145 éve született Arthur Schnitzler

2007. május 13. Száznegyvenöt éve, 1862. május 15-én született Bécsben Arthur Schnitzler osztrák író, drámaíró és gégespecialista, a lélektani naturalizmus irányzatának egyik legjelentősebb alakja.

	Arthur Schnitzler

Apai ősei nagykanizsai zsidó asztalosok voltak, a később Bécsbe költözött család felvett neve (Schnitzler – faragó) is e mesterségre utalt. Az író apja a bécsi egyetem orvosprofesszora, híres gégespecialista volt. A család élénk társasági életet élt, szoros kapcsolatot tartott fenn a bécsi művészi körökkel s igen nagy hangsúlyt fektettek fiuk nevelésére. Kamaszként inkább a művészetek vonzották, elsősorban verseket írt, emellett egészen kiválóan zongorázott is. Ennek ellenére 1879-ben a bécsi egyetem orvoskarára iratkozott be, s 1885-ben le is diplomázott. Ezt követően praktizált, előbb alorvosként, majd 1889-1893 között apja mellett a Poliklinikán, s közben körzeti orvosként is dolgozott. Mint tartalékos katonatiszt egy időben a császári és királyi hadseregben orvos főtisztként is tevékenykedett, ám Guszti hadnagy című novellájának megjelenése után egy becsületbíróság megfosztotta rangjától, mivel írásával úgymond ártott a hadsereg tekintélyének.

Az 1880-as évek közepén Schnitzler általános orvosi tevékenysége mellett idegorvosi tanulmányokat is folytatott, kedves ismerőse, Sigmund Freud hatására. Később mégis inkább gégespecialistává képezte magát, a neurózisok, az emberi lélek rejtelmeinek tanulmányozását pedig íróként hasznosította. Ebben az időben szakfolyóiratokban publikált, s ezzel párhuzamosan a Fiatal Bécs elnevezésű költői-művészi csoportosulás tagjaként sorra jelentek meg novellái, regényei és drámái. A bécsi szalonok kedvelt figurája volt műveltségével és megnyerő modorával, írásai mégis rendre botrányokat okoztak. A támadásokra egy alkalommal meglehetősen ingerülten kijelentette: “Az életről és a halálról írok. Milyen egyéb témám lehetne még?” A botrány oka azonban az volt, hogy Schnitzler szinte minden művében az életnek egy meglehetősen szemérmesen takargatott szeletéről, a szerelemről, a szexualitásról, az embert mozgató biológiai ösztönökről és lelki folyamatokról olvashatunk. Freud úgy vélekedett róla, hogy amit ő a tudomány eszközeivel felderített, azt Schnitzler a művészet eszközeivel tudta az olvasók és a nézők élményévé tenni.

Prózai művei mellett (Elza kisasszony, Berta asszony, Guszti hadnagy, Teréz – egy asszony története, Casanova hazatérése, Beata asszony meg a fia) életművének jelentős részét képezik színdarabjai, amelyek közül a leginkább ismert az Anatol és a Körtánc. Ez utóbbin felháborodott a bécsi közönség, holott Schnitzler a maga eszközeivel a játékká silányított szexualitás ábrázolásával egy lassan felbomló társadalom vívódásait óhajtotta érzékeltetni. A Körtáncból 1950-ben film is készült Max Ophüls rendezésében, 1989-ben pedig Kornis Mihály készítette el egyfajta parafrázisát Körmagyar címmel.

Nem kerülte el a megfilmesítést Schnitzler egyik leghíresebb elbeszélése, az Álomnovella sem, amelyből a világhírű rendező, Stanley Kubrick készítette el utolsó filmjét Tágra zárt szemek címmel, az (akkor még) hollywoodi álompár, Tom Cruise és Nicole Kidman főszereplésével.

A szerelmi játszmák felderítése és színre vitele mellett Schnitzler más tematikával is megpróbálkozott, történelmi kérdéseket feszeget a nagy francia forradalom idején játszódó A Zöld Kakadu, az emberi tolerancia, a humanizmus jelentőségéről szól A Bernhardi-ügy, amelynek címszereplőjét édesapjáról mintázta.

1930-ban az író lánya öngyilkosságot követett el, s ezt a tragédiát nem tudta kiheverni. Egészségi állapota rohamosan romlott, s 1931. október 21-én bécsi otthonában agyvérzés következtében meghalt.

(Forrás: MTI-Panoráma – Sarudi Ágnes)