„A Fidesznek nincs zsidópolitikája”

Interjú Fónagy Jánossal

2007. december / Szegő Péter A fővárosi Fidesz-szervezet nyáron megválasztott elnöke szerint Gyurcsány Ferenc kampánybeszédet tartott Auschwitzban. Az Orbán-kormány egykori közlekedési és vízügyi minisztere, aki az Osztrák Megbékélési Alapban és a Mazsöknél is évekig képviselte a magyar kormányt, a Jászai Mari téri „Fehér Ház”-ban válaszolt munkatársunk kérdéseire.

 

	Fónagy János

– Milyen megválasztásának a visszhangja a pártban, illetve a párton kívül?

– Elnökké választásom visszhangjáról elsősorban nem engem kell kérdezni. Nagyon jólesett, hogy az 52 fős Országos Választmány titkos szavazáson ötven igen szavazattal és egy tartózkodással választott meg. Mint piacra és áruházba gyakran járó, szívesen bevásárló ember, sokakkal találkozom. Életkorra és – amennyire tudom – pártállásra és felekezetre való tekintet nélkül gratuláltak emberek.

– Mit gondol, minek köszönheti a bizalmat?

– Talán annak, hogy – többek szerint –, a különböző véleményeket közös nevezőre tudom hozni, toleráns és együttműködő vagyok.

– Tekintve, hogy a jövő elkezdődött, milyen tervei vannak budapesti Fidesz-elnökként?

– A Fidesznek korábban nem volt fővárosi arca. Meg kellett találnunk azokat a dolgokat, amiket a fővárosi Fidesz a nagypolitikában képviselhet. Ilyen ügy lehet, hogy a Dunát adjuk vissza az embereknek, persze ez nem egy egyciklusos program lenne. Tíz éve nem látok embert a rakodópart lépcsőjén ülni, pedig az ország egyik legszebb helye. A gépkocsiforgalom miatt szinte lehetetlen oda gyalog kijutni. Jó lenne, ha húsz év múlva legalább az egyik part a gyalogosoké lenne, persze a közlekedést is meg kell oldani. Londonban harminc éve alig volt olyan hely, ahol le lehetett volna menni a Temze-partra. Harmincévi munkával a korábban teljesen beépített Temze-partot átadták az embereknek: lehet sétálni, játszani, enni-inni. A budapesti Duna-part rendezése nem önkormányzati feladat, mert a Fővárosi Önkormányzat egyedül ehhez kevés, de nem is csak országos program, mert kifejezetten a fővárosi Duna-part átalakításáról lenne szó. Másik ilyen ötlet a kis üzletek – zöldséges, látszerész, stb. – szervezett támogatásával javítani Budapest belső kerületeinek szolgáltatási színvonalát. Ma háromból egy vagy két belterületi üzlet zárva van. Bécsben a bezárt üzletek kezdenek ismét kinyitni. Hosszútávon ez a támogatás megtérül, mert jelentős turizmusélénkítő hatása van.

– Van-e a Fidesznek zsidópolitikája és hogyan viszonyul Izraelhez?

– Nevesített zsidópolitikája nincs, de a pártnak a zsidósághoz való hozzáállását mindig nagyon fontos dolognak tartottam. 2005 júniusában Orbán Viktornak volt egy nagyon jól sikerült izraeli útja. Számos közéleti szereplővel, a volt miniszterelnökkel, Netanjahuval, Magyarországról kivándorolt emberekkel találkozott találkozott, a Kneszetben pedig olyan tapsot kapott, mint a magyar parlamentben ritkán. A Fidesz politikusai láthatták, hogy az Izrael létét jelentő nemzeti öntudat – párosulva az emberi erővel – mire képes. A zsidóságról alkotott sztereotípiákban meglévő öreg, szerencsétlen, megfélemlített, állandóan menekülésre kész emberek helyett egy életerős, magabiztos, határozott társadalommal találkoztak.

– A mai kormányzati Izrael-politika és a Fidesz Izrael-politikája közt van lényeges különbség?

– Nincs.

– A Fideszt gyakran kritizálják, hogy nincs közte és az antiszemitizmustól sem idegenkedő radikális nacionalizmus között éles határvonal. Példának hozzák föl, hogy a tavaly novemberi Fidesz-kongresszuson megjelent az Árpád-sávos zászló. A Fidesz együttműködik antiszemita politikai erőkkel?

