A bűn nagyon érdekelt – holnap Budapesten zenél Woody Allen

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Forrás: Népszabadság

2007. december / Csákvári Géza December 27-én klarinétozik a New Orleans Jazz Band tagjaként, legújabb filmjét, a Kasszandra álmát január 3-tól játsszák a hazai mozik. Woody Allennel a zenéről, a moziról és a bűnről beszélgettünk.

Minden bizonnyal Káin és Ábel története járhatott a fejében, amikor a Kasszandra álmát készítette.

– Nem. Sosem gondoltam rá, de miután megnéztem a filmet, felfedeztem én is a szimbolikus balesetet: tényleg vannak benne utalások Káin és Ábel történetére, az édenkertre, számos egyéb bibliai párhuzamra.

Évente rendez egy filmet. Néha zenél, de legtöbbször gondolom, ír.

– Egy film elkészítése csupán két-három hónapot vesz el az évből, hat-hét nap alatt összevágok egy filmet. A maradék tízben az írók életét élem. Felkelek, gondolkozom, megpróbálok forgatókönyvet írni, aztán átírni, megküzdök a New Yorker magazinba szánt cikkeimmel. Ez az írói lét leginkább a kedvemre való.

Akkor ön a szokások rabja?

– Kérdezze meg a feleségemet! Mindig ugyanott eszem, mindig ugyanabban a klubban lépek fel, szoros órarend szerint dolgozom. Soha sincs üresjárat. Ennek a kiépített rendszernek köszönhetően vagyok képes a legtöbb dolgot véghezvinni.

És mi az író Woody Allen kedvenc műfaja?

– A forgatókönyv mindenképpen képlékenyebb írásmű, mivel az csak egy ajánlat a színésznek, meg a producernek, aki ennek segítségével rakja össze a költségvetést, és találja meg a helyszíneket. Minden egyes forgatókönyvről azt gondolom, hogy mestermű. De amikor elkészül a film, leszállok a földre, és csalódom. Egyébként maga az írás már-már fájdalmas folyamat. Fekszem az ágyon, szorongatom a tollamat, és szóról szóra haladok nagyon lassan. Egyetlen szóhoz akár húszszor is viszszatérek. Megpróbáltam évekkel ezelőtt írni egy regényt, de mivel nem tetszett, nem adtam ki.

A Kasszandra álma a bűnről és a bűnhődésről szól, árulja el ön milyen bűnöket követett el!

– Amikor gyerek voltam, imádtam apró dolgokat ellopni. Persze csak a csínytevés határain belül. Mondjuk édességeket meg képregényeket a boltból. Nem mintha szükségünk lett volna rá, ez volt sikk a srácok között. Persze semmi komolyba nem keveredtem bele. Amikor felnőttünk, és a többiek nagyon elszánt orvosok és ügyvédek lettek, nekem fogalmam se volt, hogy mit akarok kezdeni magammal. A bűn nagyon érdekelt, van egy romantikus művészi és stimuláló oldala, a tökéletes bűntény nagyon nagy kihívás. Sosem mertem megtenni, de ennél sokkal jobban taszított, hogy egy irodában dolgozzak.

Ezért látható számos filmjében valamilyen bűntény?

– Egyrészt igen, másrészt ezek a legdrámaibb eszközök a történetmesélésben. Sokan kérdezik, mi vonz a gyilkosságokban. Az erőszakos halál mindenkit érdekel. A kultúránkba van kódolva. Gondoljon csak a görög tragédiákra, a Shakespeare-drámákra – a világirodalom útja is hullákkal teli.

Ismét Zsigmond Vilmossal dolgozott együtt.

– Egész életemben a legjobbakkal dolgoztam. Mielőtt találkoztam volna vele személyesen, egy dühös nagy magyar zsenit képzeltem magam elé. Később szembesültem azzal, hogy egy alacsony és kedves zseni, aki sosem dühös.

December 27.-én Budapesten fog koncertezni, a zene hogy fér bele az életébe?

– Megszállottja vagyok, a New Orleans-i dzsessz engem és a barátaimon, valamint talán a világ lakosságának egy százalékán kívül senkit sem érdekel. Amit játszunk az jó kis dzsessz, blues, és spirituális ragtime. Felszabadítanak, mert zenészként nem várnak el tőlem semmit.

Utóbbi három filmjét Európában forgatta. Nagy lépés ez a világ leghíresebb New York-i neurotikusától.

– Az Egyesült Államokban komoly válságban van a filmkultúra. A tengerentúli filmipar, most a lehető legkommerszebb a szó negatív értelmében. Ebből nem is látok kiutat. Még egy csomó tehetség sem tudja leforgatni mostanság a filmjét. Ezért jött létre az abszurd helyzet, hogy a legjobb filmek nem amerikaiak. Az egyetlen kivétel Alexander Payne művei. Az utóbbi évben például A mások életét tartom a legkiemelkedőbb alkotásnak. Tudnék az Egyesült Államokban is dolgozni, de manapság, aki pénzt ad, részt is akar venni az alkotófolyamatban. Ebbe én soha nem megyek bele.

A ’60-as években stand up komikusként is tevékenykedett. Ez a színpad nem hiányzik?

– Nem, mert ha beszippant a kabarébiznisz, akkor 40 héten keresztül mindennap dolgoznod kell. Ráadásul éj-jel dolgozol, hajnalban ke-rülsz csak ágyba. Nagyon kegyetlen élet ez. Végül is most már megtehetném, hogy egy-két extrafellépést elvállalok, de egy stand up szöveget megírni a világ legnehezebb dolga. Ahhoz, hogy egy órán át tudd nyomni a poénokat, hosszú évek munkája szükséges.

Mit tart mostanság a legfontosabbnak?

– A levegőt…, de félre a tréfát, az egészség számomra a legfontosabb. A második a tudás, a harmadik pedig a pénz. Sajnos a pénz sokkal fontosabb, mint ahogy azt fiatalabb koromban gondoltam. A szeretet is nagyon fontos, amit nagyon könnyen meg lehet találni, ha a felsorolt három eszközzel rendelkezel. Sőt nélkülük élve felfal ez a mai társadalom.

Miért készít egyre komorabb filmeket?

– Ahogy öregszem valóban depressziósabb vagyok, mint korábban. Lehet, hogy szerencsés vagyok és jó életem volt, de a végén mindannyian ugyanott végezzük: a föld alatt.

[popup][/popup]