1949: Az első cionista per

A kommunista diktatúra kiteljesedésének, a koncepciós perek kezdeti évének elején, 1949 feb­ruárjában Szirmai István, a Magyar Dolgozók Pártja Országos Szervező Bizottságának titkára, a cionista szerve­zetekkel hivatalból kapcsolatokat tartó kommunista vezető, akinek neve emiatt gyakran szerepelt a cionistákról készített államvédelmi jelentésekben (1953-ban le is tartóztatták, hogy egy újabb cionista per vádlottja legyen) így írt pártja titkárságához:

„A Zsidó Hitközség elnöke javaslatomra tanácskozott a ma­gyar cionista mozgalom vezetőjével és tanácsolta nekik emigrációs propagandájuk megszüntetését, a cionista szervezetek önkritikus feloszlatását. Ezzel egyidejűleg megjelent az Új Élet című zsidó hetilapban egy, az emigrációval szemben kiálló cikk. A cionisták harcosan reagálnak, kijelentik, hogy csak kormányintézkedésre hajlandók megszüntetni tevékenységüket és feloszlatni szerve­zeteiket. Folyó hó 13-ára összehívták a Cionista Szövetség kong­resszusát, ahol élesen szembe akarnak fordulni a kormánynak emigrációt beszüntető intézkedéseivel. Az Új Életben megjelent anticionista cikk miatt országosan tiltakozást szerveznek…

Javaslom:

A Cionista Szövetség február 13-ára kitűzött kong­resszusát rendészeti úton tiltsuk be.

1. A cionista pártok és ifjúsági szervezetek helyiségeit, klubhelyiségeket – kivéve a Magyar Cionista Szövetség Központi Irodáját, de beleértve a Palesztina Hivatal néven működő cionista emigrációs iroda helyiségeit is – rövid úton hatóságaink vegyék igénybe.
2. A palesztinai ügynökök tartózkodási engedélyét szakít­suk meg, és hatóságaink utasítsák őket ki.
3. Javaslom továbbá, hogy a Titkárság március 1-jében határozza meg a Magyar Cionista Szövetség hivatalos feloszlatását.”

„Ebben az országban a cionistákat sem tűrik…”

Szirmai István 1949 februárjában még csak a cionista szervezetek ellen javasol intézkedéseket, néhány hónappal később az AVO már a mozgalom vezetőit fogja le, hogy előkészítse bíróság elé állításukat, az első olyan pert, amely­nek vádlottjait nem 1945 előtti rendőrspicliséggel, nyilas, jobboldali tevékenységgel rágalmazzák.

Elsőként dr. Dénes Béla orvost, hírlapírót, az 1945 után önálló politikai pártként bejegyzett Szociáldemokrata Cio­nisták Pártja (Ichud Mapai) elnökét fogják le. 1957-ben, Izraelben megírt Ávós világ Magyarországon című em­lékezése az egyik leghűségesebb és legdöbbenetesebb dokumentuma a törvénytelenségeknek. Ebből idézünk egy rövid részt:

1949. május 12-én, este beállított az ÁVO… A csoport vezetője mindenekelőtt örömének adott kifejezést, hogy végre sor került a cionistákra is. Eléggé sokáig tűrték ezeknek a kémeknek, árulóknak akcióit, akik elbolondították a zsidó fiatalságot, mondta. Most majd legalább meglátjuk, hogy ebben az országban nemcsak a Mindszentyéket nem tűrik, de a cionistákat sem. Mert a cionisták legalább olyan veszélye­sek, hiszen őket a nemzetközi zsidóság támogatja…

…Az ÁVO-n mindjárt megkísérelték elvenni botjaimat. Miután azonban meggyőződtek arról, hogy botok nélkül nem vagyok járóképes, visszaadták. A nyomozó alaposan kikérdezett betegségemről, mikor kaptam a gyermekbénulást, meddig bírom az állást. Megérdeklődte egyéb bajaimat is, s így elmondtam, hogy napi száz egység inzulinon élek. Reggel, evés előtt meg kell kapnom az első injekciót. Barátságosan megnyugtatott, hogy így lesz, de egyelőre nem érünk rá reggelizni, majd később, a vallomás után.

