A disznóhús a zsidók iránti megvetés jelképe

A disznóhús a zsidók iránti megvetés jelképe

Askelon városában tizenhat üzle­tet érint az a helyi rendelet, mely megtiltja a disznóhús árusítását.

Az üzletek tulajdonosai évek óta küzdenek a rendelet ellen, mely lé­tüket veszélyezteti: a helyi hatósá­gok több ízben szólították fel őket boltjaik bezárására, aminek elmara­dása után pénzbüntetést fizettettek velük. Harcuk során a boltosok két­szer fordultak a legfelsőbb bíróság­hoz (ez helyettesíti az alkotmánybí­róságot, mivel a zsidó államban nincs alkotmány), hivatkozva az alapvető emberi jogokra: a foglal­kozás szabadságára, az emberi méltóságra és a szabadságra. A leg­felső bíróság azonban mindkét al­kalommal úgy rendelkezett, hogy első lépésként a helyi bírósághoz kell folyamodniuk a rendeletet el­lenzőknek. Az első fokú ítélet a vá­rosi tanács rendeletét helyénvaló­nak minősítette. Döntésének hetvenoldalas indoklásában Jichak Jichak bíró úgy érvelt, hogy az egyéni szabadságjogok korlátozása elfo­gadható, amennyiben olyan értéke­ket védenek, mint Izrael állam zsi­dó és demokratikus jellege. Így tehát – érvelt a bíró – a hívők jogai­nak óvása és az irányukban tanúsí­tott érzéketlenség visszaszorítása megfelel az állam által vallott érté­keknek. ítéletében a bíró tucatnyi bibliai és egyéb vallásos forrást idéz, melyek mind a disznóhús tisz­tátalan voltát tanúsítják. „A történelem folyamán a disznóhús a zsidó nép iránti megvetés szimbóluma lett. Ezért nem helyes az az érv, amely szerint az inkriminált törvény vallásos kényszert jelent. A disznó­hús tilalma nagy és szimbolikus je­lentőséggel bír a nem hívő zsidók számára is. A zsidó nép disznóhús iránti megvetése a nemzet harcát jelképezi, melyet egyedülvalóságának megőrzése érdekében folyta­tott, ezért ennek szimbolikus jelen­tősége megegyezik a nemzeti lobo­gó vagy a himnusz jelentőségével.”

A felperesek ügyvédje közölte, hogy a döntés ellen fellebbezni fog.