A „Mardis hongrois de Paris” Egyesület Nyílt levele

Forrás: Élet és Irodalom

2008. január 19. Jean Pierre Frommer-nek, a „Mardis hongrois de Paris” Egyesület elnökének levele dr. Sólyom László köztársasági elnöknek a budapesti zsidónegyed helyzetéről

Tisztelt Elnök Úr!

A “Mardis hongrois de Paris” Egyesület elnökeként írok Önnek; egyesületünk egyik célja a magyar kultúra megőrzése és párizsi népszerűsítése. Meggyőződésünk, hogy ez a kultúra rendkívül gazdag, és hogy nem csekély mértékben járult és járul hozzá ma is a világ kultúrájához. Ezért szerény lehetőségeink mértékében azon igyekszünk, hogy biztosítsuk e kultúra megismertetését és hatását Párizsban és Franciaországban. Tanú erre az utóbbi idők néhány párizsi eseménye, például a Hódolat Ferenczi Sándornak-emlékest, amelyet egyesületünk pszichoanalitikusokkal együttműködve szervezett körülbelül kétszáz ember közreműködésével, valamint a közelmúlt igen szép magyar irodalmi fesztiválja.

E bevezető után rátérek levelem tulajdonképpeni tárgyára.

Néhány év óta szomorúan, mély megdöbbenéssel és néha egyenesen haraggal szemléljük azt, ami Budapesten a “Zsidónegyedben” történik. Ami ott folyik, nem méltó modern, civilizált országhoz. Amit sem a háborúnak, sem a nácizmusnak, sem a sztálinizmusnak nem sikerült lerombolnia, az most a szemünk láttára tűnik el. Végig kell néznünk, hogy a XIX. század és a XX. század eleje építészeti és urbanizációs eredményeinek jelentős része egyszerre csak szétporlik, hogy történeti, társadalmi, kulturális és vallási értékek egész szövetét szaggatják szét, tiporják és tüntetik el egyszer s mindenkorra.

Itt egy gazdag s a világon egyedülálló örökségről van szó, amelynek kulturális és gazdasági értékéről a magyar döntéshozók láthatólag egyáltalán nem vesznek tudomást. Nem találok más magyarázatot az egyre gyorsuló lázas bontási tevékenységre.

Szenvedélyes kifejezéseimet, amelyeket az Önök országa legmagasabb közjogi méltóságaihoz intézek, Ön talán túlzottnak találja majd. Mégis, e szenvedély mértéke tökéletes egyensúlyban áll a botrány mértékével. Egyáltalán nem foghatom fel, hogyan nézheti Magyarország közönnyel valami olyan elpusztítását, ami nem is csak az övé, de az egész emberiségé. Ez a világörökség része még akkor is, ha az érintett területnek csak bizonyos hányada került rá az UNESCO világörökségi listájára. Ma már nem tehetjük meg, hogy nemzeti határaink mögé húzódva elpusztítunk valamit, ami az egész világ kincse.

Véget kell vetni a pusztításnak. Nemcsak az Ön kulturális érzékenységére számítok, de arra is, hogy megérti, mi e folyamatok hosszú távú gazdasági tétje. Fordítsa meg e folyamatokat, Önnek hatalmában áll ezt megtenni! Rendeljen el teljes moratóriumot mindennemű bontásra és építésre az érintett negyedben, és készíttessen olyan városrehabilitációs tervet, amely célul tűzi ki a “Zsidónegyed” néven ismert építészeti és városképi együttes megőrzését és rendbehozását.

Az érv, amelyre a döntéshozók a bontások igazolása céljából újra meg újra hivatkoznak, gazdasági természetű. Nos hát valóban nem volna pénz a szükséges rehabilitációra?

Úgy tűnik nekem, hogy amiről itt valójában szó van, az a közösség hosszú távú gazdasági érdekeinek feláldozása – ideértve a befektetők hosszú távú érdekeit is – egy rendkívül rövid távra szóló és rövidlátó, csupán egy igen kicsi körnek kedvező gazdasági haszon érdekében, miközben tökéletesen figyelmen kívül hagyják a lakásaikból elüldözött lakók érdekeit is.

