1994 a messiás éve?

Jézus születése hét évvel a Dionysos Exiguus által kiszámított szimbolikus évszám előtt volt – legalábbis Kepler számításai óta többször is ezt az évszámot erősítették meg a csillagászok, akik az Evangéliumban említett Saturnus-Uranus csillagállás idejét veszik alapul. Külön érdekes, hogy e csillagállás utoljára i.e. 837-ben volt látható, ami- kor megkerült Jóás Királyfi, az elveszett utolsó Dávid-házi, illetve ez idő tájt halt meg Illés próféta utódja, Elizeus (Elisa – a nevében ugyan az a jod-sin-ájin, mint Jézuséban – „megmentettet” jelent), s ekkor szerepel a Bibliában először beszámoló valakinek a csodaszerű feltámadásáról is.

A „messiás” (felkent, Krisztosz) szintén ősi hagyomány.

A bibliai Dávid-fiakat, a négyszáz évig uralkodó Dávid-házat most nem sorolom föl, a királyok és a krónikák könyvei róluk szólnak, az előző nemzedékek Mózesnál és Ruthnál (meg a Bírák könyvében) megvannak, az utolsók Ezra és Nehemiás könyveiben szerepelnek a fogság után. Onnan csak szóbeli – és néha az V. századig a Talmudban leírt – hagyományra lehet támaszkodni, melyet persze gyakran írásba foglalnak.

I.e. 45. Josephus Flavius említi Theudást, „kettévált előtte a Jordán”.

I.sz. 40. Az idősebb Hillél („amit nem kívánsz magadnak, ne tedd felebarátodnak”) szerint Ezékiás király volt a messiás – noha ő, Hillél is Dávid fia. (De „ben david” azt is jelenti „a szeretett, a hozzátartozó”.)

III. század. 280-ban mondja Nachman rabbi: Ha az élők között lenne, olyan is lehetne, mint én. (Mert III. Gamliél veje volt, s az írás mondja (Jer.30,20): „Közülük származik fejedelme… közelembe engedem.”) Ráv pedig, a babilóniai talmudiskola feje – mert a Hillel-ház jeruzsálemi, Dávid testvérétől, Simeitől származtatja magát -, azt mondja: „Élvezd az élet örömeit, amíg megvan…”

4. század. 310-ben mondhatta rabbi Zeira: Három dolog jön váratlanul: a messiás, a talált tárgy és a skorpió.
5. század. 425: VI. Gamliel pátriárka fiúutód nélkül hal meg, s a bizánci császár nem nevez ki utódot, lezárul a jeruzsálemi Talmud, a tanulás – de a hagyományos talmudi szentírás értelmezés, részben dávidházi vezetéssel folytatódik Babilóniában (a mai Irak területén).

7. század. 613-ban a Spanyolországban uralkodó vízigótok kiűzik a zsidókat. 645-ben Egyiptomban egy messiáshívó mozgalom három keresztény templomot éget föl.
8. század. 711-ben betörnek Spanyolországba az arabok.

720-ban egy Szerene nevű messiásról tudunk a mai Spanyolországban.

750-ben Iszfahánban, a Krím-félszigetnél egy Abu Issza Obajja nevű szabó közli, hogy ő a messiás, Jézus és Mohamed pedig az ő prófétája. Juda Jugdanról maradt fenn hír Spanyolországban.

7. század. Jugdán és Abu Issza utódja a mai Spanyolhon területén egy Mushko nevű messiás, „felkent”, megmentett, szeretett… (E századból származik a Széfer Jecira különben, a héber betűk, számok misztikus megfeleltetéseivel.)
8. század. Babilóniában egy dávidházinak tartott család uralkodik az akadémián, 906-tól Hanánán b. Juda, akinek a fia a híres Serira gáon, aki a még híresebb – leírásokban ülés prófétához hasonlóan térde közé tett fejjel meditáló – Háj gáon.
9. század. 1000-ben a Krím félszigeten bukkan föl Menachem (a Vigasztaló, ezt jelenti neve.)

1038-ban a kalifa betiltja – Háj harmadik utódja alatt – a babilóniai talmudiskolát.

1040-1105-ben él Rási, akinek talmudi alapú Bibliamagyarázata ma is kötelező mindennapi olvasmány, s aki a II. századi – esetleg dávidházi – Szandelár rabbitól származtatja magát. Veje, fiai, unokái folytatják magyarázói hagyományát, ők a „toszafisták”.

