90 éves a világhírű mondat

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Forrás: Hetek

2007. november 6. “Őfelsége kormánya minden olyan erőfeszítést támogat, amely a zsidó nemzeti otthon megszületésére irányul.” Ez az a híres mondat, amely a brit gyarmatügyi miniszter, Lord Balfour 1917. novemberében Rotschild báróhoz írt levelében szerepel.

Ezt az iratot tekintik, máig, a zsidó állam egyik alapiratának, ami húsz évvel az első cionista kongresszust követően született. Szerda este a brit Cionista Szövetség szervezésében 300-an emlékeztek meg a jelentős eseményről. Az est fő szónoka Martin Gilbert történész volt.

Mi is volt ez a nyilatkozat tulajdonképpen? 1917-ben az orosz forradalmat követően a brit kormányzat törekedett a volt cári birodalom területén élő zsidók szimpátiájának megnyerésére. Sejthető volt továbbá, hogy a Török Birodalom, Európa “beteg embere” területei a harcok befejezését követően fel lesznek osztva. A briteket -természetesen- érdekelte az akkori Palesztina. Úgy gondolták, hogy az európaisodott zsidókra támaszkodva építik ki jelenlétüket a Közel-Keleten. Lord Balfour is ebben a szellemben írta meg levelét.

A háborút követően, 1921-ben Winston Churchill, akkori gyarmatügyi miniszter, az úgynevezett Mandátum Törvény előkészítése során állt elő azzal a javaslattal, hogy a területet két részre kell osztani. A Jordán folyótól keletre létrehozta a Transzjordán Királyságot, Abdullah király vezetésével (a mandátumi területek 77 százalékán). A maradékból alakították ki a mandátumi területet. Ezt a döntést sokan vitatták, mind arab, mind zsidó oldalról.

Gilbert, aki Winston Chrurchill hivatalos életrajzát is készíti, egy újabb dokumentumot tárt hallgatósága elő. Ez némileg más fényben tünteti fel a brit államférfi döntését. Egy levélről van szó, amit Weizmann a későbbi izraeli államelnök írt, 1955-ben Churchillnek. Ebben így ír: “Meg akarom köszönni Önnek azt, amit 1921-ben tett, hogy lefektette a zsidó állam alapjait azzal, hogy elválasztotta Abdullah királyságát Palesztina többi részétől. E nélkül Izrael ma nem létezhetne.”

Mint kiderült Weizmann és a cionista vezetés átértékelte az 1921-es döntést. Az állam megalapítását követően, egy harminc éves politikai és katonai küzdelem után úgy látták, hogy a Jordántól nyugatra eső területeken nem jöhetett volna létre a zsidó nemzeti otthon, ha ott is az arabok uralkodnak.

A megemlékezés zárásaként a résztvevők elénekelték a Hatikvát (Remény – a régi cionista dal, jelenleg Izrael államának himnusza), illetve minden vendég megkapta Gilbert “Churchill és a zsidók” című könyvének dedikált példányát. Ez az esemény az első volt a megemlékezések sorozatában.

támogatás