Ez az érvelés felülvizsgálatra szorul. A szóban forgó negyed rendkívüli turisztikai lehetőségeket rejt magában, ami a fejlesztés kiindulópontjául szolgálhatna, más hasonló jellegű negyedek mintájára. Ami lehetséges volt például a párizsi Marais negyedben és sok más európai városban, ne volna lehetséges Magyarországon? A Malraux törvény, amelyet egész sor intézkedés, egyebek között – tudtommal – adókedvezmények bevezetése is kísért, lehetővé tette a történeti és építészeti értékekben gazdag Marais negyed megmentését. Ma a Marais egyike a legjelentősebb kereskedelmi és turisztikai forgalmat vonzó párizsi negyedeknek.

Nem tudom elhinni, hogy a magyarok, akik közül olyan géniuszok kerültek ki, mint Kertész Imre és André Kertész, József Attila, Neumann János és Lechner Ödön, kevesebb képzelőerővel rendelkeznének, mint más népek.

A jelen petíció aláíróinak nevében kérem Önt, hogy találjanak más megoldásokat e számunkra fontos örökség módszeres lerombolása helyett. Természetesen szükség van pénzre, de a pénz előteremthető, mert a rehabilitáció hosszú távú folyamat, és a költségek így több évre megoszlanak (bármely rehabilitáció csak közép- vagy hosszú távon valósítható meg). Mindenekelőtt azonban politikai vízióra és akaratra van szükség.

Budapest decentralizációja úgy tűnik, túlzott hatalmat adott a kerületek polgármesterei kezébe. Ebben a helyzetben a magyar állam és Budapest főváros feladata felállítani a nemzeti érdekeket és a világörökséget védő korlátokat.

Az említett politikai akaratnak e világörökségi terület természetét figyelembe vevő szigorú szabályozásban kellene megnyilvánulnia.

A “Mardis hongrois de Paris” Egyesület aláírásokkal ellátott petíciót adott át az UNESCO világörökség igazgatójának, amelyet ezúton mellékelek Önnek. E petíció aláírói között Ön megtalálhatja a kultúra, a művészet és irodalom, a városrendezés, az építészet, az örökségvédelem neves képviselőit, politikai személyiségeket, tudósokat és kiváló ügyvédeket, s egyben hozzám hasonló egyszerű magánszemélyeket is, akik nem értik, hogy történhet meg mindez. A petíciót a mai napig 313-an írták alá. A közvéleményt mozgósító akcióinkat mindaddig folytatjuk, amíg hathatós intézkedések nem történnek, mert nem maradhatunk közömbösek e pazarlás láttán.

Az ÓVÁS! Egyesület és a “Mardis hongrois de Paris” közös fellépését követve 2007. november 5. és 7. között UNESCO-ICOMOS szakértői küldött látogatott Budapestre, hogy megvizsgálja a világörökség megőrzésének ügyét. Szeretnénk megismerni a szakértői jelentést.

Reméljük, hogy kérésünket Ön figyelmére méltatja, és hogy ennek következtében megérti, milyen nemzetközi következményekkel fenyeget a jelen pusztítás.

Kérem, elnök úr, fogadja tiszteletteli üdvözletemet.

Jean-Pierre Frommer
A “Mardis hongrois de Paris” Egyesület elnöke

A fenti levelet az Önével egy időben elküldöm Gyurcsány Ferenc úrnak, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének és dr. Demszky Gábor úrnak, Budapest főpolgármesterének.

Párizs, 2008. január 7.

A Mardis hongrois de Paris Egyesület felhívása Francesco Bandarin úrnak, az UNESCO Világörökség Központ igazgatójának figyelmébe

A “Mardis hongrois de Paris” Egyesület ezúton csatlakozik a budapesti régi zsidónegyed (Terézváros és Erzsébetváros, illetve VI. és VII. kerület) védelmére alakult ÓVÁS! Egyesület kezdeményezéséhez.

