A hetek ünnepe

A három zarándokünnep közül, amik alkalmából a Szentély fenn­állása idején illő volt Jeruzsálem­be zarándokolni, a második a He­tek ünnepe – héberül Sávuót (vagy ahogyan Magyarországon szokás volt és maradt mondani: Svüesz) éppen hét héttel követi Peszáhot, az Elkerülés ünnepét: „Hét hetet számolj – attól fogva kezdd szá­molni a hét hetet, hogy sarlóval aratni kezdenek” (Devárim 16,9). De vannak más nevei is: Aratás ünnepe, a Zsengék ünnepe. Zá­róünnep – s természetesen mind­egyik névnek megvan a reális, a természethez, a földműveléshez kötődő vagy pedig szimbolikus jelentése.

Szíván hónap 6. és 7. napjá­ra esik az ünnep, s ilyenkor mind a templomokat, mind pedig a la­kásokat friss zölddel és virágok­kal ékesítik – ez a dísz annak a nagy eseménynek szól, hogy a hagyomány szerint a Szináj-hegyen ekkor hirdette meg Is­ten minden erkölcsi törvény leg­tömörebben kifejezett tíz igéjét – innen egy további megnevezé­se az ünnepnek: a Tanításunk – „Toráténú” – átadásának időpontja. Ez az ünnep a vallási előírásokon kívül az évszázadok során, és attól függően, hogy milyen jellegű gyülekezetben ülték-ülik meg – askenázi, szefárd, afri­kai stb. -, számos szokással gya­rapodott. Ezek közül a legismer­tebbek: sok helyütt tejes ételeket, majd utóbb, a megszabott kivárási idő elteltével, húsos ételeket esznek, ama gondolat felelevení­tésére, hogy Izráel gyermekei Sávuótkor kapták a törvényt a tejes és húsos ételek fogyasztá­sának egymástól való elkülöníté­sére. Szokás a Hetek ünnepén mézet és tejet fogyasztani. „Méz és tej van a nyelveden” (Énekek éneke).

A Szentírásból Rut könyvét olvassák, mert ez az idilli atmoszférájú megilld szinte illusztrációja a zsidó vallás bizonyos parancsainak, így a szegények megsegíté­sének, a zsidóságba tértekkel való helyes bánásmódnak és más erkölcsi kötelezettségeknek.

Szokás felolvasni az Ákdámútot a 11. században élt Rabbi Méír ben Jichák arameus nyelven,

alfabetikus rendben írt költemé­nyét; ebben megénekelte Isten nagyságát és dicsőségét, aki né­pévé választotta Izraelt; szól ben­ne arról, hogy a világ népei üldö­zik a zsidóságot és arra akarják rábírni, hogy forduljon el Iste­nétől – a zsidóság azonban hű marad, és várja megváltását.