„Egyetlen fasiszta hang nem hallatszott…”

Aki megkérdőjelezi 1956-ot, az alkotmányt kérdőjelezi meg

Forrás: Reggel

200.október 21. / Éber Sándor Börtönből szabaduló nyilaskeresztesek, zsidókra vadászó géppisztolyosok, 1956 nem volt forradalom – ezeket mondta nemrég Havas Zsófia szocialista parlamenti képviselő, komoly indulatokat keltve. A történészek szerint az elszigetelt jelenségek ellenére a forradalom tiszta volt.

	A ledöntött Sztálin-szobor

1956 október 26-án Miskolcon a rendőrség előtt gyülekező tömeg arról akart meggyőződni, hogy vannak-e az épületben politikai foglyok. A rendőrök és az ávósok pánikba estek, és figyelmeztetés nélkül a tömegbe lőttek és kézigránátot dobtak rájuk. A felháborodott tömeg több embert csáklyával, bányászlámpával, dorongokkal agyonvert. Egy zsidónak vélt férfit, Freimann Lajos pesti gombügynököt, aki próbálta megfékezni az indulatokat a megrongált szovjet világháborús emlékműhöz hurcolták, és egy ávéhás ezredes, a szintén zsidó Gáti Gyula mellé akasztották. Hajdúnánáson valaki a csőcselékből kiadta a jelszót a zsidóverésre, majd a zsidóutcában súlyosan bántalmazták a vallási közösség vezetőit. A nemzetőrség rendet teremtett, és a testületből kizárták a pogromokban résztvevőket. Néhány zsidót viszont arra szólítottak fel, hogy hagyják el a települést, de ezt azzal indokolták, hogy ezt védelmükben tették.
Ezek a példák a lapunk által megszólított történészek szerint semmi esetre sem jellemzőek a forradalomra. Sőt, az ilyen kivételek csak erősítik a szabályt: a forradalom fősodra tiszta volt.

„Azt, hogy valaki 1956-ban az adott pillanatban, milyen hülyeséget mondott, az nem jellemezheti az akkori gondolkodást és korszakot, sem a forradalmat” – mondta M. Kiss Sándor történész. Angyal István, vagy Gáli József például zsidó forradalmárok voltak, és nincs arra adat, hogy származásuk miatt megszólták volna őket. A nyilasoknak 1944-ben még a megszállt Magyarországon sem volt tömegbázisa, csak egy kivételes történelmi szituációban kerülhettek hatalomra. „Aki azt mondja, hogy markáns szerepe volt a nyilasoknak 1956-ban az elferdíti a tényeket” – jelentette ki Szerencsés Károly, az ELTE docense. Az esetleg kiszabaduló nyilasok inkább elmenekültek az országból, nehogy visszakerüljenek a börtönökbe. „Az, hogy melyik városban kiket engedtek ki a börtönből, politikai foglyokat, köztörvényeseket, nem központilag döntötték el. Mivel összeomlott a pártállam, az események spontán alakultak” – hangoztatta Eörsi László, az 1956-os Intézet munkatársa. Egy oroszlányi bányában például, ahol rabokat dolgoztattak, a tömeg ledöntötte a kerítést, így mindenki megpattant.
M. Kiss Sándor szerint Falábú Jancsit, alias Mesz Jánost, a Corvin-köziek tüzérparancsnokát sem lehet köztörvényes bűnözőnek titulálni csak azért, mert börtönből szabadult. A Rákosi-rendszerben ugyanis a feketvágásért, vagy a zsizsikes magért is éveket lehetett kapni. Falábú Jancsit Mező Imrének, a köztársaság téri székház védőjének meggyilkolásával is gyanúsították. M. Kiss szerint Mező Imréék lelövését nem lehet egyértelműen az ő számlájára írni, mivel Mező kórlapja azt bizonyítja, hogy hátulról lőtték le. Tény, hogy november 4. után történtek lopások, fosztogatások is. Ezt azzal indokolták, hogy inkább ők vigyék el a holmikat, mint a ruszkik. A Divatcsarnokon egy belövés miatt például jókora bejárat keletkezett, s az emberek elhurcolták az árucikekket. Előfordult az is, hogy a Nemzetőrségbe jelentkezők is fosztogattak, mint például a Rákosi-, vagy a Gerő-villát, többségében azonban sikerrel védték a tulajdont. De ez nem volt jellemző. A Nemzetőrség feladata volt az is, hogy az elfogott ÁVH-sokat megvédjék a népharagtól. „A Széna-téren mintegy 150 foglyot őriztek, mint például Marosán Györgyöt, s nekik a hajuk szála sem görbült meg” – hangoztatta Eörsi László. „A Köztársaság téri, csepeli, vagy pesterzsébeti lincselések ellenére a forradalom tiszta volt, nem lehet abszolutizálni a kivételes eseteket, el kell határolódni ezektől az eseményektől” – mondta a történész.