Az ÓVÁS! Egyesület tájékoztatása szerint a védett negyed jellegét adó XIX. századi klasszicista, historizáló és szecessziós épületek már közel negyven százalékát vagy lebontották, vagy teljesen átalakították. Az eddig történtek Budapest városképi és építészeti örökséget, de a világörökséget is súlyosan károsítják.

Alulírottak – támogatva a két (budapesti és párizsi) egyesület törekvését a negyed megmentésére – kérjük Önt mint a világörökség központ igazgatóját, hogy járjon el a magyar hatóságoknál annak érdekében, hogy az elméletben védett negyed (2002-től az Andrássy úti világörökségi terület védőzónája és 2005-től műemléki jelentőségű terület) a valóságban is védett legyen. Kérjük, segítse elő, hogy nemzetközi szakértők (UNESCO Világörökség Központ, ICOMOS) a helyszínen megvizsgálják az eddig történteket, és a továbbiakban felügyeletük mellett a befektetőktől független, hozzáértő szakemberek készítsék el a rehabilitációs és szabályozási terveket.

Eva Almassy – író
Jacques Appenzeller – video riporter
Tamas Aranyi – kutató
Hélene Arnold – fordító
Dr. Georges J. Assaf – ügyvéd, Beyrouth, Libanon
Levegő Munkacsoport
Magyar iskoláért Egyesület – Saint-Germain-en-Laye
Anna-Réka Baktay – közgazdász
Céline Balitran – Emberbarát Egyesület tag (ONG)
György Bánvölgyi – kémikus mérnök
Pierre Barboza – egyetemi tanár, Párizs 13.
Stéphane Bard-Uny – építész
Jean Bastié – az 1821-ben alapított Földrajzi Társaság elnöke, nyugalmazott professzor
Michel Baujard – telekommunikációs tanácsadó
Herr RA Horst Becker – ügyvéd, München, Németország
Thierry Beguet – idegenforgalmi asszisztens, Clérmont-Ferrand
Anne Bellenger
Maud Benayoun – újságíró, műkritikus
Eva Bene – tanár
Matthieu Bernard – filológus
Armelle Bernard-Sylvestre – kommunikációs szakember
Didier Berthelot – építész, DPLG – Párizs-Franciaország-Európa,
Dominique Bertinotti – Párizs 4. kerületének polgármestere
Gilles Berton – fordító
Olivier Bertrand – humán erőforrás felelős
Eva Binder – építész, DUBA
Claude Birenbaum – a Párizsi Lakásbérlők Egyesületei elnöke
Adam Biro – művészeti kiadó
Yvette Biro – esszéíró, forgatókönyvíró, nyugalmazott professzor, New York-i egyetem
Daniel Blanchard – író, fordító
Tanja Blankenburg – ügyvéd, Luxemburg
Sabine Bledniak – kiadó
Agnes Bochet – tájépítész, DPLG
Fanni Boda – pszichológus
Krisztina Bognar-Simon – közgazdász
Antoine Bordenave – állami építész, városrendező, a DDE92-es középítkezések felelőse
Hajnalka Boulet-Stefan – a Magyar Iskoláért Egyesület elnöke
Armelle Boulon – RH tanácsadó, Budapest
Bruno Bourel – fotós + 10 éve budapesti lakos, http://www.brunobourel.com
Jacques Boutault – Párizs 2. kerületének polgármestere
Christo Boutzev – újságíró
Flore Bridard – grafikus
Chantal Burgard – építész
Michel Cantal-Dupart – építész, a Nemzeti Iparművészeti Főiskola professzora
Mathieu Cardin – építőmérnök
Erwan Carfantan – az Erasmus program keretében 2003-ban hat hónapig Budapesten tartózkodtam és beleszerettem a városba, ezért a negyed és a magyar örökség védelméért írom alá ezt a felhívást
Maggie Cazal – az USF elnöke (Urbanisták Határok Nélkül)
Catherine Chaillou – festőművész
