint üldöztetést szenvedett-e, vagy később született. Érde­mes idézni a Legfelsőbb Bíróság 1979. szeptember 18-i döntéséből:

Azáltal, hogy a nácik fajgyilkosságát kitalációnak nevezik, az inkriminált kijelentések letagadják a zsidók embertelen végzetét, melyet származásuk okán szenvedtek..

Ez azoknak az embereknek a személyisége elleni támadás, akiket a Harmadik Birodalomban zsidóellenes üldöztetés ért… Bárki is próbálja letagadni a múlt eseményeinek igaz voltát, megtagadja minden egyes zsidótól a megbecsülést, mely megilleti.

IZRAEL

1986. július 8-án a Kneszet a következő törvényt hozta:

A Holocaust tagadása (Tilalmi Törvény) 5746-1988⁷

1. Ebben a törvényben a „zsidó nép elleni bűnténynek” és az „emberiség elleni bűnténynek” ugyanaz a jelentése, mint a „Nácik és náci kollaboránsok törvény 5710-1950”-ben.⁸

2. Az a személy, aki írásban vagy szóbeli kijelentése által közzétesz bármely kijelentést, mely tagadja vagy arányaiban kisebbíti azokat a náci rezsim alatt elkövetett cselekedeteket, melyek a zsidó nép vagy az emberiség ellen elkövetett bűn­tettek, öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

3. Az a személy, aki írásban vagy szó állal közzétesz bármely kijelentést, melyek által magasztalja vagy rokonszenvét tanúsítja vagy azonosítja magát olyan cselekedetek­kel, melyeket a náci rezsim idején követettek el, s melyek a zsidó nép vagy az emberiség ellen elkövetett bűntettek, öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

4. A tényeknek megfelelő és tárgyilagos riport vagy pub­likáció megjelentetése, melyet e törvény tilt, nem minősül bűncselekménynek, amennyiben nem azzal a szándékkal készült, hogy rokonszenvet vagy azonosulást fejezzen ki a zsidó nép vagy az emberiség ellen elkövetett bűntettekkel.

5. Az e törvény alá eső bűntettekről információt csak a főügyész adhat, vagy az csak az ő hozzájárulásával adható.

SVÁJC

Svájcban a fajgyűlöletre uszítás ellen a törvénykezés jelenleg van folyamatban. A Nemzeti Tanács megvitatta a kormány által benyújtott törvényjavaslatot és a következő beiktatott rendelkezéssel együtt elfogadta:

(Az 1937. december 21-i büntető törvénykönyv) 261b cikkely: Bárki, aki… nyilvánosan, kijelentések, írások, gesztusok, tettlegesség vagy bármi más formájában megsérti egy személynek vagy személyek egy csoportjának a becsületét faji, etnikai, vagy vallási csoporthoz való tartozásuk miatt, vagy ezen okok egyi­kéből meggyalázza elhunyt személyek emlékét, vagy ugyanezen okból durván kisebbíti vagy megkísérli vitatni a genocídiumot vagy egyéb az emberiség ellen elkövetett bűntettet, szabadságvesztéssel vagy pénzbírsággal büntetendő.

A törvényjavaslatot a parlament elfogadta, sorsáról 1994-ben népszavazás dönt.

A törvényhozás nemzetközi támogatása

Kormányközi szinten az Európa Parlament 1993. április 21- én fogadott el egy precedens nélküli szigorú határozatot a rasszizmusról, mely miután „hangsúlyozza a revizionista elméletek alattomos természetét, melyek némelyike odáig elmegy, hogy Holocaust nem volt”, számos más, a rasszizmus ellen hozandó jogi törvény alkotása mellett világosan leszögezi azon óhaját is, hogy „a tagállamok meg­felelő törvényhozó szervei ítéljék el a második világháború során elkövetett genocídium bármiféle tagadását…” További idevágó óhajtása, hogy olyan „nemzeti törvényhozást vezes­senek be, mely az egyes tagállamok létező legszigorúbb törvényei alapján harcol a rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen…⁹ 1993. február 11-én az Európa Parlament „Határozat a náci koncentrációs táborok és történelmi emlékek európai és nemzetközi védelméről” című határozatában többek közt kijelenti, hogy: „a Bizottság, a Tanács és az Európa Parlament kötelessége, hogy harcoljon a Közösségben megjelenő neonácizmus minden formája és annak a ténynek a tagadása ellen, hogy a táborokban népirtás folyt.”¹⁰

1993. február 9-10-én a Szocialista Internacionálé Tanácsa is olyan határozatot hozott, melyben felszólít a faj­gyűlölet és idegengyűlölet elleni harcra, beleértve a genocídium tagadását, trivializálását vagy dicsőítését is.

Vannak-e az orvoslásnak más módjai is?

A valótlanság terjesztésének tiltása.

