A Cionista Világszervezet új elnöke új típusú kapcsolatot ajánl az amerikai zsidóságnak

Nem koldusok, partnerek vagyunk…

… talán így lehet összegezni a WZO New York-i központjába nemrég beköltözött Gad Ben Ari üzenetét az amerikai zsidóságnak, amelynek Izraellel fenntartott kapcsolataiban az utóbbi időben egyre több feszültség mutatkozott. A közel- keleti békefolyamat Izrael helyzetét – remélhetőleg – radikálisan meg fogja változtatni. Az életéért küzdő front­országból, a zsidóság szorongatott bástyájából a régió társadalmilag és gazdaságilag legfejlettebb országa lesz, erős gazdasági és diplomáciai pozíciókkal rendelkező állam, amely nincs többé rászorulva az amerikai zsidóság együttér­zésére és sajnálatára.

Új típusú szervezeteket?

Noha a békefolyamat részeként már valóban rendkívül fontos lépések történtek, a fent lefestett kép még csak optimista vízió. Mindazonáltal az izraeliek már ennek alapján akarják újrafogalmazni kapcsolataikat az amerikai zsidósággal. En­nek az új típusú izraeli öntudatnak legemlékezetesebb és legsokkolóbb megnyilvánulása volt Joszi Beilin izraeli külügyminiszter-helyettes nagy felháborodást kiváltó üzenete az amerikai zsidóságnak: ahelyett, hogy Izraelbe küldenek, tartsák csak meg a pénzüket, mert az asszimiláció miatt ők arra jobban rá vannak szorulva. Beilin egyidejűleg a Cionista Világszervezetet és a Jewish Agency-t is a régi típusú kapcsolatok maradványának nevezte és javasolta fel­számolásukat. Gad Ben Ari, nemzedékének radikálisaival ellentétben a jelenlegi szervezeti rendszer fennmaradásáért küzd. Szerinte is valóban szükség van szervezeti vál­tozásokra, de ezeket meg lehet valósítani az adott kereteken belül is. A Jewish Agency az amerikai zsidók által Izraelnek adományozott pénz túlnyomó hányadával gazdálkodik Izraelben. Szervezeti felépítése ennek megfelelő: egyik felét a WZO adja, másik felét pedig azok az amerikai szervezetek, amelyek a pénz begyűjtésével, a ”fund-raising”-gel foglal­koznak. A Jewish Agency csodálatos dolgokat vitt végbe – véli Ben Ari – bevándorlók százezreit telepítette le és rengeteg szociális programot szervezett számukra.

A békefolyamat hatalmas kihívásokat tartalmaz és min­dezek sok pénzbe kerülnek. Az izraeli gazdaságot úgy kell átalakítani, hogy a Közel-Kelet jövendőbeli nyitott piacain meg tudjon élni. Sok pénzbe kerül az évi 70 ezer szovjet bevándorló letelepítése és a békében is szükség lesz erős hadseregre. De az amerikai zsidóság adakozására még egy okból szükség van: miután mindössze 14 százalékuk látogat Izraelbe valaha is élete során, sokuk számára ez az egyetlen kapcsolat az országgal. Beilin javaslata (ti. hogy az amerikai zsidók többé ne adakozzanak Izraelnek) már csak ezért is elfogadhatatlan – véli Ben Ari.

A változások elkezdődtek

Noha a régi típusú Izrael-kép – végveszélyben az életéért küzdő ország, szomorú szemű bevándorló gyerekek – a pénz­gyűjtés hatékony módjának bizonyult, ennek ma már sze­rencsére – egyre kevesebb köze van a valósághoz. Az izraelieket egyre inkább sértette ez az imázs. Az ebből követ­kező feladat nem könnyű: azokat az amerikai zsidókat, akik eddig a veszedelemről hallván önzetlenül adakoztak, most meg kell győzni, hogy az egyenrangú partnerségben is érdekeltek. Joszi Beilin radikális nézetei e ponton kedvező visszhangra találtak. A szolidaritás megőrzésének általa javasolt új útja, az „Israeli experience”, az amerikai zsidó fiatal­ság ismerkedése Izraellel, ennek minden eszközzel való előmozdítása ma már mindkét fél szemében elfogadott, kulcsfontosságú program.