A hitközség válasza

Kertész Péter fenti írását eljuttattuk a hitközség illetékeseihez, akik az alábbi két dokumentumot és rövid vá­laszt küldték szerkesztőségünknek.

Feljegyzés

Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató úrnak

1995. március 24-én nyíregyházán került felavatásra dr. Eötvös Károly emléktáblá­ja a városháza falán, amely ott helyben igen nagy érdeklődést keltett, az avatási ünnepségen részt vett az igazságügyi mi­nisztérium politikai államtitkára is.

Az eseményt megelőzően már több mint egy hónappal felhívtam Kertész Pé­ter úr figyelmét, hogy mint sajtófelelős, intézkedjen az üggyel kapcsolatban, hív­ja fel a médiumok figyelmét

Többszöri sürgetésemre csak egy-két nappal az ünnepség előtt fogalmazott meg egy rövid közleményt, amelyet eljut­tatott az MTI-nek.

Az eseményről az országos médiumok lényegében nem tudósítottak.

Az a véleményem, hogy a sajtófelelős­nek az a dolga, hogy az általunk rende­zett eseményekre felhívja a figyelmet és a különböző formális és informális csa­tornákon elérje, hogy a hírpiacon ezek kellő súllyal megjelenjenek.

Arra kár pénzt költenünk, hogy valaki egy pár soros papírt írjon a meghívó alapján, ezt bármelyik titkárnő meg tud­ja csinálni.

Újra kell tehát gondolni, hogy valójá­ban mi szükségünk van egy ilyen sajtó- szóvivőre, szükségünk van-e egyáltalán, és ha igen, akkor eme a jelenlegi-e a megfelelő személy.

Budapest, 1995. március 24.

Dr. Feldmájer Péter elnök

T. Kertész Péter úrnak

Szentendre

Igen Tisztelt Hittestvérünk!

Érdeklődéssel olvastuk 1995. június 22-én kelt levelét, amely tartalmát tekint­ve sajtó-helyreigazítási kérelem, de leg­alábbis személyiségi jogainak megsérté­sét sérelmezi.

Az ügy tartalmi vonatkozásait nem kí­vánjuk elemezni, mert az messze meg­haladná ezen levél kereteit.

Az mindenesetre megállapítható, hogy az Ön által sérelmezett Új Életben megjelent írás egy véleményt tartalmaz, egy olyan véle­ményt, amely senkit sem sért és egy adott nyilatkozatról fejti álláspontját az írója.

Az elemi sajtószabadság azt követeli meg, hogy mindenki szabadon kifejthes­se véleményét szóban és írásban is, és az Új Élet igen helyesen járt el, amikor a zsidó közvélemény egyik képviselőjének szót adott és ezzel lehetővé tette, hogy nézeteit megismerje az olvasóközönség.

A cikket író Csongovai Péter urat nem ismerjük, így nem tudjuk, van-e olyan kö­telezettsége, amely lehetetlenné tenné, hogy véleményét szabadon kifejthesse.

Azt már jóval problematikusabbnak látjuk, hogy Ön mint a Mazsihisz szóvivő­je, rendszeresen magánvéleményét fejti ki a sajtóban, és ezzel olyan színben tün­teti ki azt, mintha hivatalos hitközségi vé­lemény lenne. Az olvasók nem tudnak különbséget tenni az egyes fellépései kö­zött és ez zavarokhoz vezethet.

Az előzőekre tekintettel nem látjuk alaposnak kérését a helyreigazítással és az elégtétellel kapcsolatban.

Budapest, 1995. június 28.

Tisztelettel: Dr. Feldmájer Péter Zoltai Gusztáv elnök ügyvezető igazgató

Kertész Péter urat kiváló újságírónak tartottuk és tartjuk most is, autonóm szemé­lyiségnek.

Éppen autonóm személyisége miatt képtelen volt az elvárásoknak megfelelni, hi­szen a szóvivői munka szükségszerűen megkövetel bizonyos hivatali fegyelmet, ön­fegyelmet és önmérsékletet.

Mindenkinek el kell dönteni, hogy független értelmiségiként kíván működni, vagy alkalmazottként dolgozva tudomásul veszi autonómiája csorbítását. Sajnáljuk, hogy így történt.

Dr. Feldmájer Péter Zoltai Gusztáv

elnök ügyvezető igazgató

Viszontválasz

A veretes szöveg(ek) (újra)olvastán csak erősödött bennem a meggyőződés, hogy bizony elkelne egy független értelmiségi szóvivő az elnök úr és az ügyvezető igazga­tó úr mellé…

Kertész Péter