Összesen 11 találat : Odze György.
A sangháji főkonzul fogadásán, a Marriott különtermében odalépett hozzám egy európai asszony. Aznap délelőtt érkeztem Pekingből, ahol kulturális tanácsosként dolgoztam, így az én dolgom volt, hogy részt vegyek a Sorstalanság című film ottani bemutatóján. Nagyon sokan voltak a … Tovább »
Korábbi nevén Auschwitz, német kereskedők így ejtették, így ragadt rajta, jelentéktelen kis település Krakkótól nem messze, aztán csak a háború után lengyelesítették vissza.
Ezen a napon, 1945. január 27-én szabadult Odze Klári, a nagynénikém is.
A múlt és a jelen. … Tovább »
Kamaszkoromban úgy éreztem, hogy útjában áll az írói elképzeléseimnek. Nem mondom, hogy nem kedvelte a művészetet, de azt gondolta, hogy az egy szórakozás, kellemes időmúlatás, semmi több.
Apámmal gyakran jártak operába, nyilván azt feltételezte, Puccini könyvelőként dolgozott, … Tovább »
Részletek a Diplomata útlevél és az Írói különszoba című emlékiratból, mely a Gondolat Kiadónál jelenik meg az Ünnepi Könyvhétre.
Anyám drámája
Mert persze, volt neki is. Még a háború idején egy zsidó táncesten ismerkedett meg Silberstein Jenővel, a Párisi Nagy Áruház … Tovább »
Körkérdést intéztünk a Hamasz Izrael ellen indított háborújáról és annak világvisszhangjáról az elmúlt hetekben megszólaló véleményformálókhoz. Az alábbiakban Odze György író válaszait olvashatják.
Milyen minőségi változásokat hoz a Közel-Keleten a Hamasz Izrael … Tovább »
A doboz dédnagypapáé volt, mint majdnem minden a családban, ami első látásra feleslegesnek látszott, és aztán mindig jött egy pillanat, amikor hasznát vettük és akkor dédnagypapa győztesen körülnézett és azt mondta, na, ugye, látjátok. Az ő életében mindennek megvolt a helye … Tovább »
Ilka, apám nővére 1956-ban disszidált.
-A soá-ban mindenem elveszett. Elveszett Dezső is. Porrá lett, így van, ki kell tudni mondani. Bennem már akkor annyira felkavarodott minden, hogy soha többé nem fogok megnyugodni. És ezt ötvenhat újra előhozta.
Ezt húsz évvel később … Tovább »
Beszédhibás vagyok. Nem súlyos, néha meg is feledkeztem róla. Soha nem jön elő, amikor angolul beszélek, máskor pedig váratlanul sújt le rám, néha éppen az O betűnél, amikor a nevemet kellene kimondanom. Nincs is annál kellemetlenebb, mint amikor megkérdezik, hogy hívják, én pedig … Tovább »
Nyolcadikosok voltunk. A Hernád utcában laktunk, a harmadik emeleten. Ez volt a Csikágó, így hívták a keresztbe futó, egyenes utcái miatt. Nem voltunk gazdagok, de jól éltünk. Persze, az akkori körülmények között. Ki volt akkor gazdag? És szegény? Lehet, hogy sokan voltak gazdagok … Tovább »
Hat éves koromban nagypapával sétáltam a Bem rakparton.
Szembejött velünk egy sötét ruhás férfi. Megszorította nagypapa kezét és megérintette a vállát.
– Csak a hiány állandó az életben – mondta szomorkásan és továbbment.
Leültünk egy padra, nagypapa rágyújtott.
Idegenek az éjszakában. Strangers in the Night.