A Bázeli Nyilatkozat a zsidó nép helyzetéről napjainkban

1990. október 27-én és 28-án nemzetközi rabbikonferencia tanácskozott Bázelben, mely nyilatkozatban fordult valamennyi zsidó közösséghez. A hánukká alkalmából közzétett deklarációt – némi késéssel – az alábbiakban ismertetjük.

A ZAKLATOTTSÁG, a gondok és az aggodalom e napjaiban hálát adunk Istennek azért, hogy nemzedékünk tanúja lehet a zsidó élet reneszánszának. Drámai módon jut ez kifejezésre azáltal, hogy a zsidók a Szovjetunióból visszatérnek népünkhöz, földünkre és szellemi örökségünkhöz.

Történik mindez a soá traumája után, a zsidó szellemi élet virágzó központjainak elpusztítása után, valamint a kommunista elnyomás és indoktrináció hetven éve után, és ez valóságos csoda. Jeremiás jövendölését halljuk fölhangzani (23.8): „Él az Úr, a ki kihozta és a ki haza vezérletté Izráel házának magvát az északi földről és mindama földekről, a melyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjükön.” Ezek az események egyúttal megerősítik a Tóra és ama szövetség örök érvényességét, mindig eleven voltát, amelyet Isten kötött Izrael népével a Szinaj hegyénél.

Legyenek ezek a tények a büszkeség forrásai minden zsidó számára és szolgáljanak további alapként hagyományaink ápolására és fenntartására. Egyszersmind figyelmeztessenek is bennünket, hogy komolyan vegyük egymás iránti felelősségünket – kol Jiszraél arevim ze ba-ze. Minden zsidó felelős a másikért. A szeretet szellemében emelkedjünk fölül meghasonlásainkon, és munkálkodjunk együtt mindannyiunk javáért.

Készen állunk a Biblia igéjének beteljesítésére is: „Vezess vissza bennünket magadhoz, Örökkévaló, és mi visszatérünk; ifjítsd meg napjainkat, miképp egykor.”

Amikor a népünk és Izrael állama iránti elkötelezettségünket hangsúlyozzuk, igen komolyan vesszük az emberiséggel és a teremtéssel szembeni felelősségünket is. Az ellenséges érzület, ami egyes országokban még létezik a zsidókkal szemben, semmiképpen nem tarthat vissza bennünket attól, hogy ezentúl is mindent megtegyünk valamennyi népért.

A világ ma sok súlyos gonddal néz szembe. Ilyen gond a környezet pusztulása, a nyersanyagforrások kimerülése, az éhség és a nyomor, a fegyverkezés és a háború, a fajgyűlölet és a durva anyagiasság. Hagyományaink szellemi gazdagsága kész szembeszállni a fenyegető veszélyekkel. Sürgetőleg felhívunk tehát minden zsidót, erősítse meg szellemi örökségünk iránti elkötelezettségét. Bőséges és mély szellemi forrásainkat arra is fel akarjuk használni, hogy megoldásokat találjunk a mai társadalmat szorongató problémákra. Tesszük ezt a próféta látomására tekintve: „mert a tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde”. (Jezs.2.3.)