A hírnév átka

A Maccabi sportklubok neve jól cseng világszerte, egyedül Ma­gyarországon kell magyaráz­kodnia annak, aki Maccabi tagjaként mutatkozik be. Nálunk ugyanis gya­nakvások, félreértések lengik körül, ad abszurdum, akad, aki egyfajta zsidó maffiának kiáltaná ki e békés sportszervezetet. Bleyer Andrással, a Maccabi VAC elnökével e kettőségről beszélgettünk. Először arról, miért van presztízse a világon mindenütt a névnek, majd arról, miért kell Magyar- országon mégis magyarázkodniuk a tagonknak. Mint megtudhattuk, a Mac­cabi mozgalom legelső klubját Német­országban Bar Kochba, Ausztriában Hákoá, és Magyarországon VAC (Vívó és Atlétikai Club) néven alapított sportegyesületeket a diaszpórában élő zsidóság. Amint talán az idősebbek em­lékeznek rá, az 1906-ban alapított VAC olimpiai bajnok tornászokat, világba­jnok asztaliteniszezőket adott a sportvilágnak. A létrejött klubok 72 esztendeje alapították a Maccabi világszövetséget, az akkor még nem létező Izrael Állam területén, Tel-Aviv, Rámát Gan központtal. Azóta Észak Amerikától Afrikáig, Japántól Dél- Koreáig számtalan klub csatlakozott, a tagországok száma különösképp az utóbbi években, a Szovjetunió szétesése következtében szaporodott meg. A világszövetség alapszabálya szerint egy országban, csak egy klub viselheti a Maccabi nevet, ám a magyar törvények másképpen szólnak. És a bonyodalmak éppen ebből származtak.

Magyarországon két egyesület viseli a nevet, a Maccabi VAC, amely a Mac­cabi világszervezet tagja, és a nem­régiben szabadlábra helyezett Tasnádi Péter nevével fémjelzett Maccabi Bu­dapest. A mozgalom a háború után először a 80-as évek végére éledt újjá. Budapesten 89-ben jegyezték be, és az ugyanebben az évben rendezett Maccabiádon már 30 magyar zsidó sportoló vett részt.

A Maccabiádokról annyit illik tudni, hogy mindig Izraelben, az Olimpia utáni esztendőben rendezik, míg az Európai Játékokat változó helyszínnel, az Olimpiák előtti évben. Színvonaluk, monumentalitásuk egyre növekszik, igen sok nagynevű sportoló (Mark Spitztől a Polgár nővérekig) tatja fon­tosnak, hogy a versenyeken részt vegyen. Általában amatőrök indulnak, vagy profik, de ilyenkor ingyen. Sőt, még utazását is, és részvételi díját is mindenki maga fizeti, kivéve az olim­piai érmes sportolókat, őket a szervezők látják vendégül- Az egyesületekbe vallására való tekintet nélkül, mindenki beléphet, ám a Maccabiádokon csak zsidó sportolók vesznek részt, illetve ezt feloldandó, a versenynek vannak nyitott napjai is.

A magyarországi Maccabit 91-ben, a Marseilles-i Európai Játékok után kezdték intenzíven szervezni, épp az európai vezetés pressziója, biztatása nyomán. Mint Bleyer Andrástól meg­tudtuk, ekkor jelentkezett náluk Tas­nádi Péter, azzal a szándékkal, hogy bekapcsolódjon a mozgalomba, sőt a vezetést is vállalta volna. Elmondása szerint elit klubot kívánt szervezni, híres emberek bevonásával, a fő hang­súlyt a profi bokszra helyezte volna.

Mondták neki, hogy a Maccabi, alapszabálya értelmében non-profit jellegű, így hivatásos sportolókat nem szervez. Másrészt az ökölvívás, bár­mennyire is jellegzetesen, hagyomá­nyos zsidó sportág, nem tartozik a Maccabi-sportok közé. Tasnádi jelezte, majd alapít akkor egy másik klubot. Amikor azonban kiderült, hogy a másik klubot szintén Maccabi néven kívánja bejegyeztetni, Bleyerék a rendőrséghez fordultak, ám megakadályozni nem tudták, hogy az új egyesületet Maccabi Budapest néven vegyék lajstromba. Ugyanez a történet aztán még egy kör­ben megismétlődött. Amikor ugyanis a Maccabi VAC alapítványt jegyeztetett be Maccabi Sport Alapítvány néven, akkor a Maccabi Budapest szintén be­jegyeztetett egy másik alapítványt Maccabi Alapítvány a Sportért néven. Igán, ez már nehezebben ment, mert a Cégbíróság egyszer visszadobta Tasnádiék kérelmét, a névhasonlóságra hi­vatkozva.

A Maccabi VAC egy darabig csupán sértve érezte magát, hiszen a konkurens egyesület nem volt tagja a Maccabi világszervezetnek, mégis használta a nevet. Igaz, Tasnádi kérte a felvételét. Tárgyalt Michel Grünnel, az antwer­peni Európai Szövetség elnökével, Mike Keveházival, akihez kiutazott Rámát Ganba, majd mindenkivel, ered­ménytelenül. Bleyerék leginkább mégis akkor kezdtek aggódni, amikor a Maccabi Budapest körül fodrozódni kezdtek a botrányok, amikor megjelen­tek a verőlegények, kipattant a Zemplényi-ügy, és a végső bomba, amikor 92 szeptemberében a Pest megyei Rendőrkapitányság kommandósokkal tartóztatta le Tasnádit. Ekkor már tényleg kínos volt, hogy lépten-nyomon összekeverik a két egyesületet, és a két alapítványt. Az újságok címoldalain rendre megjelentek a Maffia-Maccabi szalagcímek.

Tasnádi ellen 14 hónapig folyt a nyo­mozás, csak ezután került szabadlábra. Senki nem sejti, mi lesz az ítélete, hiszen még tárgyalása idejét sem tűzték ki. Bűnös, vagy ártatlan? Netán egysz­erűen csak koncepciós per áldozata, épp a Maccabi címke miatt? Mert valakinek jól jött, hogy sár fröccsent e világszerte jól csengő névre? Ma még nem tudhat­juk. Bleyer András szerint, ha Tasnádi ártatlan, akkor azok ártottak a mozga­lomnak, akik megpróbálták őt be­feketíteni. Ha azonban Tasnádi sáros, akkor ő maga hozott szégyent az egész zsidóságra.

Ami lényeg, a magyar sajtóban például a nyáron lezajlott Maccabiádról alig jelentek meg híradások, míg a Tas­nádi ügyről annál inkább. Ez alatt a Maccabi VAC is számos támogatótól, szponzortól esett el. Emiatt, és a névhasználat miatt beperelték Tasnádiékat. Kérték a bíróságot, tiltsák el őket a Maccabi névhasználatától, ám az első tárgyaláson 93 júliusában a pert első fokon elveszítették.

Szegő Krisztina