A hazai társadalom tehetetlenül nézi a jobboldal radikalizálódását – Békétlen ősz jöhet: felszín alatt szerveződnek a szélsőségesek

2007. augusztus 14. Bár voltak előjelei, mégis váratlanul érte a társadalmat a radikalizálódó jobboldal térnyerése. Az immár egyenruhában is feltűnni kívánó „önvédelmi” csoportok, gárdák, nemzetőrségek aggodalommal töltik el a józan gondolkodású többséget. E szervezetek azonban „papíron” karitatív egyesülések, fellépni ellenük egyelőre nem lenne törvényes. Tamás Pál szociológus e szervezetekkel kapcsolatos tudományos kutatásokat sürget.

A Vér és Becsület aktivistái és hívei legutóbb februárban vonultak az utcára. Nincsenek rendszeres tudományos kutatások a hazai radikalizálódó szélsőséges szervezetek működéséről, felépítéséről, aktivistáik, támogatóik összetételéről, anyagi bázisaikról – jelezte a napokban a Népszavában megjelent írásában Tamás Pál (Számmisztika, 2007. augusztus 8.). A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója felteszi a kérdést: „Mekkora is a szűkebben vett szervezetek, aktivistahálózatok kiterjedtsége? Vannak-e váro­sok, városrészek, ahol erősebbek, jobban kiépítettek, s hol hiányoznak majdnem teljesen?” Tamás Pál hiányolja az olyan jelentősebb nyilvános elemzéseket, amelyek – a teljesen legális választási adatok feldolgozásával – bemutatná, hol összpontosulnak a radikális jobboldal szavazói.

Őrségváltás a jobboldalon

A tavaly őszi önkormányzati választások eredményei alapján a – most éppen a „forró őszre” megalakuló Magyar Gárdát szervező – Jobbik Magyarországért Mozgalom országosan összesen alig több mint kilencezer szavazatot szerzett. Ez is elég volt azonban ahhoz, hogy három jelöltje mandátumot szerezzen. (Cegléden, Sátoralja­újhelyen és a főváros XXII. kerületében. Az utóbbi helyen a Fidesz–KDNP–Nemzeti Front és a Jobbik koalíciója polgármestert is adott.)

Minél kisebb egy párt, annál nagyobb a szövetségkötési hajlandósága – derül ki a választási iroda összesítéséből. A Jobbik nem kevesebb mint 15 különféle formációban kötött választási szövetséget a jobboldal különböző pártjaival – zömében a Fidesz részvételével. Beszédes adat, hogy a Jobbikkal látványosan szakító MIÉP önállóan három győztes polgármestert indított, a Fidesszel és más pártokkal közösen azonban csak két befutónak bizonyult polgármesterjelöltjük akadt.

Területi bontásban viszonylag nagy szórást mutat a szélsőjobboldalinak mondott pártokra leadott szavazatok aránya. Ebből önmagában nehéz lenne következtetni arra, hogy az ország mely pontjai „fertőzöttek” a radikális eszméktől. Az azonban világos belőle, hogy támogatóik is inkább a nagyobb „testvérre” adták voksaikat, nehogy elvesszenek.

A radikálisok önmagukhoz képest jó szereplése egyértelműen az őszi zavargások „kemény magjának” is köszönhető. Saját programjuk népszerűtlensége miatt ugyanis csak a kormányellenes jelszavakra építve remélhették bázisuk növelését. A később jelentős médianyilvánossághoz jutó szervezők egy részének fellépése a „klasszikus” szélsőség logikája alapján nem volt értelmezhető, tevékenységük hatásmechanizmusa egy új típusú szélsőség térnyerését jelenítette meg.

Lánczy András politológus szerint először is azt kellene tisztázni, mit értünk radikalizmuson, mert úgy tűnik, hogy a szélsőséges az a radikális. Szerinte viszont radikális lehet éppen egy kormánypolitika is, amikor pl. fel akarja forgatni a gazdaság különböző szeleteit, tehát a radikalizmus bonyolultabb politikai fogalom, mint hogy ráhúzzák a szélsőségekre. Az oka nem ugyanaz Nyugat-Európában és Keleten, a posztkommunista világban. Nyugat-Európában egyébként ez viszonylag kutatott politológiai téma, néhány évvel ezelőtt éppen az a Pippa Norris kutató mutatta be a radikális politikai mozgalmaknak a lehetséges válfajait, okait, aki még Magyarországot is próbálta belevenni ebbe a leírásába, de nem nagyon sikerült.

Tamás Pál felveti: „Most egy egészen más jellegű és sokkal kevésbé békés parlamenten kívüli politikai kultúráról összefüggően majdnem semmit sem tudunk. Nem biztos, hogy a rendőrségnek önmagában kell erről adatokat gyűjtenie.”

A rendőrség természetesen elsősorban a bűncselekmények megelőzése érdekében végez felderítést, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) azonban szélesebb összefüggéseiben is vizsgálja a jelenséget. „A radikalizmus és a szélsőséges eszmék hívei rendezvényeiken minimális, néhány száz fős tömeget voltak csak képesek mozgósítani, ami egy tízmilliós lakossághoz képest elenyészőnek tekinthető. A szélsőség veszélyessége azonban az általuk alkalmazni kívánt erőszakos eszközökben rejlik, ezért – relatív társadalmi súlytalanságuk ellenére – indokolt megelőző, korlátozó szándékú ellenőrzésük” – áll a hivatal évkönyvében.