M. Kiss Sándor azt hangsúlyozta, hogy október 23-án mosolygó emberek fegyverek nélkül vonultak fel a terrortól való szabadulásért. A karhatalom lőtt rájuk, s kényszerítette a tömeget a védekezésre, s nem lehet megkérdőjelezni a forradalmárok ellenállási jogát. „A forradalomhoz indulat kell, különben nem tör ki, s ilyenkor fölborul az úgynevezett törvényes rend” – hangsúlyozta Szerencsés Károly. – Amikor egy folyó árad, felül van a mocsok, de a folyó mélysége szabja meg az áradatot” – mondta a történész. Az ELTE docense szerint 1956 nem volt zsidópogrom, és nem is arról szólt, hogy a nyilas, vagy a Horthy-rendszert akarták volna visszaállítani, hanem a demokratikus Magyarországot megteremteni. Füst Milán szavaival élve: „egyetlen önző, vagy fasiszta hang nem hallatszott”. „Milyen szándék kérdőjelezi ezt meg?” – kérdezi Szerencsés Károly.

	Havas Szófia

A történészek értetlenül állnak Havas Szófia legutóbbi kijelentései előtt. Szerencsés Károly arra emlékeztetett, hogy az első törvény, amit elfogadott a magyar parlament 1990-ben, az volt, hogy forradalomnak minősítették 1956-ot. „Aki ezt megkérdőjelezi, az alkotmányt kérdőjelezi meg. A Kádár-rendszerben az ávósok megölése volt a címlapon, és ezek a propagandaanyagok, vagy a személyes családi élmények ma is hathatnak. Havas Szófia véleménye 1956-ról ezek alapján torz, de 1990 után egy rendszerváltó demokratikus pártban nem lehet ilyen vélekedésnek helye” – mondta az ELTE docense. Eörsi László szerint Havas Szófia nyilatkozata magánemberként még megérthető lenne, de politikusként nagyobb megalapozottsággal kellene nyilatkoznia. M. Kiss Sándor pedig úgy fogalmaz: nagyon szerencsétlen, hogy az október 23-i ünnep előtt ilyen kijelentések hangzottak el, amikor 1956-ot attrocitások nélkül kellene ünnepelni.

Horn Gyula testvérét valószínűleg halálra gázolták
M. Kiss Sándor történész szerint Havas Szófia egy olyan történet alapján hangoztatja kijelentéseit, amelyek nincsenek alátámasztva. Édesapjának halálának idején, december 12-én ugyanis már nem volt lehetőség arra, hogy felfegyverzett forradalmárok teherautóval mászkáljanak, főként nem az Ajtósi-Dürer sori szovjet főhadiszállás közelében. „Történelmi nonszensz, hogy az ő édesapját nyilasok ölték volna meg” – hangoztatta a történész. Korábban Germuska Pál, az 1956-os intézet titkára úgy nyilatkozott lapunknak a fél szemére vak Horn Géza haláláról, hogy valószínűleg közlekedési baleset áldozata lett, holttestének megcsonkítására pedig nincsenek adatok. Germuska szerint Horn Gyula már novemberben csatlakozott a karhatalmi szervekhez, pedig a „pufajkásokhoz” való kerülését testvére halálával indokolta.