„Ezt cseszegesse, ne minket!” – gój parádé és szoci piknik

„Imi blues” is kapott MSZP-s sms-t

Forrás: Hírszerző

2008. április 29. / Kiss Ádám A Hírszerző tudósítója közép-európai Hunter S. Thompson-utánérzésként fekete bőrdzseki-halálfejes póló szerelésbe bújva, egy “gójmotor” nyergéből követte végig a Gój Motorosok Egyesületének felvonulását a Népszava szerkesztőségéhez.

Náciveszély nem volt, csak némi Trianon-logós hazaszeretet, bőrdzseki-napszemüveg, a gój szó mentegetése, “ki a magyar”-ozás, egy álló farkú gumibaba, némi “gyurcsánytakarodj” és integető óvodások.

Az elmúlt hetek újabb média-gumicsontját tálaló Andrassew Iván versus gój motorosok összecsapás során már elégszer leírtuk az előzményeket. Andrassew beszólt a gójoknak, akik ezért úgy határoztak, hogy a Népszava szerkesztősége elé vonulással “vesznek elégtételt” az őket ért állítólagos sérelmekért.

A felvonulásra válaszul újabb antifasiszta ellentüntetés szerveződött. A megmozdulásra a szocialisták és szimpatizánsaik mozgósítottak, az MSZP aláírású “legyél ott és küldd tovább” típusú kör-sms-t többek között maga Mészáros “Imi blues” Imre, a Gój motorosok vezetője is megkapta.

Az ellentüntetésből azonban ezúttal több, a Hollán Ernő utcában megjelenő, de nem gyurcsányista társaság is kimaradt, mivel szerintük Andrassew hibázott, mikor lebuzizta a gójokat, másrészt ezúttal nem érzékeltek náciveszélyt.

Motoros összetartás

Reggel kilenckor a Hősök terén tartott motoros gyülekezőn magunk sem érzékeltünk különösebb náciveszélyt. Bár nem vagyunk motorosok, de “belülről nézve” a Gój motorosok sem tűnnek másnak a klasszikus motoros sztereotípiákhoz képest. Bömbölő motorok, macsóság, bőrcucc, katonai jelvények, bajtársiasság, hazaszeretet, egy kis vonulós-fegyelmes katonásdi.

Persze a nevük továbbra is azt jelenti, hogy büszkén nem zsidók, vagy legalábbis keresztény magyarok, miközben egymásnak is azt magyarázták többször is az esemény alatt, hogy szerintük a “gójozás” miért nem zsidózás.

Huszonöt-harminc motoros gyülekezett össze a felvonulásra a Hősök terén. A Gójok csak egy részét alkották a felvonulóknak, a többiek más motoros szervezetek képviseletében érkeztek, szolidaritásból. “Imi blues” szerint ez a motorosok becsületbeli ügye, nem erődemonstráció, és nem kormányellenes tüntetés. Ezért nem hívtak se gárdát, se senki mást, és a szimpatizáló árpádsávosokat is elkülönítették maguktól.

Szimpatizánsaik páran voltak a Népszava szerkesztőségénél, meg a Hősök terén is a felvonulás végeztével. “Imi blues” és a motorosok afféle Gyurcsány-pukkasztó vagány népi hősök az emberek egy részének a szemében. Többen jöttek gratulálni, volt, aki jelentkezni szeretett volna motorosnak, turisták fotózkodtak az idősödő fejkendős-napszemüveges macsókkal. A városban körbemotorozva pedig sokan dudáltak, vagy integettek a motorosoknak, közöttük egy egész óvodás csoport.

A Népszavához felvonuló menet ajándékot is vitt a lap publicistájának. Egy szexshopban kapható felfújható férfibabát dedikáltak Andrassewnek válaszul a “buzizásra”. “Ezt cseszegesse, ne minket” – mondta az egyik motoros. A motorra kötött bábút végül átadni mégsem sikerült, mivel a Népszava előtt a kordonnal súlyosbított rendőri biztosítás nem engedte átadni a “gójok” ajándékát.

A szerkesztőség előtt néhány száz ember gyűlhetett össze, köztük Gyurcsány, Lendvai Ildikó, Gusztos Péter. Hogy pontosan mi történt ott, nem tudni. Cigányzene hallatszott, néhányan Népszavát lobogtattak. “Motorosként” a kettős kordon túloldalán, a kamerák kereszttüzében ácsorogtunk mintegy fél órát. “Imi blues” interjúkat adott, igazgatta az embereket, és csili-vili BMW-motorjának hangszóróiból március 15-i rádióműsorok repertoárjába való számokat játszott.

Magyarok a magyarok ellen

A bőrdzsekis tagság eközben egymással diskurált, vagy megjegyzéseket tett a túloldaliakra. A legtöbben arról beszéltek, hogy kikérik maguknak a nácizást-fasisztázást, és hogy ők is antifasiszták, mert a fasisztákat ők sem szeretik, és hogy igazából ők az “igazi” magyarok, nem a túloldalon ácsorgó, Népszavát és magyar zászlót lobogtatók.

A motorosok az ajándékozáson, a zenén, meg a demonstratív jelenléten kívül mást nem terveztek, így a rendezvény nem tartott túl sokáig. Ha már eljöttek, “becsületbeli ügyük” mellé néhány Gyurcsány-ellenes poént azért elsütöttek, többek között a Gyurcsány mix II. című poszt-őszödi remekművet, melynek záró taktusai után mindenki motorra ült, és visszamotorozott a Hősök terére.

Ezúttal a belvároson ment végig a rendőrök által kísért menet kisebb forgalomakasztással, kettes sorban, figurázás nélkül, ahogy arra a legelején “Imi blues” utasította a motorosokat. A Hősök terén megtartott értékelő szerint az antifasiszták ezúttal lebőgtek, mivel fölöslegesen vonultak fel.

“Imi blues” szerint elég szomorú, hogy csak ennyien voltak, mert ha tényleg támadnak a fasiszták, akkor helyettük is nekik kell majd megvédeni az országot.