A falasák hazatérése

A falasák hazatérése

Élj és boldogulj! címmel a közelmúlt­ban mutatták be Radu Mihaileanu filmjét. Összeállításunk, melyben a filmről is írunk, ebből az alkalomból készült.

Az etiópiai zsidó közösség – másképpen falasák, il­letve Béta Izrael, melynek tagjai ma­gukat Salamon izraeli király és Sába, a Bibliában néven nem nevezett, de az etióp hagyományban Makedának hí­vott királynője gyerekétől, I. Meneliktől származtatják magukat – lélekszáma a XX. század elején még két­százezer körüli lehetett, napjainkban ez a szám mintegy százhúszezer körü­li, de lehet, hogy jóval kevesebb. Az őket illető létszámbecslés egyre pontatlanabb, különös tekintettel arra, hogy több mint százezren közülük Iz­raelben élnek, ahol az idő eltünteti az etiópiai, magyarországi vagy argentí­nai zsidó fogalmát, és az idő múlásá­val egyre nehezebb meghatározni, ki a falasa. Etiópiának egyes becslések szerint ma még mintegy huszonkétezer falasa polgára lehet.

A MÓZES-AKCIÓ

1980-ban 209 zsidó érkezett Etiópi­ából Izraelbe. 1981-ben ez a szám 956, egy évvel később 891 volt. Az olék zö­me az északi Tigre tartományból jött, s a nyolcvanas évek elején a Tigrében lakó mintegy négyezer zsidó szinte ki­vétel nélkül áttelepült Izraelbe.

Az ekkoriban Etiópiában uralkodó káosz miatt a legtöbb etióp zsidó először Szudánba menekült, a leg­többjük illegálisan. 1984-re a tízezret is meghaladta a szudáni menekülttá­borban lévő zsidók száma. A táborok­hoz vezető utakon több mint kétezren – más források szerint négyezren – haltak meg a közbiztonság teljes hiá­nya és az éhség miatt. Mindez arra késztette Jeruzsálemet, hogy légihidat hozzon létre az etiópiai zsidók meg­mentése érdekében. 1984. november 21-e és 1985. január 5-e között több mint hat és fél ezer – más források szerint nyolcezer – embert szállítottak át Izraelbe: ez volt a Mózes-akció. Az akcióban az Izraeli Véderő mellett részt vett a CIA és az Egyesült Álla­mok kartúmi nagykövetsége is.

Az izraeli kormány szerette volna ti­tokban tartani a Mózes-akciót. A men­tés anyagi hátterének egy részét azon­ban galuti zsidók állták, és bármilyen titokban is igyekeztek pénzt gyűjteni, a hír kiszivárgott. Az Egyesült Álla­mokban újságok cikkeztek az ügyről.

Kezdetben a szudáni hatóságok nem akadályozták a Mózes-akció kivitele­zését. Miután azonban minden nyilvá­nosságra került, az arab államok nyo­másának engedve, Kartúm feladta ad­digi jóindulatát, és 1985. január 5-én a légi mentést föl kellett függeszteni. Több száz – más források szerint ezer – etiópiai zsidó maradt Szudánban.

A JÓZSUÉ-AKCIÓ

A Józsué-akció Szudánból menekí­tett ki 1985-ben mintegy nyolcszáz fa­lasát. A kivitelezést a CIA vállalta ma­gára; az akció fő felelőse idősebb Ge­orge Bush volt, az Egyesült Államok alelnöke – korábban a CIA igazgatója.

A Mózes- és a Józsué-akció családo­kat szakított ketté: több mint ezer „ide­iglenesen árva” gyerek várta Izraelben, hogy szüleit is kihozzák Afrikából.

A SALAMON-AKCIÓ

Etiópiában 1991-ben polgárháború dúlt. A falasák alijázni akartak, ezt azonban a kommunista rendszer igyekezett megakadályozni. Az izra­eli kormány – hogy jobb belátásra bírja – harmincmillió dollárt fizetett Etiópia bukófélben lévő diktátorá­nak, Mengisztu Hailé Mariam ezre­desnek, és a még Etiópiában maradt falasák nagy részét, 4137 főt – más források szerint 14 325-öt – szállítot­tak 1991. május 24-én Izraelbe. Ez volt a Salamon-akció. Négy nap múlva Mengisztu megbukott; állító­lag ebben erősen benne volt Izrael és a CIA keze, így állván bosszút, ami­ért a diktátor először nem támogatta az aliját.

A légi mentést az El A1 harminc­négy túlzsúfolt gépével hajtották vég­re. Világcsúcsot állított fel az a Boe­ing 747-es, amely 1088 emberrel – köztük egy, a repülőgépen született csecsemővel – landolt a Ben Gurion repülőtéren.

A menekültek legtöbbje az Izraelbe érkezés előtt sosem látott folyóvizet vagy villanyt.

Szegő Péter

(Forrás: Révai Nagy Lexikona; Ma­gyar Nagylexikon; Martin Gilbert: Izrael története; www.wikipedia.org)