– Határozottan nem. Az említett kongresszuson volt másfél-kétezer ember. Közülük egy, amikor föl lehetett szólalni, előkapott egy Árpád-sávos zászlót, amit körülbelül negyven másodpercig lehetett látni. Aztán a sajtó egy része ezzel volt tele. A Fidesz demokratikus párt, az megy ki a mikrofonhoz, aki akar, azt mond, amit akar. Ha csacsiságot, hát csacsiságot. Abban a pillanatban, amikor előkerült a zászló, borítékolni lehetett, hogy erről fog szólni a nóta. Az Árpád-sávos zászló a maga módján és a maga helyén senkit nem kell, hogy zavarjon. Hangsúlyozom: a maga módján és a maga helyén. Viszont történelmünkből tudott, hogy egy szélsőséges, embertelen csoport a zászlót kisajátította magának. Az Árpád-sávos zászlót lobogtatók túlnyomó többsége nem nyilas gazember, hanem az elnyomorodása miatt tehetetlen tömeg része. Nem számolnak azzal, hogy él Magyarországon száz-százhúszezer ember, akinek ehhez tragikus emlékei kapcsolódnak, és akiben a zászló félelmet vagy szorongást kelt. Aki egyszer fuldoklott a medencében, az később fél a medencének még a közelébe is menni. Bennem is félelmet kelt. Más kérdés, hogy egy gazdaságilag ellehetetlenült, gyönge hatalom ebbe az irányba szeretne kitörni: rendkívül cinikus és gonosz módon hirdeti, hogy ez egy retrográd, nyilas, antiszemita tömeg, ezzel eltereli a figyelmet a saját dolgairól. Például gusztustalan, hogy a miniszterelnök elmegy Auschwitzba és ott patetikus beszédet tart, holott neki Auschwitzhoz semmi köze sincs. Az helyénvaló, hogy elmegy Auschwitzba, de gyomorforgató dolog Auschwitzot politikai kampánybeszéd elmondására fölhasználni.

– Gyurcsány Ferenc annak az államnak a miniszterelnöke, amely 437 ezer embert küldött Auschwitzba. Ennek fényében is fölháborító az ő ottani beszéde?

– Sem korábban, sem azóta nem volt Auschwitzban. Kilógott a propagandisztikus lóláb. Nézze meg az ott készült filmet. Minket kivágtak, miközben a kormánykoalíció embereit hosszan mutatták. Mellékesnek tűnő, de jellemző példa, hogy ennek a filmnek a Madách Színházban volt bemutatóján a műsorvezetői feladatokat ellátó Gálvölgyi János egyenként köszöntötte a megjelent MSZP-s és SZDSZ-es képviselőket, s az ugyancsak ottvolt számos ellenzéki közszereplőről, közte Martonyi Jánosról, Pokorni Zoltánról, Deutsch Tamásról tudomást sem vett. Ez is visszatetsző, nem csak az Árpád-sávos zászló használata.

– Ahhoz mit szól, hogy frakciótársa, Wittner Mária együtt koszorúzott a Jobbikkal?

– Abból, hogy egy, az életet nagyon megszenvedő ember mikor milyen cselekedetet tart helyesnek, nem kell messzemenő következtéseket levonni…

– Fideszes országgyűlési képviselő…

– Egy a száznegyvenből. Százharminckilenc pedig nem koszorúzott együtt a Jobbikkal.

– Mit szólt Feldmájer Péter március eleji nyilatkozatához, melyben a Mazsihisz elnöke azt javasolta a zsidóknak, hogy 15-én maradjanak otthon vagy menjenek külföldre?

– Nem tartottam jó nyilatkozatnak, de sokkal kevésbé háborított föl, mint a kormány idevonatkozó, már említett propagandája. Feldmájer Péteré egy spontán nyilatkozat volt, néha mindenki beszél szamárságokat, biztos én is.

– Kérem, mutassa be saját magát, mint zsidót!

– Egy sok ezer éves kultúrának vagyok kései, az ismereteket tekintve elég méltatlan tagja. A szüleim nem voltak vallásosak, de engem körülmetéltettek. 1942-ben, Erzsébetvárosban születtem, majd a Pozsonyi út 38-ban, a Dunapark-házban laktunk. Ez 1944-ben védett ház lett, ott éltem át az ostromot. Apám munkaszolgálatos volt, anyámat elvitték, de mindketten túlélték a Soát. Anyám családjának nagy része a nagygettóban élte túl 1944-45-öt, apai nagynéném Auschwitzban pusztult el. Mindig tudtam, hogy zsidó vagyok, de bár micvóm már nem volt. Anyai nagybátyámat, aki bankár volt és a BZSH alelnöke, 1947-ben lecsukták. Hat évet ült Szegeden a Csillagban, a család egy részét pedig kitelepítették Besenyszögre. Sajnos ezek teljesen természetes magyar családtörténetek, semmi extra sincs bennük. Utóbb a Pozsonyi út és a Sziget utca (ma: Radnóti Miklós utca – Sz. P.) sarkán nőttem föl, tehát echte újlipótvárosi vagyok. Ötvenéves korom után kezdtem el elszégyellni magam, hogy fogalmam sincs a zsidó hagyományokról. A lányom egyetemistaként elkezdett önnön zsidósága iránt komolyabban érdeklődni. Kérdéseket tett föl, melyekre nem nagyon tudtam válaszolni. Feleségem nem zsidó, katolikus. Otthon két kultúra él egymás mellett. Elkezdtem a zsidóságról olvasni. Az ismereteim persze így is nagyon felületesek, de legalább a hiátusaimat ismerem már.