7. század. 1100: Babilónia: Chadd nevű.

1117: Córdobában terjed a messiásról szóló hír.

1127: a marokkói Fezben Mose Al D’ari hirdeti „ama nap” eljöttét – sokan eladják mindenüket, ő meg a Szentföldre menekül.

1135-1204: Majmonidesz, Mose ben Majmun, aki megalkotja az azóta is kötelező hittételt a messiás mindennapi várásáról (ld. a napi bibliai eredetű imában), ellenzi az ilyen számításokat, de az ő tippje 1190.

1172-ben Jemenből érkezik híradás, de Majmonidesz nem fogadja el. A marokkói kapcsán írja: A Messiás hosszú ideig él majd, mielőtt meghal.

(Mellesleg ebből az időből maradt fenn a Bahír-könyv, amely újra rendszerezi a bibliai szavakra épülő tíz szféra – igazság, szeretet, szépség, stb. – elméletet arról, hogy az Örökkévaló mindenkor mindenben jelen van.)

XIII. század. 1293-ban halt meg rothenburgi Meir, az utolsó toszafista, Rási utóda.

Juda Ha-haszi (1141-1217) és unokája, Eleazar ben Kalonymos Wormsból más-más véleményen vannak: Juda tudja, ki korának messiása, de nem mondja meg, unokája szerint „nem helyes ilyesmiről beszélni”.

Nachmanidesz (megh. 1270) azt írja a királynak, Spanyolországban: ő is éppoly hús-vér király, mint te! (Aztán elmenekül a Szentföld felé.)

1215: eltérő ruhaviseletre kötelező lateráni zsinat.

1242: Talmud-égetés Párizsban.

1290: Ayllóni Sámuel (ebben az évben Angliából kiűzik a Léteztető Visszhangzóit).

A leghíresebb e században Abraham Abuláfia, aki szerint bizonyos betű-kombinációkon meditálva és lélegzőgyakorlatokat végezve bárki lehet „felkent”, „messiás”, de ő mindenképpen: el is megy a pápához, a rabbik feljelentik, de Abuláfia kiszabadul a börtönből, mert a pápa pont ekkor meghal.

4. század. 1306-ban többedszerre végleg kiűzik a franciaországi Visszhangzókat. (1305-ben jelenik meg az azóta is nagy hatású Zofiár költői írásmagyarázataival, a Bahírra, a Széfer Jecirára és persze a Talmudra és magára az írásra alapozva.)

1350: Negroponte-i Semárijáról hallani.

1393: Móse Botáréiról hallani.

Haszdaj Crescas Cisneros-ban hall egy „Felkentről”.

4. század. Izsák Abarbanel ekkor írja összefoglalását a messiásról – közbenjár a királynál, de 1492-ben mégis kiűzik a Visszhangzókat Spanyolhonból.

1490-ben hal meg a prágai Lőw rabbi dédapja, sírjában a felirat: „Dávid szikrája” ő.

1499: Aser Lemmlein Velencében.

4. század. 1522: Dávid Reubeni „megtalálja az elveszett tíz törzset”. (Ez a messiás eljövetelének előfeltétele: Ülés eljön és mindenkinek megmutatja a családfáját – ld. pl. mormonok.) Börtönben végzi.

1530: Slomo Molko a pápával a Szentföld visszafoglalásáról tárgyal, de a császár elfogatja és megégetik. Ő a példa- képe a Sulchán Áruch (a ma is használatos szabálygyűjtemény) szerzőjének, a Szafedben élő Joszef Kárónak (megh. 1570), aki maga is messiásnak tartotta magát. Csakúgy, mint ugyanitt apósa, Izsák Luria (1534-1572), akinek új szefira-elmélete máig befolyásolja a később hozzá visszanyúló ha- szidok imarendjét. Az itteni hitközség vezetője, Cordovero (megh. 1570) szintén messiásnak gondolta magát, kabbalista műve ma is népszerű olvasmány.

Luria tanítványa, Chajim Vitai is messiásnak képzelte magát: javasolja a j-h-v-h négy betűjének a bibliai szavakba váló beleszövését.

