A héber nyelv megújítójáról

Írta: V. S - Rovat: Archívum, Hagyomány, Történelem

Nem lehetett könnyű dolga annak idején Kazinczy Ferencéknek sem: kénytelenek voltak kemény csatákat vívni ellenfeleikkel, ám az ellenfelek is – magyarul beszéltek. A héber nyelv megújítójának harcai magyar elődeinél már csak azért is sokkal nehezebbek voltak, mivel a befogadó közeg anyanyelve nem a héber (ivrit), nem a Biblia nyelve volt.

A modern héber nyelv „megteremtője”, Eliezer ben Jehuda, 1858-ban egy litván faluban született, eredeti neve Perlmann volt. A hagyományos zsidó nevelés mellett kora világi kultúrájával is korán megismerkedett, sőt a héber nyelvvel is nem csupán a vallásgyakorlattal összefüggésben, hanem a héber nyelvű felvilágosodással, mely ekkor kezdett a cári Oroszországban elterjedni. Világi gimnáziumot végzett, majd tanulmányai folytatására Párizsba utazott, eközben egyre intenzívebben foglalkozva a héber nyelvvel; néhány cikket közzétett azokban az Oroszországban megjelenő héber nyelvű folyóiratokban, amelyek nyelve a vallásos, talmudmagyarázó irodalom hatása alatt erősen archaikus volt.

Párizsban hallott először arról, hogy a Szentföldön a különböző nyelven beszélő zsidó közösségek, éspedig a jiddist használó askenáziak, a ladino nyelven beszélő szefárd (spanyol) zsidók és az arab nyelvű keletiek egymás közötti érintkezéseikben a szefárd dialektusú héber nyelvet alkalmazzák. (Tudunk arról, hogy még a XIX. század első felében is a pesti [német] könyvárusoknál az a magyar, aki nem beszélt németül, a latin nyelv közvetítésével tudta megértetni magát.)

Ben Jehuda időközben tébécés lett, orvosai azt javasolták, száraz, meleg éghajlatú országban gyógykezeltesse magát. Ekkor határozta el, hogy Palesztinába utazik, előbb azonban levélben megkérte annak a zsidó lánynak kezét, akit abban a családban ismert meg, ahol annak idején gimnáziumi tanulmányai idején lakott. A lány, aki szerette az ifjú tudóst, igent mondott – és uta­zott. Kairóban találkoztak, ott volt az esküvő. Hajóval utaztak Jaffa kikötőjébe, majd hamarosan Jeruzsálembe.

Ben Jehuda egyre jobban hitt a héber nyelv feltámasztásában, és fejébe vette: a Szentföldön élő zsidókat ráveszi arra, hogy a Biblia nyelvét élő nyelvként használják.

Jeruzsálem zsidó lakossága a múlt század nyolcvanas éveinek elején mélyen vallásos ortodox közösségekből állott, és az egyébként teljesen világiasan gondolkodó és élő Ben Jehuda úgy igyekezett közel férkőzni hozzájuk, hogy szakállt és pajeszt növesztett s a vallási előírásokat szigorúan betartotta. Ám e vallásos zsidók számára Ben Jehuda törekvései idegenek maradták, ezeket nemcsak elutasították, de vele és családjával szemben ellenségesen viselkedtek.

Eközben megszületett első fiuk, Bencion (Itamár Benavi néven a húszas-harmincas évek vezető héber publicistája lett): Ben Jehuda akarata szerint a szülők kizárólag héberül beszéltek hozzá, ami azt jelentette, hogy csaknem két évezred eltelte után ő volt az első, akinek anyanyelve lett a héber.

Az ortodoxok magatartását tapasztalva Ben Jehuda is egyre ellenségesebben viselkedett velük szemben, ám ezekben az években érkezett Palesztinába a pogromóktól sújtott Oroszországból az első nagyobb tömegű alija. E fiatalok körében – ők alapították Rison leCion és Gedéra településeket – már rendkívül termékeny talajra találtak Ben Jehuda törekvései: viszonylag gyorsan elsajátították az addig csak imakönyvekből ismerős héber nyelvet, mégpedig annak szefárd dialektusát. Rison leCionban hamarosan megnyílt az első héber nyelvű óvoda, majd ugyanitt és Jaffában az elemi iskola. Az újjászületett héber nyelv innen aztán viharos gyorsasággal terjedt el az új bevándorlók, a pionírok körében, és egyre szaporodott a héber anyanyelvű gyermekek száma.

A század első évtizede derekán Jaffában nyílt meg az első héber nyelvű gimnázium, ahova számos diaszpórabeli – főképpen orosz és lengyel-zsidó – család küldte el gyermekeit.

Eközben Ben Jehuda Jeruzsálemben egyre intenzívebben folytatta munkásságát: lapokat alapított, és megkezdte élete nagy művének, az új nagy héber szótárnak az összeállítását. A héberben hiányzó kifejezésekre új szavakat teremtett, részben a Biblia, illetve a Talmud szókincsének, részben rokon sémi nyelvekből átvett szavak felhasználásával.

Az első világháború kitörése körüli években az ekkor közel százezer főt számláló palesztinai zsidóságnak már több mint fele az ivrit nyelvet élő nyelvként használta. Ez az arány csak az ötvenes évek közepére változott meg.

Ben Jehuda, a gyenge fizikumú, sokat betegeskedő tudós, éjt nappallá téve dolgozott a Biblia nyelvének modernizálásán. 1922-ben, 64 éves korában halt meg.

Hogy milyen mértékben váltak valóra ifjúkori álmai, egyebek mellett jelzi az is, hogy a magyar népdaloktól és az Ómagyar Mária-siralomtól a mai magyar költőkig a hét évszázad magyar költészetének legszebb versei is olvashatók a Biblia nyelvén.

V. S

Címkék:1990-03

[popup][/popup]