A „becsületes zsidó”

Zájin Ádár, Ádár hó 7-e (ez évben február 27-ére esik) nevezetes dátuma a zsidó naptárnak. Az ággádá szerint e napon született és halt meg a zsidóság szellemóriása, minden „próféták atyja”, Mózes tanítómesterünk. A magyar zsi­dóság számára Zájin Ádár kettős jelen­tőséggel bír, sírfeliratának bizonysága szerint a héber időszámítás 5581. évé­nek ugyanezen napján halálozott el Jichak Ejzik Taub zcl., a „kállói cádik”.

A magyarországi haszidizmus meg­alapítójának tekintett egykori főrabbi­ra vonatkozóan fennmaradt egyetlen biztos időrendi forrás – a nagykállói zsidó temetőben álló sírköve. A héber nyelvű epitáfium magyar fordításban így szól: „Itt van elrejtve Urunk, taní­tónk és rabbink, a szabolcsi kerület törvényszékének feje, aki bíráskodott Izraelen, s tanította népét igazságban 40 évig, Jichák Ejzik, Rézl fia, Mose Jechezkél fia, áldott legyen az Igaz emléke, élt 70 évet, s lőn, hogy meg­öregedett Jichák, s lesújtatott szent Szombaton, a kegyelem idején, csilla­gok feljöttekor betakarították népé­hez, sírbarlangjába Vasárnap, máso­dik Ádár 7. napján, a kis időszámítás szerinti 5581. (1821) évben. Tudott tanulni a [szent] lapon és becsületes zsidó volt…” A fentiekből tehát egy­szerű számítással megállapítható, hogy a „kállói” 1751-ben született. A cádik születésének pontos helyét ille­tően számos eltérő feltételezés látott napvilágot, egyes életrajzírói Szeren­cset, mások pedig – s ez a hászid hagyomány általánosan elfogadott néze­te is – rabbinusi működésének későb­bi helyét, Nagykállót említik szülőhe­lyeként. Élettörténetének körvonalazá­sakor csak a kevés számú fellelhető leírásra és a – korántsem egységes – szájhagyományra támaszkodhatunk. Szülei szegény sorsú haszonbérlő em­berek voltak. Az apa, Mose Jechezkél korai halálával félárvaságra jutott kis Ejziket négyesztendős korától fogva édesanyja egyedül nevelte. Az addig libapásztorkodással foglalkozó, feltűnő­en értelmes fiút 15 éves korában, 1766-ban a Nagykállón járt Léb Szarahs, nikolsburgi rabbi, a „Bál Sém Tov” tanítványa magával vitte Morvaor­szág fővárosába, Smuél Smelke Horowitz főrabbi tanházába. Tízévi elmé­lyült tanulás után az ifjú Ejzik Lengyelországba ment, hogy a lizsenszki „Noám Elimelech” jesivájában folytassa a szent tudományok elsajátítását. Öt esztendő elteltével az immáron hatal­mas tudás birtokában lévő, rabbidip­lomával rendelkező Jichák Ejzik Taub hazatért szülőföldjére.

Az 1781-es esztendő fordulópontot jelentett a nagykállói hitközség történe­tében. Abban az évben választotta meg a nagykállói és a többi Szabolcs megyei hitközség Nagykálló és – II. József pá­tense értelmében elsőként – az egész vármegye főrabbijává a pásztorfiúból lett rabbit. Egyhangú megválasztását követően negyven évig, haláláig viselte tisztségét. Életével, tevékenységével mindvégig magasan kiemelkedett a ko­rabeli rabbik közül. Kiváló tudásával, ékesszólásával, emberi bölcsességével és jóságával tette országszerte ismert­té, már életében halhatatlanná nevét, s gyülekezetét, a kállói hitközséget az or­szág egyik legtekintélyesebb hitközsé­gévé emelte. Jichák Ejzik Taub sokol­dalú, kivételes egyénisége, hatalmas te­kintélye tette lehetővé, hogy a várme­gyében elszórtan élő zsidóság egységes központi megyei szervezetbe tömörül­hetett, élén a megyei főrabbival. A hí­res rabbi kezdeményezésére a megron­gálódott régi helyén 1800-ban új temp­lomot avattak Kállón. Nevéhez fűződik még az 1814-ben felállított Betegeket Gyámolító Egylet s a Chevra Kadisa 1815-ös alapítása.

Jichák Ejzik Taub 1821. március 11-én halt meg. Halálának híre nemcsak Nagykálló és Szabolcs megye, hanem az egész ország és a külföld zsidóságát is gyászba borította. A nagy gáon teme­tésén testületileg jelent meg a várme­gye és a város vezetősége, ott voltak a keresztény egyház lelkipásztorai is. Zsi­dók és más vallásúak együtt búcsúztat­ták a legendás hírű rabbit. Kívánságára a temető bejáratánál helyezték örök nyugalomra, sírja fölé díszes boltoza­tot, ohelt építettek, nyughelyéhez min­den esztendőben, halálozási évfordu­lóján híveinek ezrei zarándokoltak el messze földről is, hogy a cádik emléke iránti kegyeletüket leróhassák. Zájin Ádár napján azóta is zsidók tömegei se­reglenek Nagykállóba, zsoltárversek szövegétől hangos az évszázados régi temető.

A „kállói cádik” egyházvezetői szere­pe és személyes tulajdonságai által az idők folyamán a haszidizmus legenda­körébe emelkedett, s mesés alakká lé­nyegült át.