Irányítás, finanszírozás 

Milyenek e politikai szegmens pénzügyei? – kérdi Tamás Pál, s lényegében rátapint a legkényesebb pontra. Nem hivatalos forrásaink megerősítették, hogy egyes „nemzeti nagyvállalkozók”, ha nem is szívesen, de rendszeresen támogatnak bizonyos szervezeteket. Olykor pénzzel, de leggyakrabban természetben. Ilyen támogatás lehet az infrastruktúra biztosítása – mobiltelefon, irodabérlet, gépkocsi, nyomdai háttér, és így tovább –, de megjelenhet saját termékeinek, szolgáltatásainak ingyenes vagy kedvezményes biztosítása.

Informátorunk úgy véli, a közhiedelemmel ellentétben aligha valószínű, hogy a Fidesz anyagilag is támogatná e szerveződéseket, hiszen közismerten maga is komoly pénzügyi gondokkal küzd. A támogatók egyébként a következő választási győzelem esetén bizonyosan benyújtják majd a számlát, ha a jobboldal visszatér a hatalomba. A gazdasági hátteret biztosító „nemzeti burzsoázia” a támogatás fejében irányító szerepet is követel magának. Így a háttérből mozgatott csoportok, szervezetek, gárdák végrehajtói szintjén könnyen radikalizálható, befolyásolható személyeket használnak fel. Az elmélet így válhat gyakorlattá, amely – miután szembesül a társadalmi támogatottság hiányával – újabb erőszakcselekmények elkövetéséhez is vezethet. Az alkotmányellenes fellépés újszerűsége meglepetésként hatott a társadalomra.

A klasszikus szélsőséges politikai szervezetekben egy domináns személy alatt horizontálisan alakulnak meg az azonos szintű egységek. Az elkülönülés a földrajzi megkötöttségből adódhat, így elsősorban területi szervezetek jöhetnek létre – mutat rá az NBH elemzése. E mozgalmi szféra befelé orientált, célja a társadalom működésének befolyásolása helyett inkább a belső szervezeti életre, a tagok, szimpatizánsok elkötelezettségének erősítésére irányul.

A közelmúlt eseményei mögött más irányú sajátosságokat lehet kimutatni. Az események középpontjába törekvő csoportosulás tevékenysége kifelé orientált: a parlamenti intézményrendszer felszámolásával és „új” politikai berendezkedés kiépítésével az egész társadalom életét akarja befolyásolni. Itt egyszerre több személy lép be az ideológiai vezető szintjére. A működésnél elkülönül az idea-szervezés-végrehajtás hármas szintje. A szervezők alkotmányellenes törekvéseket képviselnek, amihez azonban klasszikus politikai szélsőséges jelszavak társulhatnak. Ezt súlyosbítja a joghézagok kihasználásra alapuló gárdaszervezési hullám, mely formai kereteket is nyújt a radikális „híveknek”.

Kolláth György alkotmányjogász szerint egy egyesület engedélyezése esetén a jogszabályok szerint kell eljárni. A szervezet alapszabályából és az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvéből kiderül, törvényes célokért tevékenykednek-e. Az egyesülési törvény – az alkotmányos rend megdöntésén és a fegyveres szervezkedés tilalmán túl – azt is kimondja, hogy az egyesülés nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével, ha a tevékenység erre irányul, az az egyesület feloszlatásához vezet.

A német alkotmány azt is kimondja: aki az egyesülést a szabadság vagy a demokratikus rend elleni küzdelemre használja fel, meghatározott időre elveszíti jogát arra, hogy egyesületet hozzon létre.

Jobbszél és irodalom

Az úgynevezett nemzeti radikális sajtó és könyvkiadás nem csupán jelentős szellemi, indulati muníciót ad olvasóinak, hanem igen komoly bevételt is hoz. Az elmúlt évtizedben komoly háttéripara alakult ki a nyíltan antiszemita, rasszista, neonyilas, irredenta nyomtatványpiacnak. A szélsőséges sajtóban oldalnyi hirdetések ajánlják olvasóiknak a „tiltott gyümölcsöt”. Bolthálózat épült ki, közösségformáló erővé nőtte ki magát a „polgári” rendezvényeken árusított könyvek megvásárlása. Szinte már gyanús – ezt munkatársunk tapasztalta is –, ha valaki anélkül ül le meghallgatni a szónokot – leggyakrabban Orbán Viktort –, hogy vásárolt volna legalább egy Wass Albertet vagy valamit Bencsik Andrástól.

Van azonban egy érdekes vetülete is az „orientáló” irodalomnak. Hogy ugyanis a fiatalok nem olvasnak. Ezt egy „szakosodott” könyvesbolt eladója árulta el. Vásárlóik között sokkal több a konszolidált és vásárlóerőt képviselő értelmiségi, mint az „egyszerű”, lapos pénztárcájú fiatal. Számukra pedig akad azért könnyebben emészthető, „lebutított” nemzeti ponyva is, bár az sem fogy igazán. Talán még az irredenta vagy náci dalokat, indulókat tartalmazó hanghordozók érdeklik az ifjúságot.

Veress Jenő

(Forrás: Népszava online)