Véronique Charaire – színésznő, fordító
Esther Charrin – egyetemi előadó
Christiane Chaumont – művészettörténész
Marie-Christine Cimadevilla – ügyvéd, Párizs, Franciaország
Anne Clancier – író, irodalomkritikus, pszichoanalitikus
Georges-Emmanuel Clancier – író, a Francia PEN Klub korábbi elnöke
Juliette Clancier – fordító
Michele Cohen – tanársegéd
Denise Colette – farestaurátor, iparművész, Cannes
Morwenna Coquelin – történész, Franciaország
Anne da Costa – szerző
Fabian da Costa – fotós
Marie-Claude Costecalde – weblapkészítő
Nadine Cottet – a Közép-Európai Együttműködés, ezen belül kiemelten a Magyarországgal foglalkozó E.S.T. korábbi általános képviselője
Raphael Crestin – helyettes vezető, Közép-Normandia, Műszaki Ökológiai Minisztérium Közlekedéstervezési Ügyosztály
Aurél Cserba – fotós (Budapest)
Fanny Cserba – tanuló
János Cserba – közgazdász
Julia Cserba – művészetkritikus
Katalin Csillag – művészettörténész
Gabor Czitrom – mérnök, nyugdíjas
Maria Czyzewska – pszichológia szakos Ph.D. hallgató, San Marcos Állami Egyetem, Texas
Maya Dalinsky – táncosnő, fordító
Lucette Dausque – fordító
Philippe David – nyugalmazott bíró
Anne-Lise Dejenne – a Történelmi Párizs védelméért és megújulásáért Egyesület tagja
Katalin Dezsényi – fordító, szerkesztő
Alain Dodeler – zsilipmester, fényképész
Bernadette Dressler – grafikus, Franciaország
Huguette Dreyfus – zenész
Martha Dufournaud – nyugdíjas tanár
Olivier Duhameau – jogászhallgató
Daniele Dupont-Rebours – tanulmányi megbízott
Sam Edelmann
Gisele Estivié – családanya
Judit Esze – nyugdíjas tanár
Denis Evesque – egyetemi tanár, tiszteletbeli kulturális tanácsadó
Agnes Huber-Evesque – zongorista
Jean Faloux – építész
Juli Faloux – pszichiáter
Sabine Fazekas – szobrász, Franciaország
Dr. Jean-Yves Feberey – klinikai pszichiáter, Nizza-Pierrefeu-du Var
Tamara Fejér
Charles Fejtő -Emberbarát Egyesület felelőse (ONG)
Ferenc Fejtő – újságíró, író, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Maria Fekete – adminisztrátor
Véronique Fekete – modellező, PAO
Francesca Ferrario – ALupi&Associati, Milano, Olaszország
Murielle Fert – tanárnő
Samir Filali – építészhallgató,
Yolande Finkelsztajn – pszichoanalitikus
Alex Fischer
Rita Fischer – könyvelő
Michael Fitzgerald – mérnök, Budapest
Eva Forgacs – művészettörténész, Budapest/Los Angeles
B.J. Friedman – élelmezéstudomány professzor, Austin, Texas
Jean-Pierre Frommer – a Mardis hongrois de Paris elnöke (Párizsi magyar Keddek Egyesület)
Erzsébet Fuchs – író
Eva Füzesséry – pszichoanalitikus
Elisabeth Gábor – gimnáziumi tanuló, Párizs
György Gábor – filozófus, Budapest
Péter Gábor – grafikus, Párizs
Georges Gachnochi – pszichoanalitikus, kórházi pszichiáter
Sylvia Gérardin – építész
Layla Ghovini – “Meg vagyok győződve arról, ha a rossz láttán hallgatunk, szemtanúból cinkosokká válunk” Adam Michnik (Levelek a börtönből)
Krisztina Ginsztler-Bertrand – európai szociálpolitikus, a Magyar Iskoláért Egyesület pénztárosa
Léonard Goodenough – ügyvéd
Anna Gortvai – tolmács tanár
Gabriella Gosztonyi – Polyphonos Egyesület
Péter Gosztonyi – Polyphonos Egyesület
Elisabeth Granger – ügyvéd, Párizs