Enni azonban később sem kaptam és inni sem, hiába hivatkoztam egyre-másra cukorbajomra. Csütörtöktől vasár­nap délig, míg a nyomozás első etapja tartott, egyetlen falat ételt, egyetlen korty vizet sem kaptam, és egyetlen percre sem aludhattam!… Csakhamar kiderült, hogy barátságos érdek­lődése gyermekbénulásommal kapcsolatban milyen célt szol­gált. Pontosan tudni akarta, hogy mennyit tudok állni, menni. Aztán fölszólított, hogy álljak föl, nyújtsam ki a tenyerem. Ebbe aztán beleejtett egy kis ceruzát, s beszólította az őrt. Fülébe súgott, majd kiment. Percek múlva folyni kezdett rólam a víz, tenyeremet lejjebb eresztettem, s megmondtam az őrnek, legyen emberséges, látja, hogy bottal járok. Egy szót sem szólt, de a puskatussal úgy a lábfejemre csapott, hogy azt hittem, eltörik a csontom. Pillanatok múlva megint csak lesújtott. S ez egészen addig tartott, míg a nyomozó vissza nem tért. Nevetve kérdezte, hogy mit szólok módszereikhez…

Múltak az órák és a napok. Már tudtam, hogy mire megy ki a nyomozás. A kisebbik vád a cionista ifjúság illegális határ átlépésének megszervezése és elősegítése volt. A fő vád: kémkedés Izrael javára.

A nyomozati jelentés

Tárgy: A Magyar Cionista Szövetség ifjúsági mozgalmainak em­bercsempészése. Jelentés.

Budapest, 1949. május 26.

A Magyar Cionista Szövetség feloszlása után egyes vezetői megbeszélést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a szövetséghez tartozó ifjúsági csoportokat kiszöktetik az országból. Hónapokon keresztül tömegesen és szervezetten csempésztek át a határon nyugat felé a mozgalomhoz tartozó személyeket, különösen fiatalkorúakat.

A nyomozás során őrizetbe vettük az alábbi személyeket:

dr. Dénes Béla 45 éves, budapesti újságíró,

dr. Kertész Sándor 50 éves, budapesti ügyvéd,

Fleischmann László 21 éves, budapesti tisztviselő,

Frankfurter Miklós 27 éves, budapesti tisztviselő,

dr. Schwartz Béla 44 éves, budapesti ügyvéd,

Fränkl Jenő 52 éves, textilüzem-tulajdonos,

Felkai Aladár 51 éves, budapesti kereskedő,

Féld Menyhért 28 éves, budapesti péksegéd,

Weiss Magdolna 19 éves, budapesti tisztviselő,

Dienes Sándor 26 éves, román állampolgárságú, kalapos­segéd.

A kihallgatások során megállapítást nyert, hogy a Cionista Szövetség feloszlatása után a szövetséghez tartozó pártfrakciók vezetői megbeszélést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a szövetséghez tartozó ifjúsági csoportokat ki kell szöktetni az országból, hogy azok Palesztinába juthassanak. A határozat végrehajtására az egyes frakciók vezetői közül felelősöket jelöl­tek ki

A határozat végrehajtásaként megkezdték az ifjúsági csoportok összeállítását. Az illegális csoport megszervezését és a határon való átjuttatást palesztinai kiküldöttek végezték, akik részben illegáli­san tartózkodtak Magyarországon, részben pedig a csoportokkal együtt már elhagyták az országot. Fenti 8 személyt az 1948. évi XLVIII. te. 48. §-ába ütköző bűntettek elkövetése miatt átadtuk a budapesti Államügyészségnek. (Cselekményük 5 évig terjedhető fegyházzal büntethető.)

*

Dénesnek és társainak nagy szerencséjére a kirakatperek rendezői még gyakorlatlanok voltak, így, hogy Rajkákra fordíthassák idejüket, a cionistákat csak néhány hétig hallgat­ták ki és állították bíróság elé, a bíróságnak pedig még módja volt az önálló ítélkezésre. Bár a vádlottak valóban illegálisan juttattak ki csoportokat az országból, a legsúlyosabban elítélt Dénes és Kertész 3-3 évet kapott, és több felmentés is történt. A teljességhez tartozik, hogy Dénes büntetése letöltése után sem szabadult, hanem internálták, és csak 1954 februárjában értek véget megpróbáltatásai. 1959-ben hunyt el Izraelben.