A bűn nagyon érdekelt – holnap Budapesten zenél Woody Allen
Forrás: Népszabadság
2007. december / Csákvári Géza December 27-én klarinétozik a New Orleans Jazz Band tagjaként, legújabb filmjét, a Kasszandra álmát január 3-tól játsszák a hazai mozik. Woody Allennel a zenéről, a moziról és a bűnről beszélgettünk.
– Minden bizonnyal Káin és Ábel története járhatott a fejében, amikor a Kasszandra álmát készítette.
– Nem. Sosem gondoltam rá, de miután megnéztem a filmet, felfedeztem én is a szimbolikus balesetet: tényleg vannak benne utalások Káin és Ábel történetére, az édenkertre, számos egyéb bibliai párhuzamra.
– Évente rendez egy filmet. Néha zenél, de legtöbbször gondolom, ír.
– Egy film elkészítése csupán két-három hónapot vesz el az évből, hat-hét nap alatt összevágok egy filmet. A maradék tízben az írók életét élem. Felkelek, gondolkozom, megpróbálok forgatókönyvet írni, aztán átírni, megküzdök a New Yorker magazinba szánt cikkeimmel. Ez az írói lét leginkább a kedvemre való.
– Akkor ön a szokások rabja?
– Kérdezze meg a feleségemet! Mindig ugyanott eszem, mindig ugyanabban a klubban lépek fel, szoros órarend szerint dolgozom. Soha sincs üresjárat. Ennek a kiépített rendszernek köszönhetően vagyok képes a legtöbb dolgot véghezvinni.
– És mi az író Woody Allen kedvenc műfaja?
– A forgatókönyv mindenképpen képlékenyebb írásmű, mivel az csak egy ajánlat a színésznek, meg a producernek, aki ennek segítségével rakja össze a költségvetést, és találja meg a helyszíneket. Minden egyes forgatókönyvről azt gondolom, hogy mestermű. De amikor elkészül a film, leszállok a földre, és csalódom. Egyébként maga az írás már-már fájdalmas folyamat. Fekszem az ágyon, szorongatom a tollamat, és szóról szóra haladok nagyon lassan. Egyetlen szóhoz akár húszszor is viszszatérek. Megpróbáltam évekkel ezelőtt írni egy regényt, de mivel nem tetszett, nem adtam ki.
– A Kasszandra álma a bűnről és a bűnhődésről szól, árulja el ön milyen bűnöket követett el!
– Amikor gyerek voltam, imádtam apró dolgokat ellopni. Persze csak a csínytevés határain belül. Mondjuk édességeket meg képregényeket a boltból. Nem mintha szükségünk lett volna rá, ez volt sikk a srácok között. Persze semmi komolyba nem keveredtem bele. Amikor felnőttünk, és a többiek nagyon elszánt orvosok és ügyvédek lettek, nekem fogalmam se volt, hogy mit akarok kezdeni magammal. A bűn nagyon érdekelt, van egy romantikus művészi és stimuláló oldala, a tökéletes bűntény nagyon nagy kihívás. Sosem mertem megtenni, de ennél sokkal jobban taszított, hogy egy irodában dolgozzak.
– Ezért látható számos filmjében valamilyen bűntény?
– Egyrészt igen, másrészt ezek a legdrámaibb eszközök a történetmesélésben. Sokan kérdezik, mi vonz a gyilkosságokban. Az erőszakos halál mindenkit érdekel. A kultúránkba van kódolva. Gondoljon csak a görög tragédiákra, a Shakespeare-drámákra – a világirodalom útja is hullákkal teli.
– Ismét Zsigmond Vilmossal dolgozott együtt.
– Egész életemben a legjobbakkal dolgoztam. Mielőtt találkoztam volna vele személyesen, egy dühös nagy magyar zsenit képzeltem magam elé. Később szembesültem azzal, hogy egy alacsony és kedves zseni, aki sosem dühös.
– December 27.-én Budapesten fog koncertezni, a zene hogy fér bele az életébe?
– Megszállottja vagyok, a New Orleans-i dzsessz engem és a barátaimon, valamint talán a világ lakosságának egy százalékán kívül senkit sem érdekel. Amit játszunk az jó kis dzsessz, blues, és spirituális ragtime. Felszabadítanak, mert zenészként nem várnak el tőlem semmit.
– Utóbbi három filmjét Európában forgatta. Nagy lépés ez a világ leghíresebb New York-i neurotikusától.
– Az Egyesült Államokban komoly válságban van a filmkultúra. A tengerentúli filmipar, most a lehető legkommerszebb a szó negatív értelmében. Ebből nem is látok kiutat. Még egy csomó tehetség sem tudja leforgatni mostanság a filmjét. Ezért jött létre az abszurd helyzet, hogy a legjobb filmek nem amerikaiak. Az egyetlen kivétel Alexander Payne művei. Az utóbbi évben például A mások életét tartom a legkiemelkedőbb alkotásnak. Tudnék az Egyesült Államokban is dolgozni, de manapság, aki pénzt ad, részt is akar venni az alkotófolyamatban. Ebbe én soha nem megyek bele.
– A ’60-as években stand up komikusként is tevékenykedett. Ez a színpad nem hiányzik?
– Nem, mert ha beszippant a kabarébiznisz, akkor 40 héten keresztül mindennap dolgoznod kell. Ráadásul éj-jel dolgozol, hajnalban ke-rülsz csak ágyba. Nagyon kegyetlen élet ez. Végül is most már megtehetném, hogy egy-két extrafellépést elvállalok, de egy stand up szöveget megírni a világ legnehezebb dolga. Ahhoz, hogy egy órán át tudd nyomni a poénokat, hosszú évek munkája szükséges.
– Mit tart mostanság a legfontosabbnak?
– A levegőt…, de félre a tréfát, az egészség számomra a legfontosabb. A második a tudás, a harmadik pedig a pénz. Sajnos a pénz sokkal fontosabb, mint ahogy azt fiatalabb koromban gondoltam. A szeretet is nagyon fontos, amit nagyon könnyen meg lehet találni, ha a felsorolt három eszközzel rendelkezel. Sőt nélkülük élve felfal ez a mai társadalom.
– Miért készít egyre komorabb filmeket?
– Ahogy öregszem valóban depressziósabb vagyok, mint korábban. Lehet, hogy szerencsés vagyok és jó életem volt, de a végén mindannyian ugyanott végezzük: a föld alatt.