A bóher

Írta: (mbj) - Rovat: Archívum, Interjú

 

  • Írd le szavakban két év előtti külsődet!
  • Alacsonyabb voltam, csupasz képű, farmert, színes pólót viseltem, hosszabb hajat… A zsidósághoz azonban már akkor is kötődtem, hiszen bármicvón avattak, olykor templomba is elmentem, de mindezt inkább érdeklődésből tettem, mint a hit parancsára. Azt terveztem, hogy közgazdász leszek, nyelveket tanultam…

A mai Pap Dávid sötét öltönyéből kilóg a cicesz, fehér ingének felső gombját már takarja koromfekete, korához képest sűrű szakálla.

A kipa az utcán sem kerül le róla. Megjelenésének e változása szinte egyedi Magyarországon, de az azt kiváltó értelmi, érzelmi átalakulás már nem ritkaság. Sok tucatnyian vannak a hozzá hasonló lányok és fiúk, akik asszimiláns otthonokból jutottak el a zsidó öntudatig és a világosságig.

Dávid fogorvos édesapjától és pszichológus édesanyjától a meleg és kiegyensúlyozott szülői házban csak az információt kapta származásáról. Édesanyjában azonban felébredt a vágy talán ebben valami módon a hivatása is segítette —, hogy eredetük ne oldódjon el az idő’ múlásával. Így kerültek kapcsolatba Raj Tamás főrabbival, s vele kezdett a fiú a Talmud Tóra órákon tanulni. Az olvasni szerető) minden jóra fogékony kamasz megismerte az imákat, a vallás alapjait. Azután ugyancsak Raj főrabbihoz járt a Körösi Csoma Sándor Keleti Nyelvek Kollégiumába, a Radnóti Gimnáziumban pedig a hébert választotta nyelvi tantárgyának. Két vakációt töltött Izraelben, itthon pedig egyik alapítója volt a legnagyobb magyarországi ifjúsági cionista szervezetnek, a Habonim Dror-nak. Megismerkedett Baruch Oberlander rabbival, a Chabad-Lubavics Nevelési és Oktatási Egyesület vezetőjével, hallgatta tanításait, s a rabbi egyengette útját New Jersey-be, a legnagyobb lubavicsi oktatási központba.

  • 1991 szeptemberében érkeztem oda, és az „első” tanév” kevés volt ahhoz, hogy teljességében megismerjem a helyet, ugyanis szinte városka a városban. Sokan szerzik meg ott elemi ismereteiket, de akadnak nagypapa korú „diákok”. A családosok külön lakást kapnak, a hozzám hasonlók pedig hármasával élnek egy appartmantban. A tanításra és tanulásra szolgáló épületek mellett találtam benne imaházakat, uszodát, sportpályákat, boltokat, könyvtárakat.
  • Te hányadik osztályban kezdtél?
  • A kinti oktatási rendszer nem azonos az ittenivel. A 16 éven felüliek 1-3 éves programokban vesznek részt. Ezalatt képzettségük és szorgalmuk alapján gyűjtenek ismereteket. (Oberlander rabbi szerint Dávid az első tíz hónapban az átlagos tudás kétszeresét érte el.)
  • Miből tartottad fenn magadat?
  • A tanulás, a napi háromszori étkezést is jelentő ellátás ingyenes. Más kiadásaimra segélyt kaphatok, és heti 6 órában munkát is vállalhatok a jesivában, felszolgálok az étteremben, árusítok a könyvesboltban. Ezeket jól megfizetik.
  • Hogyan telnek napjaid?
  • Reggel ima után kezdődik az első előadás a haszidizmusról, majd talmud-óra következik, illetve a hallottakat tanulópárban elemezzük, vitatjuk, utána ismét előadáson veszünk részt. Kettőtől egy órás szünetben ebédelünk, majd ima következik, délután négytől ismét az előadóteremben ülünk. Utána másfél óra áll rendelkezésünkre étkezésre, levelezésre, kedvünk szerinti foglalatosságra, majd ismét tanulunk fél tízig…

Miként vagytok képesek ekkora szellemi és fizikai erőfeszítésre?

  • Kezdetben nem kötelező minden előadáson megjelenni. Van, aki egy hónap után képes rá, van aki sohasem veszi fel ezt a tempót. Mert még azt nem mondtam el, hogy gyakran elhúzódik éjfélig egy-egy vita. Különösen csütörtök esténként, azok ugyanis jobb kifejezésem nincs rá „osztályfőnöki” órák, amikor egy pohárka bor mellett az elhangzottakból vonunk le aktuális következtetéseket, vagy megbeszéljük legfrissebb ismereteink bennünket érintő részeit. Ezek az esték voltak számomra a legkedvesebbek. Hogyan birkózunk az anyaggal? Először is a tanulás számunkra életforma, akarjuk és vágyjuk a tant. Másodszor: a rabbik tudása és hitük mélysége magával ragadó. Szinte belső kényszer az ismeretszerzés.
  • Életetek mégis aszkétikus.
  • A Tanah és a haszidizmus megismerésére való törekvés valóban kitölti napjainkat. Ugyanakkor én naponta szakítok időt sportolásra, főleg úszom. A pénteket-szombatot New York-ban töltjük, az is változatossá teszi életünket.

*

Dávid a nyáron Budapesten pihent, vakációját felhasználta, hogy levizsgázzon régi iskolájában a második gimnázium anyagából, e napokban pedig New Jersey-ben tanul. Még határozottan nem tudja, hogy merre vezet életútja, de a jelek szerint az szorosan kötődik tradíciójához. Bízzunk abban, hogy a magyarországi zsidóság néhány év múlva egy nagy tudású ifjúval gazdagodik.

(mbj)

 

Címkék:1993-01

[popup][/popup]