A hitközség vezetői a MAZSIKÉ-ben

A váratlanul beköszöntött nyár és Torgyán József látogatása a cionistáknál csábítóbb volt a MAZSIKE programjánál, mert április harmadik szombatján mindössze kéttucatnyian hallgatták dr. Feldmájer Pétert, dr. Korn Józsefet és Zoltai Gusztávot, holott a két órán át adott információk a magyarországi zsidóság egészét érintették.

A feltett kérdések érthetően mind az anyagiakkal voltak kapcsolatban, mert az feltétele az elesettek támogatásának, a kóser étkeztetésnek, a templomi élet­nek, a temetők ápolásának; mert fél év­század után is várat magára a magyar kormánytól a közösséget megillető, a németektől pedig az egyéneknek járó jóvátétel.

Bevezetőül elhangzott, hogy a hitköz­ség gazdasági helyzete soha nem látott mélypont előtt áll: feléli azt a pénzt, amit az államtól vissza nem kapott ingatla­naiért kapott. A Joint kivonulóban van Magyarországról. Ennek egyik jeleként drasztikusan csökkenti támogatását. Például; amíg tíz éven át a Páva utcai 1400 adagos étkezés költségeit 80 szá­zalékban fedezte, addig ez az idén 32 százalékra zuhant, ami 36 millió forintot jelent, s ezt április 20-ig „elfőzték”! A Joint az elkövetkező időben csak a holo­caustot átélteket segélyezi, így a hitközségre hárul 8000 munkanélküli, beteg, leszázalékolt, nagycsaládos, egyedülálló támogatása. Naponta jelennek meg a Síp utcában olyan idősek, akik nem tud­ják lakbérüket, villany-, gázszámlájukat kifizetni, gyógyszerüket kiváltani. „Egyi­kük sem megy el üres zsebbel” – mond­ta Zoltai Gusztáv. Csökken a kultuszjára­dék és az adományozás. A snóderolás 60 százalékát nem fizetik be a „nagylel­kű adományozók”. (A Dohány utcában Kol Nidrekor felajánlott 1 600 000 forint negyede érkezett csak meg.) A kiadáso­kat növeli a zsidó kórházban megnyíló ambulancia, a Bálint Zsidó Közösségi Ház havi kétmilliós rezsije, amihez a Joint már nem járul hozzá.

Kérdések firtatták egyes hitközségi in­gatlanok elidegenítésének történetét. Is­mét hallhattuk, hogy negyven éven át, jórészt az Állami Egyházügyi Hivatal uta­sítására elherdáltak számos épületet, köztük zsinagógákat. Az akkori hitközsé­gi vezetők bűnét növeli, hogy minél több ingatlan kelt el, az ügyintéző annál több prémiumot kapott. Az elmúlt négy évben csak egy jelentős ingatlantól, egy berlini háztól váltak meg, és az érte ka­pott pénzt a Síp utcai székház felújításá­ra, valamint a Salgótarjáni úti temető rendbehozatalára fordították. Lehetsé­ges, hogy ingatlancserék után a Rumbach Sebestyén utcai templom ismét a zsidó közösségé lesz, hogy abban az izraeli kultúra háza és a holocaust­múzeum kapjon helyet.