A messiás-téma nagy összefoglalója (Scholem szerint) Necach Jiszráel c. művében a prágai Maharal – Jehuda Liva ben Becacél rabbi (1512-1609) -, akitől, mint Dávid fiától, a mai haszid rebbék is származtatják magukat, csakúgy, mint a velük ellentétes, felvilágosult – kevésbé formahű – nézeteket valló múlt századi szépapám, a szegedi Lőw rabbi. A Maharal szerint lehet, hogy a messiás a korában gyakori kényszerkitérők, marránok egyike lesz.

4. század. Ezért aztán nem csalódik mindenki, amikor 1666-ban Sabbatáj Cvi (Pihenő Szarvas) a szultán parancsára elfogadja az iszlám hitet (nem vállalva a mártíriumot).

Az ő prófétája Abraham Michael Cardozo (1680), aki szerint „a Tan elévül, s megengedett lesz, ami tiltott volt”. (E nézet a IV. századi talmudi Joszef rabbinál is megjelenik – a Szentírásból azért következteti, mert a „kevert szövetet” semmire nem lehet használni, csak a halottak eltemetésére, tehát a feltámadáskor szabad lesz viselni…)

XVIII. század. Baruchja Russzó Sabbataj „utóda” (1700), s az ő utódának tartja magát a lengyel katolikusnak kitérő Jakob Frank – miközben 1726-ban Prágában és Amszterdamban jelenik meg messiásként Nechemija Hijja-Hajjún és 1720-ban Ausztria-Magyarországon Mordechai Mokia (Eisenstadtban).

1730: Jákob Keridóról szól a fáma.

1740: Mose Hájim Luzzatto gondolja magát messiásnak, könyve ma is erkölcstani alapú, de a korabeli rabbik elüldözik, a Szentföldre menekül, és pestisben meghal.

1680-1760 között él a Baál Sém Tov, a Maharal dédunokája, aki a vidámságra (89. zsolt. „egész nap örvendeznek”) alapítja új népszerűsítő mozgalmát.

XIX. század. Az ő tanítványának a veje Sneur Zálmán (1745-1812), aki a ma is élő „lubavicsi” haszidizmus alapítója, ahol a mindenkori Rebbe számít (potenciális) messiásnak – az eljövetel persze attól függ, milyenek a „nemzedék érdemei”, mennyire szeretetteljesek, jóságosak, adakozók, formai (látszólagosan „külsődleges”) parancsokat is betartók vagyunk…

Az asszimiláns, nem hívő visszhangzók közül sokan Theodor Herzlt tartják a kor messiásának.

XX. század. A lubavicsieken kívül sokféle mozgalom várja a jelenben is a messiást. Jeruzsálemben a Wall Street Journal 1992. jan. 2-i száma szerint a tavalyi évben 89 magát Jézusnak, messiásnak, Dávidnak, vagy Illés prófétának képzelő’ember került pszichiátriai osztályra a Hadassza kórházban – ez szerény évnek számit, évente inkább átlag 200 körül szokott lenni e furcsa skizoid betegség, a „Jeruzsálem-szindróma” áldozatainak száma.

Tulajdonképpen nincs mit csodálkozni azon, hogy olyan sokan magukra vették a szentírás-eredetű messiáspróféciát – hiszen a Léteztető Visszhangzói, az Örökkévaló hirdetői alapvetően minden tettüket valahogy „visszhangként” szeretnék megélni, hogy minél kevésbé „mozduljanak ki” a Biblia – Isten-felfedezők szövege – szövegkörnyezetéből. Minél több „külsőleges” emlékeztető jelet vesz magára az ember, annál „beljebb” kerül a „messiások” – az Egyisten „szerettei” – üzenetébe a visszhangzó.

A messiás eljövetele attól függ, hogy nemzedéke mennyire tartja be a bibliai szöveg visszhangzó előírásait. De a visszhangzók akkor tudják csak maradéktalanul betartani sokan a sokféle szabályt, ha nem akadályozzák őket az érteden és ellenségeskedő környező nem-visszhangzói. Erre mondja a Maharal, hogy Ábrahám nagy hibát követett el, amikor legyőzve a Lótot elrabló öt királyt, nem térítette meg a pogányokat az Egyisten visszhangzására – a népek tudatlansága miatt került aztán sor az egyiptomi („szorongásföldi”) rabszolgaságra. Ez is folyton ismétlődik.

Na mindegy. Akit érdekel, maga is rájöhet minderre, akit meg nem érdekel, csak ideges és ellenséges lesz, ha ilyesmiről hall. Az ő baja.

’94-ben meglátjuk.