Marie-Pierre Granger – segédprofesszor
Catherine Granjean – felnőtt képző tanár
Laure Grégoire – kommunikációs tanácsadó
Gabriel Gross
Stéphane Guerre – jogászhallgató, Budapest
Alain Guézou – szőlőtermelő, Somló (Veszprém megye), újságíró és kiadó
Marie-Laure Guihard – tanulmányi megbízott
Juliette Guilbaud – kutató
Catherine Guillaume – pszichoanalitikus, író
Dr. Albert Hadida – klinikai sebész, Toulon (nyugdíjas). Nemrég értesültem arról, hogy mi történik a budapesti zsidónegyedben. Nem vagyok nagy aláíró. Ebben az esetben kivételt teszek elfogadva azt a mondást, ami mostanában divatban van: Az erőszak, ha hallgatsz, téged is megöl!
Marie-Thérese Hadida
István Hajdu – művészetkritikus
Sarah Heymann – Heymann-Renoult Üzlettársak http://www.heymann-renoult.com/
Jean-Charles Hoog – építész, DPLG, Colmar
Jean-Luc Houbron – pszichoanalitikus, egy pszichológiai egyesülés vezetője
Pierre Housieaux – a Történelmi Párizs védelméért és megújulásáért Egyesület elnöke, a Vieux Paris (Régi Párizs) Bizottság tagja
Kathleen Huygen – funkcionárius
Maria Illyés
Irene Itkine – nyugdíjas könyvtáros
Livia Javor – pszichoanalitikus
Pierre Josse – újságíró, író, fotós, a Routard útikönyvek főszerkesztője
Pierre Jouve – író, rendező, fotós, újságíró
Jean Gilbert Jozon – iparművész-mérnök, Jean Prouvé régi tanítványa
Eric Jozsef – Róma, Olaszország
Jean Julian – állami építész, városrendező, Város- és Lakáspolitika felelős, Drome megye
Bertrand Jullien – polgármesteri hivatal ügyintézője
Dany Jullien – a Civitas Nostra régi városrészek szövetsége alelnöke, a Troyes város Védelme és Jövője Egyesület tiszteletbeli elnöke
Káldy Zoltánné – egyetemi tanár, Budapest
Robert Kalman – informatikus
Jean Karinthy – a párizsi 2. kerületi Egyesületek Háza elnöke
Judith Karinthy – fordító
Pierre Karinthy – fordító
Linda Kaufman – vállalatvezető
Kathleen Kelley-Lainé – pszichoanalitikus
Ákos Kertész – író
Éva Kertész
Anna Kiss – énekes
Susana Klein – pszichológus, Argentína
Éva Koltai – grafikus, Budapest
Gergely Korbuly – mérnök
János Korbuly – mérnök, MBA-DESS-CAAE
János Körner – matematikus, “La Sapienza” Egyetem, Róma
József Korom – Budapest
Cécile Kovácsházy – tanár-kutató
Dorothée Kovácsházy de Rigyicza – gimnáziumi-német tanár
Kranicz Lászlóné – nyugdíjas mérnök
Tamás Kristóf – pszichológus
Tamás Kullmann – orvos, Budapest
György Kun – közgazdász, Budapest
Charlotte Labaronne – városrendező
Florence Labruyere – újságíró
Laetitia Lambinet – városrendező
Elisabeth Lancaster – tanár, USA
Stéphane Lavignotte – újságíró
Maud Le Boulaire – reklámszakember
Liz Le Couteur – hivatalos kapcsolattartó, Kecskemét, Kodály intézet
Pascal Lederer – fizikus
Frederique Lemerre – újságíró, dokumentarista, Budapest
Dávid Lengyel – doktorandusz
Rémi Lerner – zenész
Tamás Lerner – Budapest
Véronique Le Ru – egyetemi filozófia tanszék vezető, Reims
Dr. Laurent Le Vaguerese – pszichiáter-pszichoanalitikus, honlap felelős http://www.oedipe.org
Jacques Lewkowicz – a Vállalatszervezési Főiskola tanára (IAE), Robert Schuman Egyetem, Strassbourg III.
Adam Liber – ügyvédjelölt, Budapest
Jacqueline Lichtenstein – filozófia professzor, Párizs IV.