Egyik lehetséges eljárás a valótlanság terjesztésének tiltása, melyre példa a kanadai büntető törvénykönyv 181.§- a: „Minden személy, aki szándékosan olyan kijelentést, történetet vagy hírt tesz közzé, melyről tudja, hogy az hamis, s amely megsérti, vagy kárt okoz a közérdeknek, büntetendő cselekményt követ el és két évet meg nem haladó börtönbün­tetéssel sújtható”. Ezek a rendeletek azonban nem nyújtanak biztos orvoslási módot a Holocaust tagadására.

Bűntények magasztalása

Néhány ország törvényhozása általában ítéli el a bűn­tények magasztalását. Például a dán büntető törvénykönyv szerint az a személy, aki „nyíltan helyesel” bizonyos bűntet­teket, ezáltal maga is bűnt követ el, de ez csak az árulással vagy lázadással kapcsolatos esetekre vonatkozik. Az olasz törvény, mely elítéli azt a személyt, aki „nyilvánosan dicséri” a genocídiumot, közelebb áll a Holocaust-tagadás tárgyához. E törvények alkalmazása a Holcoaust-tagadás esetére azon­ban problematikus, mivel olyan bűntény helyeslését bünteti, amelynek esetünkben az illető személy épp a létezését ta­gadja.

Egy bűntény tisztára mosása

A bűntény tisztára mosását sújtja például a német büntető törvénykönyv 131. cikkelye, amikor kimondja, hogy az is büntetendő, ha valaki „kegyetlen és embertelen tettekről” úgy nyilatkozik, hogy azok „kevésbé ártalmasnak tűnnek” (Verharmlosung). Ezzel a „revizionisták” közül csak azok büntethetők, akik bizonyos tényeket hajlandók elismerni, s nem róható ki a Holocaust-tagadókra, ráadásul a „tisztára mosás”-t definiálni kell, amire a Holocaust-tagadásnál nincs szükség.

Az emberek ,,becsületének” és „jogainak” megsértése

Ugyancsak a német törvényhozás az, amely a Holocaust tagadását az áldozatok egy csoportjához tartozó személyek becsülete elleni sértésként bünteti. A „becsület védelme” azonban nem minden törvényhozás esetében bevett fogalom.

Konklúzió

Ha a Holocaust tagadása nem jár együtt más, antiszemita izgatásnak tekinthető kijelentésekkel, izgatásként nem bün­tethető. A valótlanság terjesztésének, a bűntények magasztalásának és tisztára mosásának, vagy az emberi becsület és jog megsértésének megbüntetése túl tág és pontatlan kategóriák. Azok számára, akik a Holocaust tagadásának megbüntetését politikailag fontosnak és kívánatosnak tartják, egy a már létező, és itt bemutatott törvényekhez hasonló lex specialis kidolgozása az ajánlatos, amelyben a Holocaust tagadása jól körülírható, pontos kategória.

Kádár Judit fordítása

Jegyzetek

1. Egy hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetés, vagy 2000-300 000 frank fizetendő bírság, vagy mindkettő.

2. E módok a következőek: nyilvános helyen vagy eseményen mondott beszédek, kiáltások vagy fenyegetőzések, vagy írás, nyomtatványok, rajzok, metszetek, festmények, jelvények, vagy bármely más írásra alkalmas eszközök, melyeket árusítanak, forgalmaznak, megvételre ajánlanak vagy nyilvános helyen és eseményeken kiállítanak, vagy az audiovizuális kom­munikáció bármely médiumában közrebocsátanak.

3. A meghatározás: „Gyilkosság, emberirtás, leigázás (enslavement), éheztetés, deportálás és egyéb embertelen tett, melyet bármely polgári lakosság ellen a háború előtt vagy alatt követtek el, vagy bármely, a Katonai Bíróság által bűntettnek nyilvánított bűntény véghezvitele során, vagy azzal kapcsolatban álló politikai, faji vagy vallási okokból történő üldöztetés, akár az illető ország törvényeibe ütközik, akár nem”.

4. Bundesgesetzblatt (BGBL), 1992. március 29., 1992/57. számú törvénymódosítás.

5. A 3g § egytől tíz évig terjedő börtönbüntetést határoz meg. A 3j § előírja, hogy a büntetendő cselekményt esküdtbíróság vizsgálja.

6. A büntetőtörvény 1985. június 13-i módosítása, 21. tv. Bundesge­setzblatt (19851) (BGBL) 1.965.

7. (1986) Sefer Hahukim, 1187.sz.196.

8. Izrael állam törvényei 154 (1949/1950)

9. Határozat a rasszizmus és idegengyűlölet feltámadásáról Európában és a szélsőjobb erőszakról, A3-0127/93. sz. (Európa Parlament, az 1993. ápr.21-i ülés jegyzőkönyve, 19. tétel.)

10. B3-208, 0218, 0219, és 0283/93-as számú határozatok. (Európa Parlament, az 1993. február 11-i ülés jegyzőkönyvei, 3. tétel)